Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata -=- Digitális tankönyv

A Közös Rorschach Vizsgálat Integrált Jelölési Rendszerének kidolgozását Mirnics (2006) kezdeményezte a Közös Rorschach Kutatócsoport keretében, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetében. A jelen kódok összeállításához azonos kutatócsoportban fontos inspirációk születtek Bagdy Emőke, Vargha András, valamint a Debreceni Egyetem tanára, Máth János, és az ELTE PPK keretében oktató Tóth Andrea részéről. A jelölési rendszer bevizsgálása még folyamatban van, és várhatóan még évekig tartó fejlesztő munka előtt áll. E folyamatot rendszeresen segítik a KRE pszichológushallgatói is.

A szakirodalmi előzmények szempontjából, az Integrált Jelölési Rendszer a következőkre épít:

• Amerikai és norvég kutatócentrumokból származó eredmények a családi kommunikáció hatásaival, ezen belül a kommunikációs zavar összefüggéseivel kapcsolatban (pl. Rochester-vizsgálat, Palo Alto-i kutatócsoport, az Oslói Egyetem kutatásai)

• Részben elméleti jellegű, részben kutatásokból származó családterápiás szakirodalom

• Döntéselméleti szakirodalom a párkapcsolati döntések összefüggéseiről (Máth János disszertációja nyomán)

• Tárgykapcsolatelméletekkel összefüggő szakirodalom (pl. Urist kölcsönös autonómia skálája)

• A magyar, Mérei-féle egyéni Rorschach rendszer jelölési és értelmezési tapasztalatai

Mindezt kiegészítik az induktív megfigyelések saját, jelenleg már több száz pár anyagát összesítő elemzéseink a Közös Rorschach helyzet dinamikájáról.

A KRV Integrált Jelölési Rendszerének leírása során, vázlatos formában, a következőket ismertetjük:

A jelölési rendszer tartalmaz egyéni és párszintű kategóriákat is. Utóbbiak alapja, hogy az adott kontextusban működő kommunikatív viselkedés eltérhet a más kontextusokban megfigyelt kommunikatív viselkedéstől. A párszintű jegyek alapján magát az interakciót tekintjük az elemzés tárgyának, nem pedig az egyéni viselkedést.
Valamennyi kódjegy alapja az egyértelmű jelölhetőség - nem a szöveg szintjén, hanem pszichológiai észjárással való logikus megragadhatóság. E szempont érvényesüléséhez a kódrendszer kellőképpen alapos meghatározást kíván nyújtani.
Valamennyi korábbi rendszerből törekedtünk megőrizni azon jelölési kategóriákat, amelyek a párműködésre nézve informatívak, egyértelműen körvonalazhatók; továbbá azokat, melyekkel kapcsolatban a statisztikai számítások a korábbiakban világosan mérhető tartalomra engedtek következtetni. A jövőben célunkká válik a kódjegyek összefüggéseinek faktoranalízis útján való elemzése is.
A rendszer bekalkulálja a hiba lehetőségét, arra alapozva, hogy adott pár működésmódja egy adott "mennyiségben" van jelen, így a kódrendszerben egy-egy kód eltévesztése maga a jelenség létét nem cáfolja meg. Ez a használók számára azt a lehetőséget hordozza, hogy a kódolást értő, dinamikai összefüggéseket elemző észjárással közelítsék meg, ne pedig "atomisztikus", szövegelemzésként. Ezzel együtt, egyetértve a családterápiás szemlélettel, hangsúlyozzuk a neutralitás, a "nem-ítélkezés" elvét.
A jelölési rendszer szükségessé teszi nemcsak a kódolók független munkavégzését, de a jelölők és az értelmezők kreatív, dinamikai szempontokra alapozó együtt-gondolkodását, egyeztetését is a vitás szempontok esetében. Az esetleges ellentmondások folyamatosan beépíthetők a kódok fejlesztése során.

• A KRV felvétel történjen nyugodt helyen . Telefonok, mobiltelefonok, a helyzetben nem résztvevő gyermekek ne zavarjanak. (Egy átlagos KRV felvétel húsz percig tart, ez nagy eséllyel megoldható).

