Összefoglalva, Olson és munkatársai szerint az említett empirikus kutatások egyértelműen megerősítették, hogy az OCST és a Circumplex Modell a problémás családok, és az egészségesen, jól funkcionáló családok között diszkriminál. A hipotézis egyértelmű empirikus alátámasztásáról beszélhetünk, mely szerint a kiegyensúlyozott családtípusokba sorolt családok jobban működnek, mint a Circumplex Modell szélsőséges övezetein találhatóak (Olson, 1985).

 

7.4. A Circumplex Modell és az Olson-teszt Európában

 

Olson célja az volt, hogy olyan univerzális elméletet és módszert dolgozzon ki, melyet a világ számos különböző pontján használni lehet. Európában is történtek ellenőrző vizsgálatok elméletével és eljárásaival kapcsolatban. Ez azért bizonyult értékesnek Olson számára, mert az európai kultúrák számos tekintetben eltérnek az amerikaitól, és előzetes kutatásai alapján az amerikai kultúrán belüli etnikai különbségekre érzékenynek bizonyult a teszt.

Német nyelvterületen kevés a Circumplex Modell érvényességét, illetve az OCST használhatóságát igazoló empirikus kutatás. Az OCST 2. változatának reliabilitás- és validitásvizsgálatát Schlippe (vö. Thomas, 1988, 273. o.) végezte el 1985-ben a teszt német verziója alapján, melyet családi kérdőívnek (FFB) nevezett. A kohézió itemek elkülönítés-mutatói (item-totál korrelációi) 0,67 körüli értékekkel igen jónak számítottak, az adaptivitás skála három kérdését viszont törölni kellett, mivel ezek extrém magas, illetve alacsony elkülönítési értékekkel rendelkeztek. A szabályok összetevő egészében eltűnt. Az adaptivitás tételeinek elkülönítés-mutatói 0,50 és 0,56 közöttiek lettek. Schlippe a kohézió és az adaptivitás között a 0,68-0,79 tartományba eső interkorrelációs értékeket talált, mellyel igazolta Beavers és Voeller 1985-ös 0,68-as értéket hozó eredményét. Ez a két fő skála függetlenségét kérdésessé tette. Az FFB faktoranalíziséből Schlippe azt a következtetést vonta le, hogy a kohézió dimenziója a kérdőívben egyértelműbben reprezentált, mint az adaptivitás. A feltételezést, miszerint a két dimenzió nem független, néhány olyan tétel is alátámasztotta, melyek faktorsúly értéke mindkét faktor esetében magas volt.

Erre a kritikára Olson elkezdett dolgozni a teszt egy újabb változatán. Az OCST 3. verziójában (FACES III) 0,03-ra redukálta a kohézió és az adaptivitás közötti korrelációt, hogy a két dimenzió függetlenségét biztosítsa (Olson, 1986, idézi Thomas, 1988, 273. o.).

Két empirikus kutatás adatai az FFB használatán alapultak és Olson azon hipotézisét vették górcső alá, mely szerint a Circumplex Modell és az OCST alkalmas arra, hogy elkülönítse az egészségesen funkcionáló családokat a problémásaktól. Von Schlippe (1986, idézi Thomas, 1988, 273. o.) 47 olyan családot vizsgált, ahol volt asztmás gyerek, és 24 olyat, ahol nem. Nem talált közöttük szignifikáns különbséget. Egy diplomamunka keretében Kötter (1984, idézi Thomas, 1988, 273. o.) 19 olyan családot vizsgált, amelyben egy családtag egészségi állapota miatt rendszeres ápolásra szorult. Ebben a vizsgálatban sem lehetett Olson jól funkcionáló és problémás családokkal kapcsolatos diszkriminációs hipotézisét igazolni.

Később Thomas (1986) munkássága nyomán került elő az OCST újból Németországban. Ő nem Schlippe német tesztadaptációját alkalmazta, hanem újra lefordította a tesztet, melyet Olson-féle családi kérdőívnek nevezett el (német rövidítéssel FFBO). Vizsgálatában Olson korábbi hipotéziseit tesztelte. Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a kohézió és az adaptivitás független mutatói-e a családi funkcionalitásnak. 57 családot vizsgált, melyek közül 20 család-terápiában vett részt, 37 pedig klinikailag tünetmentes családok tagjaiból állt.

