A CS-S-T általános jellemzői

A CS-S-T arra szolgál, hogy minőségileg és mennyiségileg képes legyen megragadni azt, ahogy a családtagok különféle helyzetekben, egyénileg és közösen, megjelenítik kapcsolati rendszereiket. A CS-S-T elméletileg a strukturális szisztematikus családelméleten alapul, és gazdaságos eszköz ahhoz, hogy sokoldalúan felhasználhassák a kutatásban és a gyakorlatban egyaránt. Egyfelől lehetővé teszi a pszichoszociális problémaábrázolások családorientált megragadását, másfelől megkönnyíti a terápiás intervenció tervezését, véghezvitelét és kiértékelését.

Felhasználási területei:

- a kutatásban és a gyakorlatban egyéni vagy csoportos teszt formájában
- családi kapcsolati struktúrák észlelésének elemzésére
- pszichoszociális zavarok differenciált diagnózisára

A vizsgálható személyek köre:

- gyerekek esetében hat éves kortól alkalmazható
- felnőtteknél korhatár nélkül használható

Tesztelési idő:

- felvétel: egyéni tesztként 5-10 perc, csoportos tesztként 10-30 perc
- kiértékelés: a vizsgálati személyek számától és a módszertől függően 5-20 perc

A CS-S-T tesztanyaga

A CS-S-T tesztcsomag egyrészt a tesztelő, másrészt a vizsgálati személyek számára használatos elemeket tartalmaz.

A tesztelő anyaga két részből áll:

- egy négyrészes kérdőívből
- kiegészítő lapokból, amelyek mennyisége a vizsgált családtagok számától függ.

A vizsgálati személyek tesztanyagának elemei a következők:

- egyszínű, négyszögletes tábla (45x45 cm-es), 81 mezőre (5x5 cm) osztva oly módon, hogy minden mezőhöz koordináta rendelhető (1/1-től 9/9 ig)
- 6 férfi és 6 női figura (8 cm) jelzésszerű arcokkal (szem és száj)
- egy-egy férfi és női figura narancs, rózsaszín és zöld színben
- 18 henger alakú magasító korong 3 különféle méretben (1,5 cm, 3 cm és 4,5 cm)

Az alábbi ábrán bemutatjuk, hogyan jeleníthető meg egy öttagú család a CS-S-T segítségével.

Ábra: Öttagú család a CS-S-T reprezentációja

A CS-S-T konstrukciója

Az első bevezető kísérleteket a Zürichi Egyetem Pszichiátriai Klinikájának gyermekosztályán kezelt páciensekkel és családjukkal végezték. Akkor még nem az eljárás standardizálása volt a cél, sokkal inkább a klinikai használati módozatok feltárása (az életszerűség és ökológiai validitás próbája). Ekkor részletesen és rendszerszerűen elemezték például a vizsgálati személy által kirakott családképét és a családjáról adott szubjektív leírását. Kimutatták, hogy már iskoláskor előtt, viszonylag súlyos pszichoszociális zavarokkal küzdő gyerekeknél is használható a technika. A vizsgált gyerekek az általuk kirakott kép alapján spontán módon nyilatkoztak meg családi kapcsolataikról, ami később kifejezetten hasznosnak bizonyult a módszerrel kapcsolatos hipotézisek alakításában. Egy empirikus vizsgálat kimutatta (Gehring - Wyler, 1986), hogy azok a családok, amelyeket pszichoszociális gondok miatt kezeltek, a terápia befejezése után kapcsolatukat kohézívabbnak (nagyobb közelség, több szemkontaktus), a generációs határokat pedig sokkal határozottabbnak ábrázolták.
A kedvező klinikai tapasztalatok alapján a CS-S-T-t szisztematikusan továbbfejlesztették, és standardizálták az instrukciókat. Felkérték a v.sz.-eket, hogy családi kapcsolataikat ábrázolják egy jellemző, egy ideális és egy konfliktus helyzetben. A figurák közötti távolságot a Pitagorasz-tétel alapján számolták ki, továbbá figyelembe vették a figurák közötti magasság különbséget is.

A következő lépésként Kaliforniában a CS-S-T pszichometriai tulajdonságainak figyelembevételével nem klinikai családok körében folytattak vizsgálatokat a validitás megállapítása érdekében. Ezen vizsgálatok eredményeit részletesen tárgyalja a CS-S-T kézikönyve (Gehring, 1998). Az egyszerű kezelhetőség és könnyebb gyakorlati használhatóság (például egyszerűbb kiértékelés) érdekében még egyszer módosították a tesztet a végső forma kialakításakor. Tekintettel voltak a strukturális családelméletre, a kaliforniai validitás vizsgálatokra és azokra a svájci vizsgálatokra, amelyeket klinikai és nem klinikai körben szúrópróbaszerűen végeztek. Ennek során a kohézió és a hierarchia dimenzióinak kombinációját tekintve három kapcsolati reprezentáció típust definiáltak, ezek kirakására kérjük a teszt felvételénél a családtagokat.

Attól függően, hogy milyen területen és milyen kérdésfeltevéssel használjuk a tesztet, kétféle kiértékelési mód használható, a kategoriális kiértékelési mód, vagy az aritmetikus számítási mód. A kategoriális értékelési mód különösen arra alkalmas, hogy a klinikai gyakorlat területén különbséget tegyen adaptív és problematikus családszerkezetek között. Ennek viszonylagos munkaigénye nagy, ezért a kutatás területén inkább az eredeti, aritmetikus kiértékelést érdemes igénybe venni. Előnye, hogy a családszerkezet differenciált elemzését adja, és lehetővé teszi valamennyi diád explicit figyelembe vételét.