Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata -=- Digitális tankönyv

A következő részben bemutatjuk, hogy a klinikai gyakorlatban hogyan és milyen céllal használható az OCST-4. Példaként egy amerikai és egy magyar terápiás alkalmazás folyamatát mutatjuk be részletesen.

6.3.6.1. Olson amerikai példája az OCST-4 családterápiás folyamatban való alkalmazási lehetőségeinek bemutatására

Peggy és Dave házasok, harmincas éveik közepén járnak. Három gyermekük van: Alex 10, Sam 8, és Taylor 3 éves. A pár - a gyermekek korai éveitől - nehezen boldogul a két idősebb fiú érzelemkitöréseivel és ellenkezéseivel. A pszichológusnál való jelentkezés idején úgy érezték, már mindent megpróbáltak, több szakértőt is megkérdeztek, és minden létező könyvet elolvastak.

A gyerekpszichológus Alexet és Samet korai bipoláris rendellenességgel diagnosztizálta. A családtörténetben már volt példa erre a betegségre, ezért gyógyszeres kezelésbe kezdtek. A pszichiátriai segítség mellett intenzív családterápia is zajlott, hogy a szülők megfelelően tudják kezelni a gyermekek viselkedését. A pár szintjén terápiás cél volt a házasfelek közti együttműködés fokozása. Az OCST eredmények a 6.5. és 6.6. ábrán láthatók.

A család erőssége a rugalmasság , amely mindkét házastárs esetében közepes (Peggy 54; Dave 45), jelezve a legalább közepes szintű képességet a családi konfliktusok és interperszonális alkufolyamatok kezelésére. Peggy merev skálaértéke alacsony (27), Dave-é közepes (47), ami kedvezően értékelhető a kontrollhoz és az elvekhez való viszony szempontjából.

A család problémás területei az OCST szerint a s zéteső közepes és magas (Peggy 87; Dave 55), és az egybefonódott magas szintje (Peggy 92; Dave 81), valamint az összetartó alacsony értéke (Peggy 18; Dave 27). Mindez a család érzelmi közelségének hiányát mutatja, azt, hogy nincs mire támaszkodni a nehézségekkel való szembenézés során. Első pillanatra meglepő lehet a magas egybefonódott érték; viszont a párral való megbeszélés során kiderült, hogy e mutató a gyerekek megfigyelésével, közösen töltött jelentős időt tükrözi (tehát egyfajta megküzdési próbálkozás jele). Az együtt megélt helyzetekre ugyanakkor jelentős nyomás nehezedett az érzelmi elkülönülés miatt is. Az érzelmi kiürültség nagyban tükröződött a gyermekekhez való viszonyban is.

A családrendszerben jelen lévő magas kaotikus érték (Peggy 99; Dave 78) szervezési és vezetési problémákat jelzett, ami nem meglepő, hiszen a pár nem tudta kezelni a párkapcsolati és a két fiúval összefüggő problémáit. A párkapcsolati problémák rányomták bélyegüket a gyermekekkel való bánásmódra is.

6.6. ábra. Terápia előtti klinikai tapasztalat a Circumplex modell grafikus térképén

A terápiás munkát az OCST-4 eredményei és a klinikai megfigyelések segítették. A terapeuta a párkapcsolaton belüli érzelmi kötődés erősítésére fókuszált, hogy Dave és Peggy szülőkként eredményesebben funkcionáljanak. Idővel a pár együttműködése fokozódott, csökkent a szülőszerep kaotikussága, és közösen biztonságot, bensőségességet tudtak közvetíteni a fiúk felé. Egymás felé való érzelmi kötődésük szintén fokozódott.