A kohézió fődimenzió Cronbach- a mutatóval mért belső konzisztenciája Thomas vizsgálatában 0,87 volt (ugyanúgy, mint az OCST 2. változatában és a Schlippe-féle adaptációban). Az adaptivitás Cronbach- a -ja 0,71 lett, mely csekély mértékben alacsonyabb, mint az OCST 2. változatában és a Schlippe-féle adaptációban. A statisztikai számítások magas, 0,71-es korrelációt mutattak a kohézió és az adaptivitás között, ugyanúgy, mint az OCST más adaptációi esetében, ami megkérdőjelezte a két dimenzió egymástól való elkülönülését.

Thomas az általa végzett kutatásban azt is megvizsgálta, hogy a FFBO hogyan különíti el a klinikai szimptómás, illetve tünetmentes családokat. Az elemzés kimutatta, hogy az OCST szignifikánsan diszkriminál. A családokat 58,9%-ban sorolta be a kérdőív a megfelelő helyre (a problémásat a modell szélére, a tünetmenteset a középső tartományba).

Olson egy korábbi munkájában beszámolt arról, hogy egy családon belül a szülők és a fiatalok értékei igen erősen eltértek, ami miatt Olson különböző normaértékeket is rendelt hozzájuk. Ezért Thomas és munkatársai a problémás vs. nem problémás összehasonlítást külön-külön elvégezték a szülőkre és gyermekeikre vonatkozólag is. A tünetmentes családokból származó szülőknek csupán a 47,2%-a került a kiegyensúlyozott centrumba, 18,1%-uk az extrém kategóriák valamelyikébe esett. Ezen vizsgálat alapján Thomas azt a következtetést vonta le, hogy bár a családok esetén szignifikánsan diszkriminál a teszt, az egyéni értékek tekintetében ezt nem lehet igazolni.

Egyéb európai területen ez idáig csak egy svéd vizsgálat látott napvilágot (Cederblad, 1983, idézi Thomas, 1988, 273. o.), mely az OCST 1. változata (OCST-1) és egy 60 kérdéses OCST-verzió (a 2. változat elődje) használhatóságát vizsgálta a problémás és nem problémás családi funkcionalitás tekintetében.

Az OCST-1 svéd verziójának diszkriminációs képessége a klinikai szimptómás illetve tünetmentes családok között nem nyert megerősítést. Ezenkívül Cederblad és munkatársai szintén magas korrelációt találtak a kohézió és az adaptivitás fődimenzió között. Megjegyzendő, hogy az eredményeket óvatosan kell kezelni, mivel az esetszám igen alacsony volt (7 szimptómás és 4 tünetmentes család; vö. Thomas, 1988, 274. o.).

Másképp alakult mindez az OCST 60 kérdéses verziója esetén, melyet 250 családdal vettek fel. A svéd eredmények csupán azt tudták bebizonyítani, hogy a tünetmentes családokban a szülők nagyobb arányban helyezhetők el a centrumban, vagyis a Circumplex Modell kiegyensúlyozott részén, mint a klinikai problémákkal rendelkező családok esetében. Ennek ellenére statisztikailag nem nyert megerősítés az a hipotézis, mely szerint a teszt képes elkülöníteni a problémás családokat a probléma nélküliektől (a kapott különbség nem volt szignifikáns). Megjegyzendő, hogy a svéd kutatócsoport nem talált a kohézió és adaptivitás fődimenziók között magas korrelációt ebben az OCST verzióban (Thomas, 1988, 274. o.).

   

7.5. A Circumplex Modell és az Olson-teszt összehasonlító vizsgálatai a családterápia területén használt más modellekkel és eljárásokkal

 

A szakirodalomban két olyan vizsgálat ismeretes, amely az OCST elméleti hátteréül szolgáló Circumplex Modellt más hasonló modellekre épülő vizsgálati eszközökkel hasonlította össze. Green és munkatársai (1985, idézi Thomas, 1988, 274. o.) összehasonlító kutatást végeztek az OCST 1. verziója és a BTFES (Beavers-Timberlawn Family Evaluation Scales) között, mely a Beawers-Timberlawn-féle családi kompetencia modellre épült. Green és munkatársai nem találtak szignifikáns korrelációt a BTFES és az OCST adaptivitás dimenziói között, és csupán tendencia szintű kapcsolatot kaptak a két teszt kohézió dimenziója esetén . Green véleménye szerint munkájukban empirikus utalások vannak arra, hogy az adaptivitás dimenziója lineáris, vagyis nem görbevonalú kapcsolatban van a családi funkcionalitással, mint ahogy azt korábban Olson feltételezte.

