II. Eset: Fallikus kollúzió egy párkapcsolatban

Második esetelemzésünk sine morbo (=betegség nélküli), azaz jól funkcionáló párkapcsolat. A "jól funkcionáló"-t azonban idézőjelbe kell tennünk. Még élhető köteléken belül olyan világ tárul fel előttünk, amelyben a pár életének egyensúlya kényes, törékeny, ingatag.

Ez esetben a párral önkéntes ajánlkozásuk nyomán találkoztunk. Közös Rorschach vizsgálatokhoz kerestünk olyan jelentkezőket, akik 5-10 éve élnek együtt és kapcsolatukat megfelelőnek tartják ("kielégítő", "megfelelő", "nincs krízishelyzet").

A pár férfitagja értesített arról, hogy készek egy kapcsolatvizsgálatra, és beleegyezésüket adják anyaguk tudományos célokra történő felhasználásához. Később kiderült, hogy a felesége az ajánlkozásról nem tudott, de nem tiltakozott ellene. Az ő egyetlen kérdése az volt az előzetes megegyezés idején, hogy "Ugye szólnak, ha valami nagy bajt vesznek észre nálunk?". Ezt követően közös megegyezéssel létrejött a vizsgálati helyzet.

Ádám és Éva (nevezzük őket így) a "bemelegítő" interjú során sajátos viszonyról adott benyomásszerű képet. Feltűnt Éva kiélező stílusa, nyelvi kihegyezettsége, egyet-nem értési készsége, replikázó hajlama. Indulatilag is dinamizáltabb volt férjénél. A férfi kevésbé volt aktív a kapcsolatuk bemutatásában, fékező stílust, visszafogottabb viselkedést mutatott. Könnyen vitába bonyolódtak. Benyomásszinten a "két dudás egy csárdában" szimmetrikus-versengő viszonyminta látszott jellemzőjüknek, csupán a férfi hőfokszegényebb viszonyulása gyengítette a versengés egyik oldalát.

Kiderült, hogy tíz éve házasok. Gyermektelenek. Értelmiségi diplomások. Éva 32, Ádám 36 éves. Egyetemi éveik alatt kerültek össze. Noha szerelmi házasság volt, sok összezördülést, vitát hordozott. Kölcsönösen egymást tartották kompromisszumképtelennek. Mindezek ellenére "élhető"-nek mondták kapcsolatukat, melyből hiányzott a gyermek. Éva egyetemi évei alatt nem vállalta, később pedig a sok egzisztenciális teher észrevétlenül vitte el az éveket. Mire lakáshelyzetüket megoldották, munkahelyi viszonyaikat elrendezték, nyaralóba befektettek, autó(ka)t vettek, utazgattak, az idő elröpült. Kapcsolatukban "sok a bonyodalom", mondták, a gyermek-kérdés miatt is.

Mélyebbre az exploratív interjú-helyzetben nem merészkedtünk.

Ígéretet bármiféle visszajelentésről nem tettünk (a vizsgálat végeztével mégis jeleztük, hogy köszönetünket azzal is szeretnénk kifejezni, ha valaha szükségét érzik pszichológussal történő megbeszélésnek, konzultációnak, akkor készséggel teszünk javaslatot, kihez forduljanak.)

Életciklus szempontjából egyedileg (Erikson nyomán) a generativitás szakaszában vannak, szakmai ön-realizáció, család, gyermek, az élet alkotó kiteljesítése a feladat, szemben a stagnálással, mely esetükben a gyermek hiánya miatt parciálisan érvényes volt. A család-ciklus szempontjából "fáziskésés" mutatkozott.

A házasságkötéstől a gyermekvállalásig terjedő időszak kitolódott. Ennek nyomán megfogalmazódhat az a kérdés: "Mi az életük értelme? Merre tartanak?" A diád pangó párhelyzete a potenciális krízis veszélyét sugallja: "Egy szó elég, s nem lesz mentség se vulkán pörölye, se Adonisz varázsa aztán, ha egyszer halálos szerelemre gyúltok". Louis Lábé versének soraival jelezzük azt a veszélyt, amely a (gyermekben beteljesülő) hiányzó harmadik esetén gyakorta előáll. Nincs közös harmadik, beléphet a külső személy, aki vihart keltve söpri el a diád szövetségét.