A terápia utáni OCST-4 eredmények tükrözték a pár- és családi kapcsolatban bekövetkezett jelentős változásokat. Nőtt az összetartó érték (Peggy 57; Dave 67) és csökkent a s zéteső (Peggy 12; Dave 40), ami az érzelmi közelség dinamikus javulására utal. (Ez különösen szembeötlő Peggy értékeinél.) Szintén nőtt a rugalmas pontérték (Peggy 78; Dave 65) mutatva a javuló konfliktuskezelési képességet. A merev érték fokozódása (Peggy 55; Dave 55) általában problémát jelez, de jelen esetben pozitív; a szülők általi irányítást és az elvek betartatását jelzi. Ugyanezt mutatja a kaotikus skálán bekövetkező csökkenés is (Peggy 88; Dave 72).

A fiatal pár - András és Andrea - perinatális pszichológiai rendelésre jelentkezett azzal a problémával, hogy gyermekük születése után az anyánál egyre erősödő szorongások jelentkeztek melynek következtében alvási és evési problémái egyre intenzívebb formában jelentek meg. Korábban Andrea már járt egyéni terápiára, melynek során gyógyszeres kezelésben részesítették, de ez nem hozott számára hosszú távú eredményt.

A családterápiás folyamat során kiderült, hogy Andrea tüneteinek hátterében az akkori élethelyzet által kiváltott problémás családszerkezet húzódott meg, összefüggésben szülésélményével. Gyakran úgy érezte, nem jó anyja gyermekének, elvesztette kompetenciáját a saját anyasága felett. A szülési trauma hatására visszakerült egy gyermeki énállapotba és folyamatosan bizonytalannak érezte anyai szerepét, melyet megerősített az a családszerkezeti struktúra is, amelyben élt. Férjével és gyermekével együtt, Andrea szüleinél laktak; a nagycsaládban pedig anyósának folyamatos felügyelete és vezető szerepe érvényesült. Ezáltal Andrea végül is benne maradt a gyermekszerepben és egyre erősödő félelmek gyötörték saját elégtelensége miatt. A terápia folyamán feltérképeződtek András és Andrea szülői és családi mintái, és ezek hatása a jelenlegi gondok kialakulására.

Az OCST-4 teszt segítségével ismertetjük a családban történt változásokat. A teszt felvételére három alkalommal került sor: elsőként a terápia előtt, másodszor a terápia közben, harmadszor pedig a terápiás folyamat végén (6.7 és 6.8. ábra).

Az 1-es, 2-es, 3-as számok, a felvet tesztek sorszámai időrendben. Az "1, 2, 3 négyzet a férj, és az "1, 2, 3," kör a feleség értékeit jelöli a terápia különböző időpontjaiban. A kiegyensúlyozott skálákon és a kiegyensúlyozatlan skálákon egyaránt változások következtek be a funkcionálisabb családi működés irányába.

A kiegyensúlyozott dimenziók jó terápiás előrejelzőnek bizonyultak: mindkettőjük esetén a közepes összetartó skálaértékekből (Andrea 49; András 67) következtetve, a párnak megvan az igénye az érzelmi közelségre, a rugalmas skála magas értékei (Andrea 76; András 69) pedig tükrözik a szabályok és a szerepek megváltoztatására való nyitottságot (lásd. 6.7 és 6.8. ábra).

A kiegyensúlyozatlan skálákon elért pontszámok tükrözik az élethelyzeti nehézségeket. Az egybefonódott skála nagyon magas értékei (Andrea 95; András 95) jelzik a problémás családműködést, az aktuális családi életciklushoz kapcsolódóan. Itt azt a tényt is tekintetbe kell vennünk, hogy az első gyermek születésével nagyobb az igény a közelségre, mint más szakaszokban. A s zéteső értékek Andrea és András esetében is közepesek (Nő 62; Férfi 49), ami arra utal, hogy bár sokat vannak együtt, az együttlét minősége és intimitása nem megfelelő. A helyzetet nehezíti, hogy Andrea szüleinél laknak és nincs igazán lehetőségük a családi intimitásra. Mindez hatással van Andrea merev skálán elért magas értékére is (Andrea 87), az anyai minta hatására és az együttlakás következtében túl sok szabály érvényesítésével próbál meg alkalmazkodni. Érzelmi állapotát tovább rontja, hogy a vezető szerepet ebben a családi helyzetben szülei gyakorolják, ő viszont gyermek szerepbe kényszerül. Szinte törvényszerű tehát, hogy az anyai szerep felvétele, és a saját családi szabályok kidolgozása és érvényesítése nem sikerülhet, amit tükröz a kaotikus skála magas értéke (Andrea 83). András is érzékeli ezt a kaotikusságot ( 65 ); továbbá nála is magas pontszámot találunk a merev skála mentén (82), erősen próbál alkalmazkodni, s anyósa vezető szerepe mellett nem tudja érvényesíteni családfői szerepét.