Hasonló eredményekhez vezetett Miller és munkatársainak 1985 - ös kutatása (vö. Thomas, 1988, 274. o.), mely az OCST 2. változatát hasonlította össze az ÁCSFS (= Általános családi funkcionalitást mérő skála, német rövidítéssel FAD) teszttel, amely McMaster modelljén alapul. Olson feltételezése a Circumplex Modell dimenzióinak nemlineáris jellegéről ezen kutatás alapján sem igazolódott. Az OCST szélsőséges, problémás funkcionalitást mutató családjai nem mutattak patologikus értékeket az ÁCSFS-ben. Ezen eredmények elemzése alapján Miller és munkatársai azt a következtetést vonták le, hogy az OCST - legalábbis az ÁCSFS-fel való kapcsolatát tekintve - nem a patológia-egészség-patológia nemlineáris koncepcióra épül, hanem inkább az ÁCSFS-hez hasonlóan lineáris összefüggést mutat. Vagyis a dimenziók lineáris pályájúak abban az értelemben, hogy alacsony értékei a problémás, magas értékei, pedig az egészséges családi működés eredményei. Ellentétben Olson modelljével, ahol mind az alacsony, mind a magas szélsőség problémásnak tekinthető, a közepes nagyságú értékek, pedig az egészséges, normális családi működés övezetét képezik.

Mindkét szerzőcsoport abból indult ki, hogy az OCST és a Circumplex Modell további empirikus kutatásokat igényel, mielőtt az összehasonlító vizsgálatokból általános végkövetkeztetéseket lehetne levonni.

Olson a Circumplex Modellt ért kritikákat saját vizsgálati adatain is letesztelte, mely a modell fejlődéséhez és az OCST finomításához vezetett. Modelljének központi feltevése az volt, hogy a kohézió és az adaptivitás egy nemlineáris görbe mentén változik a családi funkcionalitással, míg a kommunikáció esetében egy pozitív lineáris kapcsolat áll fenn. Elképzelése szerint a két fődimenzió nagyon alacsony és nagyon magas szintjei inkább a problémás családi funkcionalitáshoz tartoznak, míg a középső tartományok az egészséges családi működésre jellemzőek. Az évek során elhangzott kritikák alapján változott a kohézió és az adaptivitás definíciója, akárcsak az OCST.

A különböző módszertani tanulmányok mellett az OCST 2. és 3. változatának gyakorlati alkalmazása is azt mutatta, hogy a kohézió és az adaptivitás inkább lineáris jellegű. Mivel az OCST lineáris módon becsüli az adaptivitást és a kohéziót, szükségessé vált a Circumplex Modell fogalmi módosítása, hogy a kohézió és az adaptivitás kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan területeit jobban meg lehessen ragadni.

Az eredmény a Circumplex Modell háromdimenziós változata lett (vö. Olson és Gorall, 2003), ami által az OCST tanulmányok eredményei jobban integrálhatók a modellbe. A három-dimenziós modell előnye, hogy fogalmilag és tapasztalatilag jobban kapcsolódik más család-modellekhez, valamint hatékonyabban építi be a szituatív és a fejlődésfüggő változásokat a Circumplex Modellbe.

Összefoglalva, az OCST szakirodalmában két tendencia rajzolódik ki. Egyrészt a legtöbben elfogadják az Olson és munkatársai által végzett kutatásokat, illetve a Circumplex Modell hipotéziseit. Amerikai területen az OCST validitása és reliabilitása empirikusan biztosítottnak tűnik. Kivételt képez Green, valamint a Miller köré szerveződő csoport. Másrészt szinte minden európai kutatás olyan eredményeket hoz, melyek az Olson-teszt használhatóságát és a Circumplex Modell hipotéziseinek érvényességét megkérdőjelezik. Itt bizonyára figyelembe kell venni a fordítási nehézségeket és az Egyesült Államok, valamint Európa közötti szociokulturális különbségeket. A tapasztalatok szerint az Egyesült Államokban sokkal jobban bíznak a számokban és a kérdőíves módszerekben, mint Európában. Az adatvédelemmel kapcsolatos nagyfokú bizalmatlanság az oka annak, hogy Európában egy olyan kérdőíves módszer, mint az OCST a családszerkezetet kevésbé megbízhatóan adja vissza, mint az Egyesült Államokban. Továbbá arról sem szabad megfeledkezni, hogy az európai kutatások csupán az OCST 1. és 2. változatát vizsgálták, a javított újabb tesztváltozatok még nem terjedtek el (vö. Thomas, 1988, 276. o.).