• A partnerek a táblától egyenlő távolságra, kényelmes helyen üljenek.

• Jó esetben használjunk videokamerát, de diktafont mindenképpen. Előzetesen végezzünk hangpróbát.

• Ha a videozás nem oldható meg, akkor a vizsgálatvezető jegyzetelje a nonverbális jegyeket , fontosabb mondatokhoz és táblákhoz kapcsolódóan. A válaszadás idejének mérése jó, de nem elengedhetetlen. A hosszabb szünetekről mindenképpen feljegyzést kell írni.

• A vizsgálatvezető mondja el az instrukciót : "Képeket fogok mutatni Önöknek, és egy közös választ kérnék. Mire hasonlít, mire emlékeztet?" Az instrukció kétszer ismételhető, kérdésre tovább tisztázható.

• A vizsgálatvezető innentől a háttérbe húzódik, és nem ad további instrukciót . Ha mégis kérdezik, akkor semmitmondó választ kell mondania . Pl. "ahogy Önöknek megfelel". A "Mindenképpen kell közös döntés?" kérdésre így válaszolhatunk: "Nem kötelező, de jó lenne."

• A vizsgálatvezető csak két esetben kérdezheti meg, mi a közös válasz:

• Ha biztos abban, hogy a pár sokáig tétovázik, elakad, és maga sem tudja, mit gondoljon (Mégis, sokkal jobb, ha a pár kimondja, hogy nincs közös döntés, semmint hogy a vv. bármit rájuk erőltessen.)

• Ha az alkufolyamat végén ő maga nem biztos abban, hogy mi is volt a közös válasz. Ilyenkor kérdését később rögzítse a jegyzőkönyvben is, és utólagosan átgondolható, hogy a pár ténylegesen mennyire alakított ki beavatkozása nélküli választ.

• Ha a párral egyéni Rorschach is készül, tudni kell, hogy ez változtathat a természetes párdinamikán, előzetes elkötelezettséget hozhat be a helyzetbe, és ennek függvényében kell mérlegelni, hogy a két felvétel közt mennyi idő teljen el.

• A KRV rögzítése jó esetben történjen meg a felvétel napján (ez egyébként módszertani ajánlás bármilyen megfigyeléses módszer esetében is).

• Törekedjünk a szöveg, és a viselkedés leírására, utóbbit neutrális beállítódással.

• A rögzítésnél a nonverbális jegyek rögzítése precízen történjen, arra gondolva, hogy olyan szakember is fogja olvasni az anyagot, aki nem látta a párt, és vissza kell adni a helyzet legfontosabb elemeit.

• Óvakodjunk attól, hogy egy-egy verbális egységet enterekkel szakítsunk meg, mert ez a kódolónak félrevezető lesz.

• Csak az első közös döntésig rögzítünk. Ha egy pár döntött, és utána még "tovább beszélget", az már nem tartozik a KRV helyzethez.

• A KRV-t érdemes a javasolt egységes formában, Times New Roman 12 betűtípussal írni.

• Diádikus rögzítésnél a férj bal, a feleség jobb oldali oszlopba kerül, anya-gyermek kapcsolatnál az anyának jut a bal oldal. Használjuk a megfelelő fejléces táblázatot!

A jelölés lényege az alkufolyamat értelmező követése, és ezzel párhuzamosan a tartalmak fejlődésének, a színvonalváltozásnak az áttekintése.
Legjobb számítógépen jelölni, de a technikai kivitelezésben a jelölést végző személynek egyéni szabadsága és jelölőtársával egyeztetési lehetősége is van.

Az alábbi keretben közreadjuk azokat az irányelveket, amelyek kiadhatók egy-egy jelölő személy számára, és technikai segítséget nyújtanak a rendszer logikájának megismeréséhez.

Verbális egység : Egy összefüggő rész a KRV-ben, amely a megszólalással kezdődik és az elhallgatással ér véget. (Akkor is, ha valaki egyfolytában sokat beszél, és kommunikációs zavart kelt.) Egy-egy verbális egységre több, sőt akár sok kód is használható.

