Példa a CS-S-T alkalmazásának folyamatára I.

A CS-S-T lehetőségeit egyetlen eset kapcsán mutatjuk be, mert oly sok szintje van, hogy az adott terjedelmen belül érdemesebb valamennyit alaposan bemutatni, mint több esetet felszínesen elemezni. Azért választjuk a fényképes megjelenítést, mert így jobban vissza tudjuk adni, hogyan segíti a teszt a maga plaszticitásával a terapeuta munkáját, milyen jól bevezeti a diagnózis magát a terápiát. Természetesen a fotók mellett a jegyzőkönyvek vonatkozó részleteit is megjelenítjük.

Elemzésünk alapja egy videofelvétel, melynek elkészítését több okból is hangsúlyozottan javasoljuk a CS-S-T esetében. Egyrészt azért, mert a szerző nevében beszélünk, másrészt azért, mert a szerző és a kiadó úgy igyekeznek gyorsnak ("fast") feltüntetni a tesztet, hogy annak gyors felvehetőségét hangsúlyozzák. Valójában azonban nagyon mély lelki folyamatok szédületes gyorsaságú lefolyását indukálja. Tapasztalataink szerint aránytalan információveszteséget jelent a teszt felvétele közben jegyezgetni. Ha valaki mégis azzal a dilemmával kerül szembe, hogy nincs ideje a videofelvétel kielemzésére, akkor azt javasoljuk, inkább ne jegyzeteljen, csak archiválja a videót. Az események sodrása feleslegessé teheti az értékelést, ha pedig arra valamilyen más okból szükség lesz, akkor ott a felvétel.

Zoltán (41) és Erika (39) ikrei Márti és Márk (4 évesek) hosszú évek meddő küzdelme után születtek, donortól. Az évekig tartó próbálkozások során Zoltánnak szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy teljesen terméketlen, Erikának pedig döntenie kellett abban a nehéz kérdésben, hogy terméketlen férfinak szül idegentől gyermeket, vagy (egyelőre) idegennek sajátot.
A gyerekek csecsemő korában megromlott a párkapcsolat, ami addig oly sok és nagy próbát állt ki. Alig töltötték be a gyerekek az harmadik életévüket, amikor mindkét szülőnek külső kapcsolata lett. Mindkettőjüket egyszerre mardosta a féltékenység és a bűntudat, így elviselhetetlen feszültség keletkezett a családban. Emiatt jöttek el terápiára első alkalommal kettesben.

Elmondtuk, hogy helyzetük áttekintésére egy hazánkban viszonylag új módszert használnánk, és megkérdeztük, kivel kezdhetjük, és kit kínálhatunk meg odakinn egy friss teával. Erika a teát választotta.
Zoltán első feladata az volt, hogy jelenítse meg a családot úgy, ahogy jellemzően látja.

Azonos magasságon tartotta a figurákat, együtt jelenítette meg a családot, csak éppen Erika szeretőjét is feltette a táblára kissé távolabb úgy, hogy Erika tekintete felé irányult. Amint megtudta, hogy lehet színeket is használni, azonnal egy rózsaszín figurával helyettesítette. - "Ez olyan jó nyálas szín. Olyan jófiú szín." - mondta.

Amikor rákérdeztünk, jók-e így a magasságok, akkor Zoltán a legnagyobb korongra helyezte vetélytársát, mondván, Erika így látja.

Elmondtuk: Erika majd kirakja, ahogy ő látja, most az érdekel minket, hogy Zoltán szerint jellemzően milyen befolyási és hatalmi rendszer áll fenn, ezt hivatottak ábrázolni a korongok. Ekkor Zoltán a két gyereket, Márkot és Mártit egy-egy nagy korongra állította, Erikát egy közepesre, magát egy kicsire, a rózsaszín figura alól pedig kivette a korongot. Ekkor újra megkérdeztük, így látja-e jellemzően a családot. Igennel válaszolt.

A kérdésre, hogy egy bizonyos helyzetet jelenített-e meg, azt válaszolta, gyakori, hogy Erika "leréved", "nincs itt százban", akkor a "nyálládája" felé néz, látszik is, hogy kifordul a képből. Akkor is ez van, amikor még látszólag harmonikusan együtt van a család. Mert a család látszólag jól megvan. Amúgy jól meglenne.
Arra a kérdésre, mióta jellemző ez a helyzet, az volt a válasz, hogy bizony már egy jó éve, de ő maga akkor vette csak észre, amikor február 17-én délután 4-kor (négy hónappal jelentkezésük előtt) kiderült, hogy Erika "félredug". A változás tehát Erika és a "pasija" miatt következett be.
Ezután arra kértük, rakja fel az ideális helyzetet. Annyit, és csak annyit tett, hogy levette Erika barátját.