 

7.6. Az Olson-teszt legújabb angol nyelvű változata

 

7.6.1. A OCST 4. változatának kifejlesztése

 

Az OCST-4 (FACES IV) a legutolsó változata annak az önkitöltő családdinamikai tesztnek, amelyet David Olson és két munkatársa, Judy Tiesel és Dean Gorall a családi kohézió és flexibilitás mérésére fejlesztett ki, amelyek a teszt hátterében feltételezett Circumplex Modell fődimenziói. A flexibilitás lényegében megegyezik a korábbi modellek adaptivitás dimenziójával. Az átnevezés a dimenzió jelentésének módosulását jelzi. Ebben a Circumplex Modellben a kohézió az az érzelmi kapocs, ami a családtagokat közös érzelmi egységben tartja. Egy családi rendszerben a kohézió jelenlétére a következő tényezőkből következtethetünk: emocionális kötődés (közelség érzése), családi határok a külvilág felé, koalíciók (szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel), együtt töltött idő, térbeli közelség, barátok, döntési folyamatok, érdeklődési terület, kikapcsolódás. A flexibilitás (családi rugalmasság) a család vezetésében, a szerepviszonylatokban, valamint a kapcsolati szabályokban megfigyelhető változások mennyiségét méri. A flexibilitás mérésére használt változók: családvezetés (döntéshozás, kontroll, fegyelmezés), tárgyalási stílus, szerepviszonylatok, kapcsolati szabályok.

A Circumplex Modell harmadik dimenziója a családi kommunikáció , mely azt méri, hogy a családtagok milyen mértékben használnak pozitív kommunikációs elemeket a családon belüli interakcióikban. A családtagok pozitív kommunikációik révén válhatnak képessé kohéziós és flexibilitás szintjük megváltoztatására.

E modell centrális hipotézise, hogy a családi funkcionalitással a kohézió és a flexibilitás egyaránt nemlineáris, fordított U-alakú összefüggésben van, míg a családi kommunikáció pozitív lineáris kapcsolatban.

Az OCST-4-ben külön skálákkal mérjük a két fődimenzió középső tartományát, mely a normális családműködésre jellemző (ezek neve: Összetartó és Rugalmas), valamint a fődimenziók extrém széleit (a kohézió dimenzió esetében Széteső és Egybefonódott, a flexibilitás esetében pedig Kaotikus és Merev, melyek a családszerkezet patologikus állapotát képesek jelezni. Ezt a hat alapskálát kiegészíti a Családi kommunikáció skála (CSKS), valamint a Családdal való elégedettség skálája (CSES). Az alapskálákat 7-7, a kiegészítő skálákat pedig 10-10 ötfokú tétel pontértékének összegezésével képezzük.

A hat alapskálából a Circumplex Modell nemlineáris hipotézisének megfelelően ki szoktak számítani még három származtatott mutatót is, mely a két fődimenzióra külön-külön, valamint együtt méri a közép és a szél arányát. Képlet segítségével ezek az alábbiak szerint határozhatók meg az alapskálák percentilis transzformáltja segítségével (a percentilis transzformáció pontos leírását lásd a 7.7.1. alpontban):

Ezen mutatók 1-nél nagyobb értékei a jó, 1-nél kisebb értékei pedig a rossz családi funkcionalitás összesített jelzői. Minél nagyobb ezek értéke, annál pozitívabb családszerkezetre és dinamikára következtethetünk.

Olson és munkatársai szerint a fentebb ismertetett 11 változó kellő finomsággal képes leírni a családszerkezet dinamikáját (Olson és Gorall, 2006).

 

7.6.2. Az Olson-teszt 4. változatának reliabilitás- és validitásvizsgálata

 

Az OCST-4 végső szerkezetét, valamint reliabilitás- és validitásvizsgálatát 469 személy kérdőíves adatai alapján végezték el (Gorall, Tiesel és Olson, 2006). A minta törzsmagját 124 egyetemi hallgató képezte, akik amellett, hogy maguk is kitöltötték az OCST-4 alapjául szolgáló 84-tételes kérdőívet és néhány más kiegészítő tesztet (CSES = Családdal való elégedettség skálája, CSKS = Családi kommunikáció skála és ÁCSFS = Általános családi funkcionalitás skálája), külön kreditpontokért további személyeket (családtagokat, barátokat, ismerősöket) is beszerveztek a vizsgálatba.

Ezen a mintán Olsonék az alábbi elemzéseket végezték el.