Tekintsük át az egyes döntési helyzetekben kialakult hatalmi viszonyokat.

I.: Nő ("Nőstény szarvasbogár")

II.: Férfi ("Két törpe összerúg és vérzik a bokájuk")

III.: Nő független döntés ("két nő, kész!")

IV.: Férfi ("vaddisznó")

V.: ("tökéletes megegyezés", de a férfi humora "mindene vér"-t üzen!)

VI.: Nő ("Gyalogkakukkban a farkas")

VII.: Nő ("Maja nyakék")

VIII.: Férfi ("Japán harcos")

IX.: tökéletes összeszövődés ("susmus")

X.: Nő ("Roncs tulipán")

A döntéseket kézben tartó fél a feleség, a férj olyan helyzetekben kap döntési jogot, amelyek érzelmi természetűek, femininek (II., VIII) szorongásgerjesztők (IV).

Ezúttal (a jegyzőkönyv terjedelme miatt is) eltekintünk a 10 tábla mindegyikének végigelemzésétől, csupán az első ("kapcsolat-reprezentáns") tábla és az utolsó (X-es), a közös életszínteret és ennek perspektíváját tükröző kimeneteli üzeneteket világítjuk meg.

Honnan ("itt és most" helyzet) merre, hová (jövőkép) halad ez a pár és milyen esélyeik vannak a párkapcsolati távlatokat illetően?

A folyamatdinamika produktumaira (az egyes táblák döntő választartalmaira) azért tekintünk rá, hogy a tudatelőttes üzeneteiből összefonódó interpretációs hipotézis megalkotásával segítsük elő a párkapcsolat megértését.

Már ehelyütt utalunk azonban arra, hogy a szimbolikus üzenetek desifrírozása elsősorban a klinikai és terápiás munkaterület számára jelenthet többlet-értéket. Ezért az alapfokon tájékozódás számára nem "tananyag", csupán a megértés vezérfonalául szolgálhat.

Folyamatelemzés

A Közös Rorschach vizsgálathoz nagy lendülettel kezdtek hozzá (27 interakciós egység az első táblán), a bemutatkozási helyzetben (ez az I. tábla felszólító jellege) fontosnak találták, hogy megfelelően "együttműködjenek". A hosszú (73 jelölhető egységet alkotó) alkufolyamatban az első - bemutatkozási - helyzeten kívül a közös identitás (III. tábla) és az autoritáshoz, maszkulin erőhöz való viszony (IV. tábla) jelentett még hosszasabb alkufolyamati erőteret. A többi feladategységben (táblán) kevésbé küzdöttek meg a záró megegyezés kialakításáért.

A viszonydimenziók szerinti feltárásban az első tábla megoldásának menetében szinte úgy képeződött le viszonyuk, mint cseppben tükröződik a tenger. Szemléljük meg az első tábla dominancia dimenziójának páros elrendeződéseit.

1. ábra: Dominancia I. tábla

Ádám domináns, indító erőpozíciójából látjuk a "hanyatlási folyamatot", amelyben önalávető próbálkozásai (3 ízben) eredménytelenek maradtak. Éva a férfival ellentétben a dominancia térfelén maradt mindvégig és a férfi rivális próbálkozásait (17. és 23. egység) éppúgy igyekezett vetélkedéseivel leszerelni, mint ahogyan figyelmen kívül hagyta a férfi önalávető ajánlkozásait is. Indító javaslatát erőszakosan keresztülvitte, a férfi pedig utolsó szó kimondási lehetőségével fogalmazta meg a "nőstény" erőszakot, alárendelve magát a női hatalomnak.

Éva erőszakos attitűdje szükségessé teszi az intimitásviszonyok feltárását is.

2. ábra: Ádám és Éva intimitásmenete I. tábla

Amint a fenti 2. számú, az intimitásdimenziók viszonyát láttató ábra tükrözi, a semleges szinttől jelentősen eltérő "fenn-lenn" ingadozást láthatunk mindkettőjüknél. Éva magasabb és mélyebb érzelmi hullámokat él át, de Ádám "mérsékelt hőfoka" (4-es értékek!) is képes fellobbanni (9-es interakció), amikor esélyt érez a "győzelemre". Éva érzelmi csúcsreakciója (18-as egység), ehhez a mondathoz kötődik: "Akkor találjunk valami harmadikat."