A kérdésre, hogy volt-e már ez a helyzet, határozottan azt válaszolta, így voltak, mielőtt Erika
"ezt művelte". Mindig is így volt, már akkor, amikor biztos lett, hogy végre gyerekük lesz. Ő maga egészen február 17-én délután 4-ig azt hitte, ez a helyzet, pedig valójában már jó egy éve másképpen van.
Arra a kérdésre, minek kellene történnie, hogy megint ez legyen a jellemző, Zoltán azt mondta, láthatjuk, csak azt a rózsaszín nyálládát kellett levenni, máris mindenki boldog. Így már Erika is feléjük fordul - mondta, és közben Erika tekintetét visszafordította a család felé.

Ezután egy konfliktushelyzet megjelenítését kértük Zoltántól. Erre - még közelebbi mezőre - visszatette a "rózsapiros párducot" és alátett két nagykorongot és felé fordította Erikát.

Felhívtuk a figyelmét, hogy ez nagyon is hasonlít a szokásos helyzetre, mire elmosolyodott, és félszeg mozdulattal feltett egy semleges női figurát a magáéhoz legközelebb, de a teszt fogalmai szerint mégis távol, és átlósan.
- Ez volt az igazi nagy balhé - mondta szégyenlősen, miközben még saját figuráját is az új személy felé fordította. - Anna az én bosszúm akart lenni, de többre sikeredett. Már egy ideje kerülgetett, de én csak akkor vettem észre, amikor kibukott, hogy Erika félredug.
- Akkor tehát ez egy más helyzet, mint a szokványos?
- Ez akkor volt, amikor balhé Eri megtalálta a telefonomban Anna sms-ét. Lecigánykurvázta az Annát.
- És Ön?
- Hát persze, hogy megeresztettem én is ezt-azt. A legrosszabb, hogy a gyerekek előtt. Azután észbe kaptunk és bejelentkeztünk.
- A gyerekek hogyan fogadták ezt a veszekedést?
- Jaj, nagyon meg voltak szeppenve. Csak álltak és néztek, még ilyet ők nem láttak. Amúgy csendes emberek vagyunk. Másnap már ők is gyakorolták, mindenfélét üvöltöztek egymásnak. Ebből is rájöhettünk, milyen sült ostoba kő barmok vagyunk, és most is főleg miattuk vagyunk itt. Mert nekünk a gyerekek a legfontosabbak, nézze meg, én továbbra is feléjük fordulok.

Még egyszer rákérdeztünk a pozíciókra, magasságokra, színekre, irányokra, de Zoltánt már csak az érdekelte, Erika láthatja-e majd, mit rakott ki ő. Azt válaszoltuk, csak az ő engedélyével. Arcán némi csalódottsággal bólintott.
- Akkor én sem láthatom az övét.
- Csak ha engedélyezi.

Mint az később ki is derült, igazából üzenni akart Erikának: ő a gyerekek miatt hajlandó kilépni az Anna-féle kapcsolatból, ha Erika is visszatér a családhoz.
Tapasztalataink szerint a CS-S-T-vel dolgozó terapeuta gyakran kerül ilyen hermészi szituációba, miközben természetesen azt is elvárja tőle a kliens, igazságot tegyen, mégpedig úgy, hogy neki és csak neki ad igazat. Fontos mozzanatok ezek, mert már itt is tetten érhetjük, hogy a diagnózis átmegy terápiába, hiszen már önmagában a nonverbális megfogalmazás is sok mindent megértet, átláttat a klienssel, kiemeli a megszokott kerékvágásból.

Ezután jött Erika. Első feladata az volt, hogy jelenítse meg a családot úgy, ahogy jellemzően látja.

Azonos magasságon, együtt jelenítette meg önmagát és a gyerekeket, Zoltánt és Annát azonban külön párként állította, úgy, hogy Zoltán volt a gyerekekhez közelebb, a gyerekek pedig Zoltán és Erika közé kerültek, a gyerekek tekintete Zoltán felé irányult. Magasságot következetesen nem használt, de amint megtudta, hogy lehet színeket is használni, azonnal egy rózsaszín figurát tett Márti helyébe.