András és Andrea nem tudják megélni a szűk család egységét, képtelenek saját elgondolásaik kidolgozására és megvalósítására - amihez a szülőkkel való együttlakás nagyban hozzájárul. Hátrányukat egyaránt fokozott merevséggel, túlszabályozással kompenzálják. A családi szerepek és szabályok tekintetében kaotikusságot, bizonytalanságot élnek át.

Mivel a család egy dinamikai rendszert alkot, egy családtag változása a családi rendszer egészében változást hoz létre. Ezért fontos megvizsgálni, hogy a dimenziók változása az egyik félnél (Andrea) milyen változásokat idéz elő a másik félnél (András), és fordítva (lásd. 6.7 és 6.8. ábra).

A második tesztfelvétel időszakában a terápiás feltárás segítségével Andreában és Andrásban megszületik a döntés, hogy változtassanak élethelyzetükön. Eldöntik, hogy elköltöznek a szülőktől és megteremtik a családi önállóságukat. Ennek hatására Andrea értékei az összetartó skála növekedésével (60) az intimitás fokozódását jelzik, ami érzelmi felszabadultsággal jár. Pár hónap múlva ez az érték kis mértékben csökken (49), a családterápiás folyamatot felváltja Andrea egyéni terápiája, melynek során újra élheti és feldolgozhatja a szülés traumatikus élményét.

Andrásnál viszont, a második alkalommal ment végbe az összetartó skálán kis mértékű csökkenés (60). Ennek a valószínűsíthető oka András terápiás folyamatában rejlik. A szülői- és családi minták feltárása és tudatosítása révén a család, mint intézmény túlságos érzelmi közelsége fenyegető lett a számára. András gyermekkori tapasztalata az volt, hogy mikor szülei érzelmileg közelebb kerültek egymáshoz, akkor több konfliktus bontakozott ki a mindennapjaikban. A harmadik felvétel alkalmával viszont azonos skála értéke emelkedett (67-ről visszatért az eredeti értékre), tehát ismét a családi kötődésre irányította a figyelmét.

A második alkalommal Andreánál az egybefonódott (95) magas , és a széteső (62) skála középtartományú értéke változatlan maradt, az összetartó közepes értéke mellett ez azt jelzi, hogy a kötödés problémás dimenziói az ő esetében nem változtak. A harmadik időpontban egybefonódott skálája ideálisabb szintre csökkent (74), míg a széteső (62) változatlan maradt, jelezve, hogy több időt tölt önmagával az egyéni terápiás folyamatban.

Andrásnál a második alkalommal az egybefonódott érték kis mértékben növekedett (98), a s zéteső (22) pedig nagymértékben csökken. Sokkal egészségesebbé vált a családi kötödéshez való viszonyulása. A tendencia a harmadik felvétel idején is megmaradt, állandósult (egybefonódott: 95; széteső: 30).

Az elköltözést és a szülőktől való önállósulást nagymértékben tükrözték a rugalmas skálán bekövetkező változások is. Mindkettőjük esetén nagymértékű növekedés jelentkezett (Andrea 94; András 76), nyitottakká váltak azokra a változásokra, melyeket az új élethelyzet megkövetelt. Andreánál (94) is, és Andrásnál (76) is megmaradt a már elért magas szint a pár hónappal későbbi harmadik tesztfelvétel alkalmával. Fokozott rugalmasságukra továbbra szükségük is volt a saját családszerkezet kialakításához.