•  A skálák reliabilitásának vizsgálata a Cronbach- a belső konzisztencia mutató segítségével. Az eredmény (vö. Gorall és mtsai, 2006, 4. táblázat) itt is nagyon pozitív volt. A skálák végső változatai mind 0,77-0,89 közötti, magas szintű belső konzisztenciával rendelkeztek. CSES, CSKS és ÁCSFS Cronbach- a értékei a 0,91-0,93 övezetbe estek.

•  Faktoranalízis a hat alapskálához tartozó tételeken. Az alkalmazott faktoranalízis változat maximum likelihood faktoranalízis volt direkt oblimin ferde forgatással. Az elemzés előtt Olsonék feltételezése az volt, hogy ezek a tételek 4 faktorba rendeződnek: 1-1 faktorba várták a kohézió és a flexibilitás kiegyensúlyozott tételeit, valamint az ugyanezen dimenziók szélsőséges pólusaihoz tartozó tételeket (az ellentétes pólusok tételei ellentétes előjelű faktorsúllyal megjelenve). Az eredmény (vö. Gorall és mtsai, 2006, 1. táblázat) némileg más lett. Minden skála tételei külön faktorba kerültek, kivéve a kiegyensúlyozott és az extrém alacsony kohézió tételeit, melyek egyazon faktorba jöttek össze ellentétes előjellel. Ez az eredmény az alapskálák konstrukciós validitását megerősítette, de a Circumplex Modell Guttman-féle értelemben vett circumplexitását nem.

•  Faktoranalízis a két fődimenzió extrém övezeteihez tartozó tételeken. Az eredmény (vö. Gorall és mtsai, 2006, 2. táblázat) az előző elemzés eredményeivel teljesen összhangban az volt, hogy a négy extrém övezet tételei négy önálló faktorba (Széteső, Merev, Egybefonódott, Kaotikus) tömörültek.

•  Faktoranalízis a két fődimenzió mérsékelt (kiegyensúlyozott) övezeteihez tartozó tételeken. Az eredmény (vö. Gorall és mtsai, 2006, 3. táblázat) az első elemzés eredményeivel összhangban az volt, hogy a tételek két önálló faktorba (Összetartó és Rugalmas) tömörültek. Mindössze egyetlen tétel (Rugalmas7) súlyozódott egyidejűleg mindkét faktoron.

•  Interkorrelációk az OCST-4 hat alapskálája között, valamint e skálák és a vizsgálatba bevont többi skála (CSES, CSKS és ÁCSFS) között. A hat alapskála korrelációs mátrixát a 7.1. táblázatban foglaltuk össze.

 

7.1. táblázat: Az OCST-4 hat alapskálájának korrelációs mátrixa
(Gorall és mtsai, 2006, 5. táblázatának felhasználásával)

 

Skála	Széteső	Összetartó	Egybe-fonódott	Merev	Rugalmas	Kaotikus
Széteső	1,00
Összetartó	-0,80**	1,00
Egybefonódott	0,26**	-0,14**	1,00
Merev	0,28**	-0,14**	0,38**	1,00
Rugalmas	-0,50**	0,60**	0,02	-0,16**	1,00
Kaotikus	0,59**	-0,53**	0,36**	0,19**	-0,30**	1,00

** p< 0,01 szignifikáns

 

a)  A táblázatból kiolvasható, hogy a két fődimenzió kiegyensúlyozott skálája (Összetartó és Rugalmas) ugyanúgy szoros pozitív (0,60-as) korrelációs kapcsolatban van egymással, mint az OCST 1. és 2. változatában. E két skála értékei tehát pozitív együttjárást mutatnak, annak ellenére, hogy a faktoranalízisekben önálló faktort alkottak.

b)  A várakozásoknak megfelelő e két normális családműködést mérő főskála negatív korrelációja a diszfunkcionalitást mérő Széteső és Kaotikus skálával, valamint ez utóbbiak egymás közötti pozitív korrelációja.

c)  Hasonlót vártunk volna a másik két diszfunkcionalitást mérő skála (Egybefonódott és Merev) esetében is, ezek azonban bár egymással mérsékelt pozitív korrelációban vannak, a többi skálától meglehetősen függetlennek tűnnek. Gorall és mtsai (2006) ezt az eredményt e két skála általános alacsony hatékonyságának tulajdonították.

d)  CSES, CSKS és ÁCSFS ugyanolyan és az elvártnak megfelelő (a kiegyensúlyozott skálák esetén 0,60 fölötti erős pozitív, a kiegyensúlyozatlan skálák esetén -0,55 alatti erős negatív) korrelációban volt az alapskálákkal. Ez alól kivételt csak az Egybefonódott és a Merev skála képezett, melyekkel a korrelációk mind nulla körüli alacsony értékek voltak.

e)  A 7.1. táblázatban bemutatott korrelációs mátrix azt mutatja, hogy a Circumplex Modell OCST-ben realizált 6 alapskálája nem tesz eleget Guttman (1954) circumplexitási feltételének.

