A Giessen Teszttel vizsgálható személyek, kapcsolatok és helyzetek köre

Az alkalmazási tartományai tekintetében a Giessen Teszt egy olyan diagnosztikai eszköz, amelyet felnőttek és fiatalok pszichológiai ön- és külső felbecslésére lehet használni. 80 körüli IQ-tól számítani lehet arra, hogy a tesztalany képes a teszt elvégzésére. A Giessen Teszt a normál tartományban és a klinikai pszichológia tartományában is viszonylag differenciált információkat hoz. Az egyéni diagnosztikában éppúgy, mint a csoport diagnosztikában, mindig több variánst lehet mély értelműen alkalmazni.

Fontos szem előtt tartanunk, hogy a Giessen Teszt nem a "személyiséget" méri, nem arra törekszik, hogy a "valódi" tulajdonságokról tegyen megállapításokat. Sokkal inkább a szelfkoncepció és a partnerről alkotott koncepció aspektusait ragadja meg, azaz a belső és külső attribúciókkal valamint ezek egymáshoz képest megjelenő hasonlóságaival és különbségeivel foglalkozik.

Ennek megfelelően a személyes minőségek közvetlen lekérdezésére nem is kerül sor. Annak érdekében, hogy elkerüljék a szociálisan megkívánt sztereotip válaszmintákat, azt a megoldást választották, hogy a teszt kitöltésekor az alanynak önmagát illetve a partnerét más emberekhez képest kell besorolnia. Ennek köszönhetően a partnerrel történő összehasonlítás is csupán közvetetten történik, a vele való közvetlen összehasonlítás lekérdezésére nem kerül sor, mivel itt is a szociálisan megkívánt sztereotípiák reprodukálódnának.

Így tehát természetesen csak közvetetten és a tényállások másodlagos kiértékelésével tud a teszt a vizsgált személyek énképének olyan dimenzióira rávilágítani, mint a libidó és az agresszív impulzusok, valamint arra, hogy ezeket miképpen dolgozza fel az én és a felettes én és ezek milyen összefüggésben állnak a pszichoszociális tendenciákkal. Ez érthető is, hiszen ha a teszt alkotói azt szerették volna elérni, hogy a vizsgálati személy viszonylag lazán és szabadon nyilvánuljon meg, akkor jól elfedett formában kellett rákérdezniük a célba vett pszichikai dimenziókra. Mi több, némelyiknél itemnél kifejezetten az a jó, hogy közvetetten azon benyomásra kérdez rá, amelyet a vizsgálati személy saját megítélése szerint környezetében kelt.

Nyilvánvalóan mindezek figyelembevételével is elkerülhetetlen, hogy a válaszok valamiféle kritikai előcenzúrázása történjen, emiatt azzal kell számolni, hogy a vizsgálati személyek a Giessen Tesztben úgy igyekeznek megjeleníteni magukat:

1. Ahogyan magukat látni szeretnék (tehát az internalizált én ideálnak megfelelően)

2. Ahogyan magukat látniuk szabad (az internalizált felettes énnek megfelelően)

3. és ahogy partnerük illetve csoportjuk szeretné látni őket, illetve, ahogy őket láthatják.

Míg tehát a többi személyiségteszt kérdéseinek nagy része arra vonatkozik, hogy a vizsgálati személyt "önmagában" ragadja meg, addig a Giessen Teszt arra irányul, hogy a vizsgálati személyt pszichoanalitikus szempontból releváns csoportdinamikai kategóriákkal írja le. Meg fogjuk látni, hogy jó néhány item közvetlenül a másik emberekkel kialakult kapcsolatokra vonatkozik. Míg tehát más tesztek azon vannak, hogy a vizsgálati személy a kitöltéskor mintegy feledkezzen meg kapcsolatairól és az ezekhez fűződő fantáziaképekről, itt az a törekvés, hogy belső jegyeit úgy írja le, ahogy azok a pszichoszociális folyamatok keretében alakulnak és változnak. Ennek megfelelően a Giessen Teszt itemeinek nagy része a vizsgálati személy kapcsolatrendszerére vonatkozik. Ily módon tud fényt deríteni a vizsgálati személy szerep és homlokzat kapcsolatainak hátterére.

Meglepő és hasznos felhasználási lehetőségekre mutat rá a teszt kézikönyve a páciens-terapeuta vagy orvos-beteg viszony tekintetében (Beckmann, Brahler, Richter, 2003). Alkalmasnak mutatkozott a Giessen Teszt például arra, hogy a pszichiátriai vagy a pszichoterápás intézményekben felszínre hozza azt, hogy az ápoltak milyen előítéletekkel viseltetnek az orvosokkal, illetve a kezelőszemélyzettel szemben (gondolatolvasó attitűd). Néhány vizsgálat arra is rámutatott, hogy azok az elemek, amelyeket régebben a teszt zavaró faktorainak tekintettek, igenis fontos indikációs információkat hordoznak és hasznosak a terápiás folyamat indikációinak megítéléséhez. A terapeuták természetesen nemcsak azt akarják tudni, hogy milyen a páciens önmagában, hanem arra is kíváncsiak, hogy milyen a kapcsolatrendszere, sőt arra is, hogy milyen a beállítódása a terapeutával és a személyzettel szemben. A Giessen Teszt ilyen kapcsolatokat vizsgáló felhasználásával fény derülhet arra, hogy milyen szereplehetőségekre törhet a páciens, és milyen szereplehetőségeket kínálhat fel neki az orvos, sőt azokra a szerepekre is fény derülhet, amelyeket kifejezetten szeretne elkerülni a páciens. Itt megjegyezhetjük, hogy maguk a terapeuták is hajlamosak olyan pácienseket kiválasztani maguknak, akik alkalmasak az általuk szorgalmazott terápiára.

Nem a Giessen Tesztnek köszönhető, de általa fogalmazódott meg először élesen az a felismerés, hogy a páciens és a terapeuta nagyon jól illenek egymáshoz pszichoszociális érdekeik és védekezési formáik tekintetében.

Összefoglalásként : a Giessen Teszt pszichológiai rutineszköz felnőttek és 18 éven felüli fiatalok énképének és szociális képének felmérésére, mely egyaránt alkalmazható a klinikai gyakorlatban, a személy- illetve csoportdiagnosztikában.

A személy-diagnosztikában felhasználható:

- a személy énképének vizsgálatára,

- a személy énképe és szociális tükrének összehasonlítására,

- a személy énképe és én-ideáljának összevetésére.

A csoportdiagnosztikában általában kétféle módon használatos:

- interakció-diagnosztikára, azaz a csoporttagok közötti kapcsolatok feltérképezésére,

- a közösségek átlagértékeinek elemzésére: az összes személy tipikus jegyeinek a normával vagy egy kontrollcsoporttal való összehasonlítására.