Javasolt tartalom: Az egyén által egyénileg, azaz a másik személy jelentős inspirációja nélkül ajánlott tartalom.

Záróválaszt adó személy: Egyszerű, logikus meghatározást adunk: ő az, aki lezárta a vitát. Aki csak elfogadja a végső választ, vagy megismétli passzívan, kongruensen stb. azt, ami már korábban is elhangzott, az ne számít végső választ adó személynek. Csak olyan záróválasz van, amely állásfoglalást tartalmaz (többnyire saját álláspontot, nem a másikét), "bólogató", "kíbicelő" nincs. Nem eldönthető esetek viszont vannak, ezt elfogadjuk.

Alkufolyamat : Olyan egyeztetési folyamat a partnerek közt, amely az első - általában egymástól eltérő - javaslatok elhangzása után kezdődik, és a közös döntés kialakításának pontjáig tart.

A pár jellegzetes működésmódjainak bemutatásánál a szakirodalomban használatos (pl. Thomas-Kilmann-féle) konfliktuskezelési kategóriarendszert, a döntéselméleti szakirodalmat, a Wynne-féle családterápiás megközelítést (döntések komplexitása) és a Máth-rendszert tekintjük irányadónak.

Az első fontos tudnivaló a döntések minősítésével kapcsolatban, hogy csak olyan záróválasz van, amely állásfoglalást tartalmaz. Aki csak elfogadja a végső választ, vagy megismétli passzívan, kongruensen stb. azt, ami már korábban is elhangzott, nem számít végső választ adó személynek. A záróválasz kimondása dominanciajegy, és így is kell kezelni.

Minden esetben mérlegelendő az a súlypont, ahol eldőlt a vita. A pszichológiai érzék ilyen esetekben alapvető "kellék". Példatárunk bővebb lehetőségeket kínál a záróválaszok megismeréséhez. A vitát lezáró fél személyéhez a megfelelő döntési kategória rövidítése (pl. KOMP), a döntés színvonalának minősítése (pl. 1X) valamint a záróválasz jegy (ZV) kerül. (Pl. ZV, KOMP, 1X, vagy ZV, B-M, K1 stb.) Ha a záróválaszt adó személy nem eldönthető, akkor a jeleket a tábla végére tesszük ki, és csak a pár mutatóihoz számítjuk hozzá.Ettől függetlenül jelöljük az elfogadtatott tartalmat (ELFTART) annál a személynél, akitől ez a tartalom származik (csak olyan esetben, amikor a tartalom egy személyhez kapcsolható).

(Az alkufolyamatot ne engedjük túl az első megegyezésen, még akkor sem, ha esetleg adatfelvételi hiba folytán, a jegyzőkönyv több megegyezést is tartalmazna.)

Záróválasz a vizsgálatvezető kérdésére adott reakció is lehet.
Van olyan eset is, amikor a tábla végén "mindenki mondja a magáét", a felek elbeszélnek egymás mellett, aztán egyszer csak leteszik a táblát. Ilyen esetekben gyakorlatilag döntésképtelenségről van szó, mindenki másként érti az elhangzottakat, vagy a vizsgáló nem volt eléggé résen. Technikailag, ezekhez a záróválaszokhoz nem kerül jel . Indokolt esetben feltüntethető, hogy "döntés nézetkülönbséggel".
Igen ritka eset, de előfordulhat, hogy a felek egyszerre mondják ki a záróválaszt. Ilyenkor szintén nem tudunk kódolni.
A jelenlegi jelölési rendszerben a záróválaszok száma azt mutatja, hogy hány ténylegesen személyhez kapcsolható záróválasz volt. A zv + döntésképtelenség összegnek ebből adódóan nem szükséges 1 0 -nek lennie, mert a rendszerben elfogadjuk azt a lehetőséget, hogy egy záróválasz "senkié".
Mint már korábban megjegyeztük, azé a záróválasz, aki eldöntötte a kimenetelt. Bár a "hagyományos" KRV-ben létezik "záróválasz a másiké", e kombináció jellemzőségét a jelenlegi rendszerben az elfogadtatott tartalmak vs. záróválaszok száma arány érzékelteti.

