A Giessen Teszt megbízhatósága és validitása

A megbízhatósággal és validitással kapcsolatos német vizsgálatok eredményeit részletesen ismerteti a Giessen Teszt kézikönyve (Beckmann, Brahler, Richter, 2003), ezért itt csak néhány fontosabb adatot közlünk. A Giessen Teszt skálái közti belső konzisztencia r = 0,86 (Spearman-Brown). A teszt-reteszt korreláció egy hat héttel későbbi tesztfelvétel után 0,65 és 0,75 közötti.

A tesztet 1994 novemberében standardizálták először egy egész Németországra nézve reprezentatív mintán. A validitást is vizsgálva a teszt egyes részei korrelációt mutattak a Remembered Parental Upbringung Behaviour (FEE), és az Inventory of Interpersonal Problems (IIP) tesztekkel is (Brahler, Schumacher és Brachler, 1999). A korrelációt kimutatták akkor is, amikor az IIP validitását tesztelték német nyelvterületen (Brahler, Horovitz, Kordy, Schumacher és Strauss, 1999), valamint a NEO-FFI német változatának tesztelése szintén mutatott korrelációt a Giessen Teszttel (Korner, Geyer és Brahler, 2002).

Nem sokkal ezután a 60 éven felüli korosztályra külön is készítettek egy standardizációt a Giessen Tesztre. A vizsgálatban 509 személy vett részt Németország egész területéről, akik a Giessen Teszt mellett a NEO-FFI tesztjét is kitöltötték. Ez utóbbit a szerzők a külső validitás ellenőrzésére használták. Az eredmények szerint a Giessen Teszt megbízhatósága kielégítő az idősebb korosztályban is, kivéve a "kontroll" és a "dominancia" skálákat (Gunzelman és mts., 2002).

1996-ban megjelent egy tanulmány, a Giessen-teszt és a hat-faktoros-modell címmel.

A kutatás a GT skáláinak faktoriális validitásának vizsgálatát és a személyiség öt faktoros modelljének (BIG FIVE) egy hatodik faktorral való továbbfejlesztését tűzte ki célul. A kutatás 3 bizonyítékot talált a Giessen Teszt validitására nézve:

1. A GT-skálák korrelálnak olyan személyiségskálákkal, amelyek az újabb empirikus személyiség-kutatásban már "bejáratott" eszközöknek tekinthetők.

2. A GT-skálák validitására következtethetünk a skálán belüli korrelációk alapján is.

3. A harmadik bizonyíték a főkomponens-analízis eredményéből következik (Becker, 1996).

Egy másik tanulmányban - melyben a GT faktoranalízisét az MPI és FPI tesztekkel együtt végezték - szintén hasonló eredményre jutottak (Hobi, Richter, 1973).