3. ábra: Ádám és Éva aktivitásmenete az I-es táblán

Az aktivitásra vonatkozó kölcsönösségi viszonyminta (3. ábra) azt tárja elénk, hogy Ádám az együttműködésért küzd, a pozitív térfélen marad csaknem végig. Akkor veszít erejéből, amikor Éva felveti számára, hogy "Akkor találjunk valami harmadikat" (17-18-19-es BSU). Éva zuhanórepülésben jut át az akadályozó térfélre a negyedik akcióegységben (ez az ő második válasza!), ettől kezdve döntően ebben a szerepében is marad. Ádám, sokkal jobban küzd a kapcsolatért, mint saját férfi dominanciájáért. Erről árulkodik a dominancia versus aktivitás diagramma pár, melyet a 4. ábrán szemléltetünk.

4. ábra: Ádám I. táblán mutatott aktivitása (pirossal) és dominanciája (kékkel)

Éva ezzel szemben túlnyomóan az akadályozó aktivitásban "tevékeny", a negatív térfélen tartva a feladat megoldás "elősegítését", miközben dominanciája intenzív.

5. ábra: dominancia és aktivitás viszonya Évánál az I. táblán

A bemutatkozási helyzetkép kedvezőtlen. Együttműködés helyett Éva egyoldalú és tekintetbe vétel nélküli dominanciáját, szeretetlenségét és a közös produktumot gátló aktivitását találjuk jellemzőnek.

Ádám erő-bevetése mindezek ellenére erőteljes. Aktívan küzd a közös produktum létrehozásáért, érzelmileg kevésbé ingadozó, mint párja, noha ambivalenciája kétségtelen. Nem tud domináns helyzetet elérni, bármit tesz, Éva föléje kerekedve önszempontúan dönt, kényszerűen elfogadtatva vele rákényszerített akaratát.

A küzdelemben Ádám alul marad. A viszonyminták kritikus pontja a 17-18-19-es textusegységhez kötődik, melynek szövegét érdemes visszaidéznünk:

17.) Ádám: Ellenben egy szarvasbogár az pont ilyen, (ironikusan): ezt a képet találom meg a határozóban.

18.) Éva: Akkor találjunk egy harmadikat.

19.) Ádám: Nincs harmadik. Most miért? Harmadik előbb is eszembe jutott volna, azt mondanám most a róka helyett (ránéz Évára).

Ha a "bemeneti" oldalt, a bemutatkozás jelenét megnéztük, tekintsük most a kimenetelre is. Hogyan élnek a közös életükben? (X-es tábla) Milyenek a távlati kilátásaik? (záróválasz).

A dominanciaviszonyok terén mindkettő az egymással vetélkedő kölcsönösen domináns pozícióban rögzült. (ld. 6. sz. ábrát).

6. ábra: Dominancia X. tábla - Ádám és Éva

Az intimitás dimenziójában Ádámot egyenletes semlegesség jellemzi, míg felesége az érzelmek hullámzásában, ambivalens váltakozásában inkább az elutasító, negatív térfél felé tendál. (ld. 7. sz. ábrát)

7. ábra: Intimitás X. tábla - Ádám és Éva

Aktivitásuk, a "közös ügy" megoldására vonatkozó erejük még elengedő volna ahhoz, hogy a megoldást elősegítő lépéseket tegyenek, de Éva ereje a letörés felé, aktivitása a semlegesség irányába halad. A férfi aktivitása még magasfokú, töretlen (ld. 8. sz. ábra), de érzelmileg már semleges (lásd fenti ábra).

8. ábra: Aktivitás X. tábla - Ádám és Éva

A kapcsolati folyamat elejére és végére rátekintve megállapíthatjuk, hogy kedvezőtlen kapcsolati bemutatkozást, érzelmileg Éva oldaláról ambivalenciát és hőfokcsökkenést, dominanciaőrző, erőszakos és tekintetbe vétel nélküli viszonyulást figyelhettünk meg. Ádám "küzdelmére" is ráláthattunk, melyet felesége megnyeréséért, együttműködésének eléréséért tett, hiábavalóan. Éva a döntést saját javaslata alapján erőszakolta ki, melyre Ádám a nőstény (szarvasbogár) jelzővel megtoldott "kombináció" árán maradt benn a kikényszeríttet döntésben. Az indító érzelmi erőbevetésben Ádám felülmúlta feleségét, aki inkább a negatív érzelmek megnyilvánulásában jeleskedett.