Bár a teljes alkufolyamat kódolása rendkívül érdekesnek ígérkezhetne, technikailag az a megoldható, ha az alkufolyamatban az egyes döntéstípusok megítélésénél a végeredményt megelőző, felvezető alkuszekvenciákat tekintjük irányadónak, és nem mindig a teljes táblát. (Tehát egy olyan szakaszt, amíg egy adott tartalomról vita zajlik, az továbbfűződik, tisztázódik, korrigálódik, megkérdőjeleződik, redukálódik stb.) Természetesen előfordul olyan eset, amikor az egész táblán át követhető a döntés folyamata, és nem új asszociációk nyomán bontakozik ki..

Integratív döntés (ZV INT) - a legjobb színvonalú közös döntési mód. Két vagy több javaslatból egy közös létrehozása úgy, hogy az újban mindkét javaslat teljes egészében benne marad: egy komplex tartalomban sűrűsödik össze. (Pl.: A. személy - "Egy nő bikiniben." B személy - "Vagy pedig ami nekem így elsőre látszik, mondjuk egy ilyen korallzátony." A személy - "Akkor ez egy nő, aki a korallzátonyon táncol." ) Mindkét fél részéről egyfajta közös kreatív produktumban való megegyezést jelent a másik véleményének elfogadásával, fontosnak tartásával egyidejűleg.
Összesítés (ZV ÖSSZ) - Általában a közös döntésre vonatkozó javaslatként merül fel. A résztvevők közös döntésben felsorolják a két fél részéről elhangzott válaszjavaslatokat, vagy azok egy részét. Pl. A személy - " Szarvasbogár. Itt a szarva." B személy - "Két boszorkány." A személy - " Akkor itt egy szarvasbogár, s akkor hogyha meg úgy nézzük, két boszorkány." Kölcsönös elfogadást jelent, "legyen mindenkinek jó" - ez az üzenete. Csak döntésnél jelöljük. Ritka eset, de összesítésnek számít az is, amikor mindkét fél elfogadja a másik válaszát.
Kompromisszum (ZV KOMP): két (vagy több) javaslatból egy közös létrehozása kölcsönös szűkítéssel vagy lényegtelen részlet tekintetében való kölcsönös változással. Lényege, hogy mindkét fél enged valamennyit a saját tartalmából. Pl.: A személy: - "Madár." B személy: - "Denevér." A személy: "Valamilyen repülő állat." Kompromisszumnak tekintjük azt a helyzetet is, amikor a felek részleteiben másnak látják a táblát, és ezzel a nézetkülönbséggel együtt, a két válasz közös elemét fogadják el döntésként, anélkül, hogy lemondanának e nézetkülönbségről. (ld. mellékletként a példát).
Kölcsönös befolyásolás (ZV BEF): Az egyik fél elfogadtatja saját javaslatát a másikkal, de adott tartalom eközben - kis mértékben - módosulhat a társ hatására. Pl. változhat a mérete, a hozzá fűzött tevékenységasszociáció vagy hangulati asszociáció, egy-egy része hangsúlyozódhat, eltűnhet,megváltozhat. Pl. A személy - "Denevér" B személy - "Én is látom. Villásfarkú denevér." A személy: - "Villásfarkú denevér".
Behódolás/meggyőzés (ZV B-M): Az egyik fél javaslata teljes mértékben, változtatás nélkül érvényesül a másik fél egyetértésével. Az egyetértéssel kapcsolatban mindegy, hogy az kongruens vagy sem. Pl. A személy:- "Jeti" B személy: - "Rendben."

A BEF és B-M jegyet az is megkülönbözteti egymástól, hogy az egyes táblákon milyen volt a kommunikációs aktivitás. Ha a partnerek a tábla alkufolyamata közben hatottak egymásra, akkor előfordulhat, hogy egy egyszerű válasz is BEF jegyet kap és nem B-M jegyet, bár utóbbi egyébként gyakoribb eset.