 

•  Diszkriminancia-analízis a problémás és a nem problémás családok elkülönítésére. Tekintettel arra, hogy a vizsgálati minta összeállításakor külön problémás csoportot nem kerestek meg, ehhez az elemzéshez kritérium változóként a CSES és az összevont CSKS és ÁCSFS skálákat használták fel, az eloszlás alsó és felső 40%-át összehasonlítva. E szélső csoportokat hasonlították össze diszkriminancia-analízissel a hat alapskálára és a három származtatott arányskálára külön-külön és együtt. A két csoport átlagos helyes azonosítási százaléka az egyes skálákra 52-87% között változott a CSES, továbbá 55-94% között az összevont CSKS és ÁCSFS kritérium változó esetén. A leggyengébb diszkriminációt mindkét esetben a Merev és az Egybefonódott, a legjobbat pedig az Összetartó skála nyújtotta. A hat alapskála együttesen a CSES esetén 89, CSKS és ÁCSFS esetén, pedig 99%-os biztonsággal tudta diszkriminálni a vizsgálati minta kritériumváltozó szerinti alsó és felső 40%-át (vö. Gorall és mtsai, 2006, 6. táblázat).

Összefoglalva, mindezen eredmények megerősítik, hogy az OCST hat alapskálája magas reliabilitású, így alkalmas eszközei lehetnek a családkutatásoknak és családvizsgálatoknak. Emellett a klinikai gyakorlatban is jól használhatók, ha más információkkal együtt veszik őket figyelembe. A skálák jól hasznosítható információt nyújtanak a családterapeuta számára arról, hogy melyek a vizsgált család gyenge pontjai (magas kiegyensúlyozatlan skálaértékek) és melyek azok, amelyekre egy terápiás tervben, mint pozitív összetevőkre (magas Összetartó és Rugalmas skálaértékek) építeni lehet.

A hat alapskála a tartalmi, a kritérium és a konkurens validitás tekintetében is jónak mondható. A tartalmi validitást az biztosította, hogy a kiegyensúlyozatlan skálák tételeit a legjobb családterapeuták segítségével válogatták ki. A konstrukciós validitást a faktoranalízis erősítette meg, melynek során minden skála külön faktoralkotó volt, kivéve az Összetartó és a Széteső skálát, melyek tételei egyazon faktorba kerültek ellentétes előjellel. E két skála tehát ugyanannak a családi funkcionalitás dimenziónak két ellentétes pólusát képezi. Ugyancsak a konstrukciós validitást demonstrálta a hat alapskála korrelációja a családi funkcionalitást mérő CSES, CSKS, ÁCSFS skálákkal. Az Összetartó és a Rugalmas skála pozitívan korrelált egymással és a fenti kritérium skálákkal, míg a kiegyensúlyozatlan skálák ugyanezen skálákkal negatív kapcsolatban voltak. Kivételt képeznek ez alól az Egybefonódott és a Merev skála egyes korrelációi, melyek esetenként alig tértek el a nullától.

 

7.6.3. Családtípusok az Olson-teszt 4. változatában

 

Az OCST-4 hat alapskálájának felhasználásával Olson és munkatársai megpróbáltak különböző válaszmintázatokkal jellemezhető családtípusokat feltárni (Olson és Gorall, 2006). Ehhez K-központú (K-means) nemhierarchikus klaszterelemzést végeztek a 7.6.2. alpontban bemutatott mintán. Eredményül hat különböző családtípusnak megfelelő klasztert kaptak (vö. 7.1. ábra), amelyeknek a skálaátlagok mintázatai alapján az alábbi elnevezéseket adták:

Klaszter1	Kiegyensúlyozott
Klaszter2	Mereven összetartó
Klaszter3	Átlagos
Klaszter4	Rugalmasan kiegyensúlyozatlan
Klaszter5	Kaotikusan széteső
Klaszter6	Kiegyensúlyozatlan

 

7.1. ábra. Családtípusok az Olson-teszt 4. változatában