A Közös Rorschach alkufolyamat végére a kialakuló kép azt láttatja, hogy az életszíntérben és a jövő felé kilépésben (X. tábla) az erejét vesztett érzelmek (Ádám), az ambivalencia érzések (Éva), a dominanciapozícióért versengés, Ádám aktivitásának (immár érzelmektől nem befolyásolt) épsége, viszont Éva indíték erőinek megcsappanása figyelhető meg.

Ehelyütt akár be is fejezhetnénk elemzésünket. Kössük azonban össze a kezdetet a véggel olymódon, hogy a szimbolikus üzenettartalmakat desifrirozzuk. Valamennyi Rorschach táblán megvizsgáljuk a döntés tartalmát. Jelentés szempontjából az egyéni Rorschach vizsgálat "tartalom" (III. oszlop) jeleinek a teszt használatában érvényes jelentéseit használtuk fel (Mérei F., 2002).

Értelmezési munkánknak ez a része elsősorban a pszichoterápia (egyéni, pár, család) módszertani területén beavatódó (tanuló) vagy terápiás munkát végző szakemberek számára jelenthet szakmai többletet, hiszen a terápiás helyzetben is ezzel a "harmadik füllel" (Luban-Plozza, 1998) hallgatjuk és desifrírozzuk a kliens/páciens metaforikus vagy többjelentésű közléseit.

A Rorschach üzenettartalmak "csatornáján át" kiáradó, nagy lelki nyomású üzenetek felöl közelítve, az indítás vitája a "fekete róka" (Ádám) és a "szarvasbogár" (Éva) között zajlik. A párbeszéd "kiszólásai" ("Zsákutcába fogunk így jutni", " Akkor találjunk egy harmadikat", "Ha megkötöd magad, akkor semmi értelme végigcsinálni") a kapcsolatra is vonatkoztathatók, hiszen itt önmagukat mutatják be. Olyannyira, hogy a férfi záró összegzése ("Szerintem egy nőstény szarvasbogár. És most volt a 10. évfordulónk") ezt kétségtelenné teszi. A tíz éves házasságra utalás egyértelmű.

Az érzelmi helyzet szempontjából így szól az elfogadott üzenet (II-es tábla): " két törpe összerúg, és vérzik a bokájuk". A törpék (=soha felnőni nem tudó lények) megsebzik egymást; bokájukon (="megütheted a bokádat!" = veszélybe kerülsz). A jelentés azt sugallja: a házasfelek érzelmi kapcsolata veszélyben van. Érzelmileg nem "nőttek fel". Ez az alaphelyzet. (Csakhogy a párkapcsolat nem homokozóban folytatott játék!)

A III. (identitás) táblán a férfi-nő páros helyett (mindenáron) két nő szerepel, amely a férfierő hiányát üzeni ebben a kapcsolatban. Itt Éva az úr.

Az autoritás ( maszkulinitás ) hívó helyzetében ( IV.) a férfi ragaszkodik a "vadkan" tartalomhoz (=erő és vadság képviseli számára a férfiasságot). Éva ezt tiszteletben tudja tartani, de vad disznóra degradálja a férfierőt.

Az V. (realitás) táblán látszatra tökéletes összhang csendül ki, az élet realisztikus dolgaiban nincs köztük ellentét. A férfi az egyetértést humorával emeli meg.(denevér-denevér-mindenevér), benne cry for help szól a sebzettségről ("mindene-vér").

A szexualitás (VI.) hívóhelyzetében Éva "a szexuális helyzetet" "Gyalog kakukk farkasának" degradációjával teszi nevetségessé. Uralja a helyzetet, "kasztrálja" férje szexuális nembeliségét.

A nőiség (VII.) hívótábláján a "maja nyakék" tartalom (=klasszikusan értékes kincs) nem képezheti vita tárgyát. Éva azt szögezi le: "Én ebből nem engedek." Ádám behódolva erősíti meg: (ezt én is) "a legőszintébben mondom" Ádám "lovagszerepben" szolgálja Évát, aki ezt megkívánja. A szexualitásban azonban Éva anullálja, kvázi kasztrálja párját.