A szülőktől való elköltözés folyamatos változását a pár értékei nagymértékben tükrözték. Második alkalommal a megnövekedett rugalmas (94) érték mellett Andrea merev értéke csökkent (67) - az a tendencia folytatódott, amelyet a harmadik alkalommal felvett teszt értékei is mutattak. András viszont a keretek felállításával (95) próbálja a családi vezetést megragadni. A harmadik alkalommal András értékei is csökkenésnek (67) indulnak, vagyis a szabályokat már sokkal rugalmasabban kezeli. Ezt támasztja alá Andrea és András kaotikus szintjének kezdeti csökkenése is, (Andrea 48; András 23), a döntési folyamatok egyre összehangoltabbak és átgondoltabbak, de még nem szilárdultak meg ; amit a harmadik alkalommal Andreánál a kaotikus értékek növekedése jelez (Andrea: 83; András: 30).

A jelen családnál eleve jó kommunikációs kézségek tapasztalhatóak, ami a terápia hatására még fokozódik (Andrea 41; András 43). A megfelelő kommunikáció elősegíti a változásokat, ami a jelentősen megemelkedett rugalmas szinten is jól látható.

Az elégedettségi szint megmutatja, hogy a családban lévő kohézió, flexibilitás és kommunikáció milyen mértékben kielégítő az egyén számára. A jelen családnál láthatjuk, hogy András elégedettségi szintje kismértékben növekedett (42-43) a kiinduló állapothoz képest, viszont Andrea értéke kis mértékben csökkent (31-29). Mivel Andrea kiegyensúlyozott rugalmas értéke növekedett, kiegyensúlyozatlan egybefonódott és merev értékei jelentősen csökkentek, ezért a családi funkcionalitást elősegítik ezen skáláinak változásai. Ez az elégedettségben talán azért nem mutatkozik, mert Andrea a 3. profil felvételének időszakában éppen az egyéni terápiás folyamatait élte: szembesült anyjával való kapcsolatával, és elkezdett dolgozni saját feleség- és anyai szerepén. András elégedettsége a 2. profil idején csökkent, abban az időszakban a szülői családi mintáin "dolgozott".

A terápia folyamata még nem ért véget: a harmadik felvételhez képest, valószínűleg pár hét alatt kialakulnak az új családi szabályok és szerepek, melyek következtében Andrea magas kaotikus értéke lecsökken. A gyermek növekedésével, a család fejlődésével a családciklus is változni fog, ekkor valószínűleg csökken majd az ebben az időszakban természetes magas egybefonódott érték, a kiegyensúlyozott összetartó viszont növekedhet, jelezve a pár érzelmi kötődésének erősödését.

Mint látható, a gyakorlati példákon az OCST-4 lehetővé teszi a családdal való munka céljainak meghatározását és a fejlődés követését. A teszt hasznos mind a kutatás, mind a klinikai munka számára. A kutatók többnyire a családi funkcionalitás általános kiértékelését végzik szükségük, és ezt az arányszámok lehetővé is teszik. A terapeuták az egyedi mutatókat találják informatívnak, hasznosítva a kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan skálák kombinációját a terápia megtervezéséhez és kivitelezéséhez.

Összefoglalva megállapítható, hogy a családterápia és az empirikus családkutatás jelenlegi állása mellett az OCST és a Circumplex modell rendkívül informatív, hatékony segítséget nyújt terápiás keretek közt a diagnózis felállításában és a kezelés megtervezésében. Bár tartózkodni kell attól az elvárástól, hogy a családrendszer teljes komplexitásának kibontását várjuk tőle, viszont segítséget nyújthat a realitást átlátható struktúrává redukálni. A kutatóknak számos lehetősége van rá, hogy a modellt további empirikus kutatásoknak vessék alá, és keressék tökéletesítésének módszereit.