Az első négy döntési forma közös döntésnek számít, és ezen belül az első kettő a korábbi KRV rendszerben a közös záróválasz (ZVK) megfelelője. A 2-4 végső soron a kompromisszum különböző, ám jellegében és kommunikációs formájában eltérő változatainak is tekinthetők.

A döntések minősítésével kapcsolatban elsődleges szempont, hogy a válaszok színvonala az interakciós folyamatban. javul-e, vagy romlik A döntés színvonalának minősítését a pár szintjén végezzük el, tekintve, hogy a pár közös felelőssége a "produktum".

A színvonal megítéléséhez - tekintettel jelölési rendszerünk fejlesztésére - jelenleg egyszerű kódjegyeket közlünk. A jelölési rendszer fejlesztésének első lépésében leginkább a markáns színvonalváltozásokra koncentrálunk, mert a klinikai vs. diszfunkcionális vs. sine morbo elkülönítés ezek mentén lehetséges. Nem minden döntést kell besorolni, csak azokat, amelyeknél igazán egyértelműen lehet jelölni. Leggyakoribb az 1X jegy, a többi kategória jóval ritkább, és "szigorúan" használandó.

K-1 - Olyan jó színvonalú kreatív válasz, döntés, amelynek elsősorban (általában kizárólag!) egy személytől származnak a tartalmi előzményei. Hirtelen ötlettel, néhány lépésben jön létre, nem hosszú szekvencián keresztül. Annak jele, hogy a pár egyik tagja, partnere jóváhagyásával érvényesíteni tudja kreativitását ebben a kapcsolatban. A kreatív válasz e kódutasítás szerint nem tartalmazhat destruktív, agresszív elemet . A K1-ről azt is tudni kell, hogy sok esetben mese, élmény motívumot foglal magába. Példák: "Nagy Zoárd" (mesefigura IV. táblán, óriásra), Hamupipőke két nővére (VII.), Két színes kínai teáskanna (VIII.). Tudatában vagyunk annak, hogy K1-nél az Orig+ kritériumait használjuk az egyéni RO-ból, ahol felmerül a szubjektivitás veszélye. Ezen a jövőben példatárunk útján kívánunk segíteni.
K-2 - A legmagasabb színvonalú, több elemű, kombinatív döntés, amelyben a partnerek gyakorlatilag egyedien érdekes, kombinatív választ "hoznak össze". Az újszerűség kulcspont például a III. táblán a "táncoló négerek", vagy a X. táblán a "víz alatti világ" még akkor sem számít ide, ha kombinatív. (Ezek INT vagy ÖSSZ döntésként jelennek meg másik tagolásunkban). A K2 jel alapján különítődik el, hogy a magas szintű együttműködés a tartalmakban-színvonalban, vagy a kommunikációban valósul-e meg. Ha csak a kommunikációban, akkor INT vagy ÖSSZ döntés lesz K2 jel nélkül, ha viszont a válasz eredetiségén is látszik a jó együttműködés, akkor ehhez K2 is adható. A kreatív válasz e kódutasítás szerint nem tartalmazhat destruktív, agresszív elemet. Pl. K2-nek számít: VIII. "Párduc"-"bivaly"-"farkas" elemek kölcsönös elfogadása, kombinálódásából adódó végső döntés: "Egy afrikakutató kertje".
1-X - A rövidítés "egyszerűt" jelent. Ide tartozik minden vulger, vagy egyelemű válasz, amely nem kifejezetten kreatív. Ide sorolódnak azok a válaszok is, amelyek az interakciós folyamatban csak minimálisan szövődnek tovább, részleteződnek, színvonaluk ezáltal még nem magas.
DEST - A végső válasz nyilvánvaló vagy szimbolikus szinten agressziót, destruktivitást, élettelenítést, pusztulást-romlást tartalmaz. Nagyon kevéssé vitatható, hogy egyetlen kapcsolatban sem előnyösek az efféle feszültségjegyek. A destrukció felülírja az 1-X kategóriát, tehát ha kitesszük, más jegy alkalmazása nem merül fel. Néhány példa sine morbok ilyen jellegű válaszaira: "atombomba robbanás", "vulkánkitörés" "olajba esett pillangó", "megnyúzott állat", "tüzet okádó (vagy tüzet nem okádó) sárkány", "gonosz ember vára".
REG - Sine morboknál ritkán tapasztalt, alacsony színvonalú végső válaszok: "bogár", "béka", "légy" "varangy" és egyéb alacsony rendű állatok, amorf pacák, alacsony színvonalú absztrakciók tartoznak ide. A bizarr asszociációkat szintén ide sorolhatjuk; bár ezeknél egyúttal a BIZARR jegyet is kitesszük.A REG jegy kitevése után más jelet már nem kell használnunk, alternatívaként sem merülhet fel. A regressziót egyértelműen negatívan értelmezzük. Nem számítanak regresszívnek a játékosságra utaló tartalmak, bár pozitív értelemben regresszívek lehetnek, illetve a játékos kicsinyítések ("nyuszika", "bárányka").

