Példa a CS-S-T alkalmazásának folyamatára II.

Erika és Zoltán páros kirakása következett.

A szokásos helyzetet végül viszonylag kevés vita árán úgy jelenítették meg, hogy a tábla közepén szorosan együtt álltak a gyerekekkel, a két szeretőt pedig a tábla két ellentétes sarkába helyezték. Mindkét gyerek a lehető legmagasabb korongra került. A színekben sok vita után sem tudtak megegyezni. Zoltán szerint Zsolt a pink, mert nyálas, ezért Márti nem lehet pink, Erika perig természetesen azt nem fogadta el, hogy Zsolt legyen pink, már csak azért sem, mert az nem is nyálasságot fejez ki. Végül minden figura maradt semleges. A kérdésre, hogy egy bizonyos helyzetet jelenítettek-e meg, Erika azt válaszolta, Zoltán "folyton azon a nőn lóg", míg az ő "nyakán" ott a két gyerek. Persze, ő jól megvan velük.
Arra a kérdésre, mióta jellemző ez a helyzet, azt válaszolták, azóta, amióta együtt leültek ide, de hát mit tehetnének, ebben sikerült megegyezni. Zoltán szerint ez így mértani. Erika szóviccel válaszolt:
- Mért Ani?
Megismételte, hogy Zoltán mindig is távol állt a gyerekektől, csak újabban jellemző, hogy "nyomul", mert "Aninál velük tudja bizonyítani a férfiasságát".
Kissé megfagyott a levegő, mert azt hittük, Zoltánt erősen megindítja férfi identitása elleni támadás, ehelyett higgadtan hozzánk fordult:
- Tudják, spermám van, csak élő ondósejtem nincsen. Megpróbáltak közvetlenül a herémből venni, de az sem sikerült. De Ani sem akar gyereket. Elfogad úgy, ahogy vagyok. Meg tudja érteni, mit vegzáltak engem az orvosok.
- Soha nem is a gyerek kellett neked, csak azt bizonyítani, hogy férfi vagy, apa lehetsz. Csak most cuppantál rá a kölykökre, nem érdekelt mit nyüglődök egy ikerpárral.
- Amióta beszélni meg játszani tudok velük, persze hogy más, de fürdetéskor addig is mindig otthon voltam, megszop.
- Csak éppen kedd a klub, csütörtök a kosár.
- A gyerekek hogyan élik meg a jelenleg jellemző helyzetet?
- Azért vagyunk itt, mert rosszul - válaszolt Zoltán. Erika bólogatott, és hozzátette - Mindannyian nagyon rosszul. Bizonyára még Ani is.
- Mindenki - vágta rá Zoltán - a múltkor leültünk Zsolttal, ezt még nem is mondtam neked.
- De ő igen.
- Tényleg? Szóval lassan mindegy, miért van ez, valamelyest mindannyian hibáztunk, a lényeg, hogy tegyünk valamit.
Mit szeretnének?

Szinte a kérdés pillanatában egyetlen mozdulattal közösen lesöpörték a szeretőket. Még a videó lassított visszanézésénél is úgy hat, mintha vezényszóra cselekednének, mintha egyetlen agy irányítaná a négy kezet.
Itt kell megjegyeznünk, hogy a CS-S-T-t a kiadó egy hatalmas műanyag bőröndben helyezi el, amely inkább egy mesterlövész fegyvertokjához hasonlít, mint egy pszichológiai diagnosztikai eszközhöz.

A tábla még ebbe a bőröndbe sem fér el hajtás nélkül, és bizony kell némi fantázia ahhoz, hogyan tegyük a kliens elé. Mi végül egy öreg kopott hokedlit használunk, így ellensúlyozva az amúgy bombasztikus megjelenést.

Tehát Erika és Zoltán gondolkodás nélkül, szinte reflexszerűen a padlóra söpörték a két szeretőt. A meghökkenés rövid pillanata után mindketten felugrottak és felszedték az elgurult figurákat. Amikor rákérdeztünk, ki kinek a figuráját söpörte le, mindketten azt mondták, saját szeretőjükét.