A gyengéd kötődés helyzetében (VIII.) az agresszió helyettesíti a gyengédséget a férfi számára (="japán harcos"), ezt a feleség helyesli. Ha nincs pozitív stroke, van helyette negatív (ütés). Kettejük "harcában" a szamuráj mindent elvisel, Ádám hős.

A teljesítmény (IX.) területén a "predátor" rémképétől a "diskuráló grófnőig" halad az egyezség, utóbbiban konszenzusra jutnak. Diskuráló grófnők (=ráérnek csevegni, mert "urak"). A közös vágyott helyzet a "suskus". Valóban ezt művelik. Játszmájuk tökéletes.

Végül a X-es táblán a tulipán (=nőiség) és a katasztrófa (=férfi megajánlott üzenete) felől destruktív lépéseken át jutnak el a "roncs tulipánig" , (melynek "szeme van és vigyorog")

A kapcsolat perspektívájában ez a záradék nem ad pozitív esélyt a viszony hosszútávú fennmaradásának. A nő X-es táblán (18-as egységben) nyújtott egyetlen (kiugróan) pozitív érzelemhez kötött üzenetét szükséges visszaidéznünk, "Akkor találjunk egy harmadikat!" Mivel ez a javaslat az indító helyzetben is elhangzott már a nő szájából (I. 18. "Akkor találjunk valami harmadikat") a kapcsolat kinyitása bejósolható jövő. Aligha remélhetjük, ugyanis hogy ez a harmadik, egy közös gyermek lenne. A férfi érzelmileg kötöttebb (I. 19. "Nincs harmadik. Most miért? Harmadik előbb is eszembe juthatott volna, azt mondanám most a róka helyett "). Számára a harcos csatározás, a küzdelem, agresszió az érzelmek pótléka (VIII-as "gyengédség" táblán "japán harcos"). Azzal pedig a feleség is egyetért, hogy az agresszió, az egymással csatározás gyengédségpótlék, mivel ő kifejezetten ezt műveli férjével. A "suskus" egymással összhangban a (tudattalan) összejátszást tárja fel előttünk.

Az összkép ebben a viszonyban a harcos, "fallikus nő" és őt kiszolgáló párja közti "fallikus kollúzió" dinamikáját tükrözi, (Willi, 1978) azzal az eséllyel, hogy Éva "férfiatlanítási buzgalmában" a kapcsolat a "harmadik" felé kinyitással zátonyra fut.

A pár kollúziómentesítése (párterápiája) kínálja e helyzet egyedüli reményteli megoldását. Ezt azonban a kollúzív viszonyban élő párnak csak akkor ajánlhatjuk, ha ők kérik segítségünket.

Záradék:

A "klinikai eset" keretében arra törekedtünk, hogy a viszonydinamika elemzést (hogyan kommunikál az édesanya és lánya) végigvezethessük a projekciós folyamaton. Tartalmi szempontból (mit üzennek az érzelmi tudat szintjén, "öntudatlan spontaneitással") nem teljes az interpretatív, desifrírozó munkánk. A (pszeudo) sine morbo pár esetében viszont csak a kezdet és a vég kifeszülő kötel(ék)én folyó kötéltáncot kísértük nyomon a tudatelőttes tartalmak üzenetlépéseiben. Az indulás bemutatkozási helyzetének elterebélyesedése (27 egység!) azonban gyanúkeltően sugallta a kapcsolati egyensúly kényes instabilitását, veszélyeztetettségét. A felderített fallikus kollúzió azt is láttatja, hogyan lehetséges - minden civódás, harc ellenére - együttmaradni, milyen szükségleteket elégít ki egymásnál kölcsönösen a pár, amelyek szervítik a kollúziót. A kimenetek "jóslata" a krízis és törés veszélyét jelezte számunkra.

A processzometria nem "rutin vizsgáló módszer". Alkalmazása azon a szinten is jelentős ökológiai validitással jár, amikor csak a viszonyszerkezet és - folyamat dimenzióiban vizsgálódunk. Ha a mélyebbre lépéshez a Rorschach tartalmak világába is beletanulunk, ritka "kincstárba" juthatunk általa.

A terápiában mindig hipotéziseket ellenőrzünk, finom lépésekkel haladunk előre (pacing-leading). Ehhez a hipotézis-felállításhoz és ellenőrzéshez jelent különös segítséget a processzometria. Rávilágít a mélységre nem "kinyilatkoztat". Mélyebb összefüggések megértéséhez segít bennünket.