Bagdy (kézirat, megjelenés alatt) nyomán ide soroltuk egyrészről a pozitív, megerősítő kommunikáció jegyeit, amelyek jó hatással vannak önértékelésünkre, "simogatást", bátorítást jelentenek, az ellenkező végponton pedig ( elutasító kommunikáció ), a destruktív aktusok rombolják a két fél közti viszonyt. Jellegét tekintve, a kategória egyik jegycsoportja érzelmi töltést fejez ki.

Köztudott, hogy a megerősítő kommunikációnak a KRV-ben ez idáig - gyakoriságuk szerint - elsősorban nonverbális jelzései vannak (közelhajolás, mosoly, simogatás), és kevésbé verbálisak (pl. dicséret). Ennek következtében Felmerül a nonverbális jegyek későbbi kódolásának lehetősége, néhány kiegészítő kóddal.

Az elutasító kommunikációnak viszont a szakirodalomban számos, verbális jegye ismert (pl. Driver: kritikusság, gúny, visszavonulás, hárítás). Ide sorolható a kritika és az indulat is, amelyek a szakirodalom nyomán elsősorban "gúny", "degradálás", "agresszió" értelemben használatosak.

Az affiliációhoz soroljuk a kooperáció bizonyos jegyeit, melyek tükrözik, hogy a partnerek motiváltak egymás gondolatainak továbbvitelére, fejlesztésére. E második jegycsoportba tartozik a továbbszövés, a vélemény- és magyarázatkérés.

A továbbszövés jegy, amennyiben azt valódi konstruktív továbbgondolásnak, gazdagításnak (és nem mechanikusan) vesszük, a pár együttműködését jelzi. Ehhez nagyon fontos, hogy ezt a jegyet csak konstruktív tartalmakra vonatkoztassuk ; egy verbális egységen belül csak egyszer használjuk ; egy-egy jelentéktelen részlet hozzáadásáért ne "adjuk meg", valamint bizonytalan esetekben inkább ki se tegyük.
A vélemény- és magyarázatkérés keletkezése a tisztázó magyarázat kategóriából indult ki, azzal, hogy inkább a kezdeményező és nem a magyarázó felet jellemzi. E közlési mód lényege nem más, mint az igény a másik fél nézőpontjának megismerésére. Megfelelő kódolás esetén (a domináns, önérvényesítő manőverek kihagyásával) lényegében valódi empátiajegynek tekinthető.