Megkérdeztük, jó-e ez így. A magasságban egyet értettek, a két gyerek tehát maradt három egység magasan, a szülők pedig a táblán. Kis vita bontakozott ki Márti pink színéről, de végül minden maradt változatlan.

A kérdésre, hogy volt-e már a valóságban ez a helyzet, Zoltán azt válaszolta, Zsolt előtt, Erika pedig azt, hogy talán amikor kiderült, hogy gyerekük lesz.
Végül kissé rezignáltan és fáradtan egyetértettek abban, hogy ezért vannak itt, ezt akarják, bármit hajlandóak megtenni érte.

Erika még azt is elmondta, Zsolttal másnapig adtak egymásnak haladékot a végső döntés meghozatalára, de őt nagyon meggyőzte az, ahogy most egyetértenek. Zoltán azt mondta, Ani bármikor boldogan befogadja, de most úgy érzi, érdemes megpróbálni a gyerekek kedvéért.

Ezután a konfliktushelyzetről kérdeztük a párt.

Először mindketten saját verziójukat igyekeztek érvényesíteni, végül azonban egyfajta kaukázusi krétakört raktak ki: Zoltán Ani és a két gyerek között, Erika pedig Zsolt és a két gyerek között. A gyerekek maradtak a magasban.
Amikor rákérdeztük, maradnak-e a magasságok, Zoltán így válaszolt:
- Nekik van a legnagyobb rálátásuk. Olyanokat levesznek, hogy el se hiszik. Márk például azt mondta: "Anyu el fog hagyni téged." Ők mindent pontosan levesznek.
- Ezzel te tömöd a fejüket. Szegények inkább csak meg vannak zavarodva. Ez olyan Ani féle misztikus duma. Mert ő kajálja a kineziológiát, meg az asztrológiát, meg kártyát vettet, szóval harminckét évesen lébecol világba. Ő is - intett fejével Zoltán felé - ő is járt lelkészképzőre, meg buddhista főiskolára, meg.
- Szóval a gyerekek a legfontosabbak.
- És ők mit szeretnének? - kérdeztük.
- Apát. Családapát. - vágta rá Erika.
- Igen. Az apjukat és az anyjukat együtt. Békességet.

Itt érdemes kitérni arra, hogy a CS-S-T egyfelől önfegyelemre tanítja a terapeutát, másfelől felvétele során folyamatosan a tesztelés és a terápiás beavatkozás határán egyensúlyozunk. Ez elméletileg nagyon szerencsés megoldás, hiszen minden teszthelyzet visszahat a kliensekre, a CS-S-T esetében ezt a visszahatást eleve erőforrásként ragadjuk meg. Az önfegyelmet tanuló terapeutát pedig talán az óvja leghatékonyabban az interpretáció preacox-tól, ha folyamatosan interpretálnia kell az eredményeket. Ha elragad minket a pillanat nagyszerűsége és költőisége, lehetett volna úgy következtetni, hogy íme, a két külső kapcsolat csak valamiféle szorongás-kollúzió következménye, és a felek rejtett vágya teljesül.
Csakhogy a válasz, miszerint mindketten saját szeretőjüket söpörték le a tábláról, már csak azért is kétséges érvényű volt, mert ahogy azt sejtettük, a videó megmutatta: az ideális helyzetet keresve bizony a vetélytársukat söpörték le a tábláról. Valószínűnek tűnt, hogy itt vágyteljesülés helyett a felettes én erős működéséről, valamiféle kontroll-koalícióról van szó. A CS-S-T rendszerszemlélete sokat segít a továbblépésben. Elég volt rákérdezni, hogy ebben az esetben is megfelelőek-e a magasságok, mire továbbra is meghagyták a fejre állított hierarchiát.

Erika és Zoltán azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy ez így teljesen jó. Ebből csak arra lehetett következtetni, hogy a gyerekeket sokkal értékesebbnek tartják bármelyiküknél.