"Ez jól áll szegénykémnek." Még azt is kérdezte, nincs-e fekete, mert Zoltán "kapcsolatának" az illene. Ekkor újra megkérdeztük, így látja-e jellemzően a családot. Igennel válaszolt.
A kérdésre, hogy egy bizonyos helyzetet jelenített-e meg, azt válaszolta, Zoltán "folyton azon a nőn lóg", míg az ő "nyakán" ott a két gyerek. Persze, ő jól megvan velük.
Arra a kérdésre, mióta jellemző ez a helyzet, azt válaszolta, Zoltán mindig is távol állt a gyerekektől. Sohasem tudta igazán elfogadni. Bizonyára már volt neki jónéhány "kapcsolata", amik mind arra jók, hogy saját férfiasságát bizonyítsa, amíg ezzel végre lebukott. Éppen holnap lesz két hónapja, ezt jól tudja, mert "úgy kiborult" hogy másnap ki is íratta magát táppénzre, ezzel kapcsolatban lenne még egy kérdése. Később.
Ezután arra kértük, rakja fel az ideális helyzetet. Levette Annát, és Zoltánt maguk közé emelte, a legnagyobb korongra helyezve.

A kérdésre, hogy volt-e már ez a helyzet, határozottan azt válaszolta, így képzelte, amikor annyira gyereket akart Zoltántól. Valójában azonban Zoltán sohasem lett igazi családapa.
Arra a kérdésre, minek kellene történnie, hogy ez legyen a jellemző, Erika azt válaszolta, jól kellene együttműködnünk (neki és a terapeutáknak) annak érdekében, hogy Zoltánból "rendes családapát faragjunk", mert akkor a gyerekek végre azt kapnák, amit megérdemelnek, átérezhetnék, miért is jöttek a világra annyi megpróbáltatás után.
- Végre egy szép család lennénk úgy, ahogy megálmodtam - mondta könnyes szemekkel és egymás felé fordította a figurákat.
Ezután egy konfliktushelyzet megjelenítését kértük Erikától.

Erre visszatette egymás mellé Zoltán és Anna figuráját és felrakott a tábla felé eső sarkába egy semleges férfi alakot.
- Hát, ő a Zsolt - bökött felé magyarázólag - Zoli már biztosan mondta. Ő alkalmas lenne igazi családapának, csak hát éppen az a baj, hogy az is. Két gyereke van - rakta körbe Zsoltot két semleges női és egy férfi figurával. Szóval vagyunk itt jónéhányan. Ráadásul Zsolt feleségét is Annának hívják. Ő is Mártit akart, de a neje Dórit és Bencét, úgy is lett. Úgyhogy, ha nem az egyik Annával küzdök, akkor a másikkal. Ez még megfejeli a dolgot. Plusz csavar, hogy Bence indigó gyerek, folyton törött valamilye, leesik valahonnan, és Zsolt meg van győződve róla, hogy ez miatta is van.
- Mikor élte át első alkalommal ezt a konfliktust?
- Tudják, Zsolt a munkatársam. Mindig is kísértést jelentett nekem. Amikor turkáltak a petefészkemben, meg ne tudják meg, még mi mindent csináltak vele. Akkor azt gondoltam, el kellene lógnom a kezelést, ki kellene lesnem a peteérésemet, és elcsábítani Zsoltot. Aztán Zoltánnak vigyorogva mondhattam volna, végre sikerült. Talán a mi kapcsolatunk is más lett volna, ha lazábban veszem a dolgot.
- Akkor tehát ez egy más helyzet, mint a szokványos?
- Persze, mert így aztán tutira mindenki szenved. Én már hagynám az egészet, csak a gyerekeknek legyen jó.
- A gyerekek tudnak Zsoltról?
- Amikor kipattant Zoltán Anna ügye, akkor elvesztettem a fejemet, nehogy már ő hagyjon el engem, én meg itt maradjak két szék között a pad alatt, nyakamon két gyerekkel, szóval elszakadt a cérna, üvöltöztem és erre Zoltán is kipakolt a gyerekek előtt Zsolttal. Nem tudom mennyit értettek meg ebből, de valószínűleg ők is pszichológusnál kötnek ki majd a végén.
Még egyszer rákérdeztünk a pozíciókra, magasságokra, színekre, irányokra. Erika azonban láthatóan kimerült, el is sírta magát, majd arról kezdett el érdeklődni, képesek vagyunk-e észre téríteni Zoltánt.

A CS-S-T kategóriarendszerében Erika és a gyerekek kohéziója megfelelő, hiszen nemhogy 3x3-as, de 2x2-es mátrixba is beférnek. Ideális esetben mindannyiuk kötődése megfelelő, csak a hierarchia szempontjából van koalícióban Erika a gyerekekkel. A hierarchiával viszont más a helyzet, megfordított, alacsony és magas hierarchia egyaránt előfordul a kirakásokban - ezzel láthatóan nehézségeik vannak, fontos szempont ez a későbbi közös munkához.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a táblán megjelenik Zsolt és Anna is, akik nem családtagok, és nem is Zoltán és Erika életközösségének részei. Mégis fontos alakjai az aktuális helyzetnek, így végső soron ők is "jelen vannak" a családban.

(folytatás a következő oldalon)