Dicséret (DICS) - Ritka jegy, amely lényegében a partner direkt, egyértelmű, verbális megerősítését mutatja. A nonverbális jegyekhez képest jóval explicitebb, tehát nemcsak finom, burkolt elismerés, hanem a vizsgálatvezető előtt e megerősítés felvállalását is tartalmazza. Általában nincs benne manipulatív szándék.
Továbbszövés (TOV): A partner asszociációinak továbbgondolása, melyben hangsúlyozódik a másik fél véleményének az egyén számára való fontossága, valamint a másik fél nézőpontjának átvétele. Nem szabad "mechanikusan" jelölni. Halmozott előfordulása a kooperativitást teremti meg, a rivalizáció ellen hat, út a magasabb színvonalú közös döntések felé. Nem számít továbbszövésnek az átfogalmazás (pl. denevér-bőregér, tudós-professzor). Inkább nem jelölendő a szöveg, ha nem egyértelmű, hogy a továbbszövés színvonalromláshoz vezet-e pl. "Denevér" - "Denevér, szárnya tönkrement" . Vagy: "Állat" "Állat, csak álcázza magát." . Szintén kerüljük a jegy használatát, ha a partner válasza csak lényegtelen momentumokkal egészül ki, az ilyen közlés ugyanis inkább dominanciaharcból adódhat. Pl. "Malac" "Malac, itt a füle, itt az orra" . Sose tegyük ki ezt a jelet, ha fennáll a lehetőség, hogy inkább korrigálásról vagy gúnyról (is) szól. A továbbszövés hangsúlyosan pozitív jegy. Továbbszőni csak a másik fél válaszát lehet, esetleg egy részben már közös választ, a sajátot nem. Verbális egységenként maximum 1, tartalmanként több, de maximum 3 továbbszövés jegyet használhatunk.
Integrálás (INTEG): Az alkufolyamat során (nem a döntésnél!) két fél válaszának ötvözése, összekapcsolása. A továbbszövéstől abban tér el, hogy a továbbszövés a másik válaszának továbbgondolása, az integrálás pedig egy kombinációs pont, és ebben az én is benne van. Az integrálás általában hangsúlyosan pozitív jegy , mégis ritkán alacsony színvonalú, pl. agresszív válaszoknál is előfordul. Az INTEG és a ZV INT e téren is különbözik: az INTEG kategóriába például tartozhat destruktív elemek kombinációja, de a ZV INT-be nem. (Az integrálás ugyanis a működést írja le, a ZV INT pedig a végeredményt.) Például: A személy: "Két denevér" B személy:"Két nyuszi" A személy:"Két denevér nézi a két nyuszit" Együtt jár az összesítéssel és az integratív döntésekkel. Bár ritka eset, de integrálásnak számít az is, amikor a partner két válaszát kombinálja össze valaki pl. "Bogár", "térkép", "Bogár térképen". Integrálni természetesen csak korábban már elhangzott válaszokat lehet.
Vélemény- és magyarázatkérés (V-M): Kérdések vagy kérés útján annak kifejezése, hogy a pár egyik tagja kíváncsi a partner nézőpontjára (mit lát és hogyan, miről gondolkodik). Csak akkor jelölhető, ha nyilvánvaló, hogy a pár érzelmi klímája pozitív, és e közlés célja nem kötözködés, a partner elbátortalanítása, véleményének megkérdőjelezése, kigúnyolása vagy korrigálása. (Tipikus példák: "Te hogy látod?" "Te hogy gondolod?" "És Te mit láttál bele?" "Szerinted mi legyen?" "És erre a részére mit mondanál?" Az illeszkedés más formáit is jelölhetjük, például "emlékszel?" Erre gondoltál?" Nem jelölünk, ha célja a részleteken vitázás pl. "És ez miért van itt neki?" , vagy a dominancia indirekt érvényesítése: "Ez akkor legyen egy masni, ugye?" .

A "nem?", vagy "ugye?" mondatrész általában nem jelölhető vélemény-magyarázatkérésként. (Pl. nem V-M: "Ez itt a reggeli, nem? Ez itt a kolbász, a paradicsom, a kenyér, a kés, és milyen szép terítő van az asztalon.", mivel egy közbevetett kis mondatrész után a kimondó tovább részletez, mondja a magáét tovább.) A V-M jegy, korrekt jelölés esetén egyértelműen előrevetíti a produktív közös döntéseket.

Mellékletben két olyan esetet adunk meg, amikor a válaszra való rákérdezésből nem dönthető el, hogy a partner szándéka a nézőpontátvételre irányulhat-e, vagy egyszerű hitetlenkedésről, megkérdőjelezésről, kötözködésről van szó.