Esetünk kvantitatív értékelése során (a jegyzőkönyv második oldalának kitöltésekor) egy kritikai észrevételünk fogalmazódott meg a CS-S-T-vel kapcsolatban. Erika és Zoltán ikrei azonos korúak, és mind az egyéni, mind a közös kirakásokban azonos magasságú figurákkal kerültek ábrázolásra, mely a CS-S-T kategóriarendszerében testvéri szinten is az alacsony hierarchiának felel meg. Zoltán kirakásaiban egymással határos mezőkre kerültek figuráik, ahogy Erika tipikus és konfliktusreprezentációjában is (magas kohézió), Erika ideális kirakásában és a házaspár közös reprezentációiban pedig egymással átlósan határos mezőkre kerültek az ikrek (közepes kohézió). Ez azt is jelenti, hogy a testvéri kapcsolati szerkezetek kiértékelése során ez az alacsony hierarchia (azaz az iker gyerekek azonos magasságúnak ábrázolása) eleve kizárta azt a lehetőséget, hogy kiegyensúlyozott legyen a testvéri kapcsolati szerkezet. A kohézió közepes fokán labilis-kiegyensúlyozott, a kohézió alacsony vagy akár magas (!) fokán pedig kiegyensúlyozatlan kapcsolati szerkezet kategóriába kerültek. Ez azt jelenti, hogy a testvéri alrendszerben azonos szinten álló ikrek kapcsolata eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a viszonyuk kiegyensúlyozott legyen, míg ha valamelyikük egy koronggal magasabban állna, mint vele egy időben fogant, egyszerre született és közösen nevelkedett ikertestvére, akkor ugyanilyen kohézió esetén kiegyensúlyozott testvéri szerkezet kategóriába kerülnének. Sajnos a CS-S-T nem számol azzal a lehetőséggel, hogy a családban lehetnek azonos korú és státuszú gyerekek, akiknél másként kellene kezelni a hierarchiát, mint a különböző korú testvérek esetében.
Zoltán és Erika gyerekeinél ez az értékelési rendszer nyilvánvalóan torzít, ezért ikertestvérek esetében legalábbis az javasoljuk, hogy az egyenrangúság jelentse a megfelelő (közepes) hierarchia értéket (mely a közepes vagy magas kohézióval együtt kiegyensúlyozott testvérkapcsolatra utal, és a magasságkülönbség jelentse a magas/alacsony hierarchiát, mely a kohézió értékétől függően labilis-kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan kapcsolatot mutat.
A másik észrevételünk azzal kapcsolatos, hogy Erika ideális reprezentációjánál és valamennyi közös kirakásnál a szülők és a gyerekek egymás melletti mezőben, míg ennek következtében a szülők egymással és a gyerekek egymással átlós mezőre kerültek. Miközben tehát családi szinten magas a kohézió, addig mind szülői, mind testvéri szinten közepes.

Akkor volna az alrendszerekben is magas a kohézió, ha Erika és Zoltán volnának szomszédos mezőn, és a gyerekek is szomszédos mezőn állnának egymáshoz képest, ebben az esetben azonban a mindkét szülő egy-egy gyerekétől távolabb kerülne, mint ahogy a másiktól van.