Nem destruktív humor (HUM) - a feszültségoldás szándékával, spontán keletkező viccelődés. Nem számít humornak a zavart nevetgélés (pl. szexuális utalásoknál), mert a jegy jelentkezését konstruktív coping mechanizmusnak, a bensőségesség jegyeinek gondoljuk. A vicces szavak is feszültségoldóak lehetnek, pl. "terepsityka".
Kritika (KRIT): Célja a partner negatív minősítése, véleményének megkérdőjelezése, az interakciós folyamatból való kiiktatása. Implikálja az elutasítást, amely nem mindig direkt. Lehet kritizálni a partnert: "Te mindig hülyeségeket látsz!" vagy a partner válaszát: "Feje tetején van neki a lába?" . A jegy hatása egyértelműen negatív, sokszor színvonalromláshoz vezet. A kritika elbírálásánál fontos a nonverbális jelzésekre támaszkodni.
Indulat (IND) : Kontrollálatlan érzelmek megjelenése verbális és/vagy nonverbális formában (pl. gúny, cinizmus, csapkodás, káromkodás). Hatása egyértelműen destruktív és negatív. A kritikával közös pontja a partner becsmérlése, viszont intenzívebb negatív érzelmi töltete van, mint a kritikának, tárgya pedig minden esetben a másik személy. Pl. "Mi azt mondjuk, fantázia, Apu meg azt, metszet! Ne hagyd rá, Apu!" (gúnyos indulat)
Elutasítás (ELUT): A partner v álaszának, javaslatának egyértelmű és direkt visszautasítása: "Nem madár." "Nem fogadom el" ., "Nincs ilyen kicsi fülű nyuszi" "Én semmi mást sem tudok elfogadni, csak denevért." Nem számít elutasításnak, ha a közlés nem direkt pl. "Ez valami más lehet", "inkább szarvasbogár" , a hasonló tartalom ellenére . Nem elutasítás, ha valaki a partner válaszának csak egy részét korrigálja - mert részben nyitva hagyja a közös megegyezés útját a korábbi csapáson. Ilyen esetekben nem jelölünk. Az sem számít elutasításnak, ha az egyik fél nem mond véleményt, csak új javaslatot vet fel. S végül, a "nem" szó előfordulása egyáltalán nem jelenti, hogy automatikusan elutasításról lenne szó. Néha vannak kétértelmű esetek, amikor például a "nem látom" jelenthet elutasítást, bizonytalanságot vagy egyszerűen saját véleményt. Ezekben az esetekben ne használjunk kódjelet, még akkor sem, ha emiatt néhány információt elveszítünk. Elutasítást tartalmanként maximum háromszor, verbális egységenként maximum egyszer jelölünk. Fontos tudnivaló még, hogy elutasítani csak tartalmat lehet, egyéb közlést nem.

Néhány ritka esetben, elutasítani olyan tartalmat is lehet, amelyet később elfogadunk, például ráhatásra.

1 Máth rendszerében a hasonló javaslat külön jegyként szerepel. Jelen jelölési rendszerben az indokolta a jegy kihagyását, hogy rendkívül nehezen tudtuk meghatározni azt, hogy minek alapján számít egy javaslat "hasonlónak".

2 Előfordulhat olyan ritka eset, amikor az FJ előtt olyan kérdés van, amelyet valójában az FJ-t adó személy adott a partner szájába. Pl. "Tudod, mire gondoltam? V-M" "Mire?" "Rájára" FJ. Ilyenkor a kommunikáció mögött azonos háttérmechanizmusokat feltételezünk, mint az egyszerű FJ esetében, ezért kitesszük a jelet. Gyakoribb azonban, hogy kérdés hatására születik javaslat, pl. "Szerinted mi ez?" V-M "Nekem rája" - nincs FJ, mert ha nem kérdezték volna, az illető nagy eséllyel nem jutott volna a véleménynyilvánításig ebben a formában. Az FJ tehát implikálja, hogy ezen a ponton valaki kiállt a véleményéért, mégpedig úgy, hogy ő kezdeményezett .

3 Egy metafora a való életből. Gondoljunk csak bele az önismereti csoportfoglalkozások dinamikájába. Egészen más, ha valaki kérésre mond véleményt, mint ha saját kezdeményezésre vállalja fel mások előtt a nézeteit. Ha ezt a rendszert használjuk, az FJ valóban dominanciajegyként értelmezhető.