Mindkét esetben magas tehát a kohézió a családi rendszer szintjén, így közepes hierarchia megvalósulásánál teljesül is a kiegyensúlyozott szerkezet (ezért jó, hogy a kapcsolati szerkezetek kiértékelése modellben a kiegyensúlyozott szerkezet két rubrikából is kikerülhet), azonban a generációk közötti koalíciók meghatározásánál némi figyelmet igényel a dolog. Itt mutatkozik meg igazán a különbség a két konstelláció között, hiszen az elsőnél nincs ilyen koalíció, a másodiknál viszont igen. Emlékszünk: az intergenerációs koalíció maghatározásának alapja a szülői, illetve a gyermeki alrendszerek kohéziójának megállapítása, majd ezek összevetése. Akkor beszélünk generációk közötti koalícióról a CS-S-T rendszerében, ha a szülői kettős kevésbé kohézív, mint bármelyik szülő-gyermek kettős.
Ha most visszatérünk Erika és Zoltán közös kirakásához, az tapasztaljuk, hogy az az elsőként mutatott ábrának megfelelően történt. Számukra kimondva az volt a fontos, hogy mindkét szülő azonos közelségben lehessen mindkét gyerekhez, ami 2x2-es mátrixban csak ebben az esetben valósulhat meg. Ugyanez azonban oda vezet, hogy a gyerek-szülő kohéziók magasabbak, mint a szülő-szülő (és gyerek-gyerek) kohéziók.
Egyrészről valóban, a gyerekek mintegy összekötő kapocsként szerepelnek a szülők között, úgy is mondhatjuk, hogy "körülöttük forognak" a felnőttek - sokatmondó így ez a konstelláció. Azonban a gyerekek emiatt elvileg (az elviekben lehetséges elrendezések alapján) egymással ideális esetben is csak közepesen kohézív viszonyban lehetnek. Ennek igazságáról Erika és Zoltán ikrei kapcsán már csak azért sem vagyunk meggyőződve, mert a későbbi találkozások alkalmával többször jelen voltak, és bizony más volt a tapasztalatunk.
Óvatosan érdemes emiatt bánnunk a következtetésekkel. Azt javasoljuk, hogy a kvantitatív értékelést önmagában csak tudományos kutatásban, nagyszámú mintával dolgozva használjuk, azonban a családokkal való klinikai munka esetén mindig alaposan fontoljuk meg, hogy melyik számértéknek mekkora jelentőséget tulajdonítunk.

A kitöltés szemléltetése érdekében a jegyzőkönyv második oldalát természetesen az eredeti CS-S-T útmutató szerint készítettük el, a tesztben elmélyedni szándékozó, azt használni kívánó olvasónak azonban azt javasoljuk, hogy fontolja meg, mennyiben kaptunk volna más eredményeket a fenti szempontok az esethez (iker gyerekekhez) illő módosításával.
A családról összességében azt mutatja a kiértékelő oldal, hogy kapcsolati szerkezeteik legkevésbé sem kiegyensúlyozottak: egyedül az apa egyéni kirakásaiban mutatkozik kiegyensúlyozottnak a szülői alrendszer, valamennyi egyéb esetben labilis-kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan viszonyokat látunk. Az észlelési különbségek a szülők között a gyermeki alrendszer tekintetében csekélyebbek, az egész családot, különösen pedig saját alrendszerüket tekintve viszont jelentősek. Eltérő helyzetértékelésük egyben a házasságuk eltérő megítélésére is utal, kapcsolati elégedettségük is különböző. A család flexibilitását tekintve eléggé lehangoló a kép, egyedül az anya reprezentációiban mutatkozik némi flexibilitás, de csupán az ideális és a tipikus helyzet között, a konfliktushelyzet és a tipikus helyzet nála is nagyfokban hasonló. A legszembetűnőbbek a generációs határokkal kapcsolatos értékek. A kilenc kirakásból hatban generációk közötti koalíciót jelez a teszt, és ugyanilyen arányban jelentkezik a hierarchia megfordítás is. Egyetlen kirakás sem volt a kilencből, melyben ne lett volna jelen vagy intergenerációs koalíció vagy fordított hierarchia.

Ahogy a CS-S-T-ből is gyönyörűen látszik, valóban kulcsszereplőnek bizonyult Márti és Márk. A közös munka során viszonylag hamar kiderült, hogy Erika és Zoltán igazán mélyen kifelé, a külső kapcsolatuk irányába köteleződtek el. Hiába állították helyre az ideális közös reprezentációnál a táblán oly látványosan és határozottan a család egységét, valójában a gyerekek vélt érdeke diktálta akkori döntésüket. Házasságuk hamarosan felbomlott és összeköltöztek új partnereikkel.

A gyerekeket jelenleg Erika és Zsolt neveli. Zoltán továbbra is apjukként van jelen életükben, hétvégeken rendszeresen együtt vannak, és határozottan közelebb kerültek egymáshoz érzelmileg, mint az életközösség idején. A terápiával annyit értünk el, hogy a különválás folyamata ökologikusan, békésen és jövőorientáltan zajlott.