5.5.2. Módszer

Jelen vizsgálati anyagunkban 166 sine morbo pár anyagát dolgoztuk fel változatos életkori csoportokból (férfiak életkori átlaga 33,53 +/- 9,80, 20-69 év, nők életkori átlaga 32,91 +/- 9,46, 18-64) . A mintaválasztás kritériumát viszonylag átfogóan alakítottuk ki: legalább egy évnyi együttélés volt szükséges a részvételhez. A vizsgálati jegyzőkönyvek felvétele a párok otthonában történt, az adatfelvételben a KRE Pszichológiai Intézet hallgatói és kutatócsoportunk tagjai nyújtottak segítséget. A jelölést két jelölő végezte, a kódjegyek egyeztetésével, de egymástól függetlenül, egyetértésük elérte a 90 százalékos egyezést. Kiegészítő mintaként szolgált vizsgálatunkban 15 válófélben levő házaspár anyaga.

A házaspárok jegyzőkönyvei mellett az új rendszer útján feldolgoztuk 38 anya-gyermek diád adatait is, közülük 20 diádban iskoláskorú (7-10 év közötti), 18 diádban pedig serdülőkorú gyermek édesanyjával való kommunikációját elemeztük. Az eredményeket anorexiás (14 diád) és - tájékozódó jelleggel - bulímiában szenvedő (egyelőre csupán 6 diád) serdülők és édesanyáik kommunikációját leíró adatokkal vetettük össze. A statisztikai számítások terén részben leíró statisztikát, részben pedig a csoportok összehasonlítását lehetővé tevő t-próbákat és korrelációszámításokat használtunk. Az adatelemzést az SPSS programcsomaggal végeztük.

5.5.3. Eredmények

Eredményeink bemutatása során elsőként a sine morbo diádok új jelölési rendszer felhasználásával nyert adatait mutatjuk be; majd az egyes alcsoportok adatait hasonlítjuk össze.

5.5.3.1. táblázat: Az integrált jelölési rendszer egyes jegyeinek előfordulása a sine morbo mintában
(A közölt adatok bizonyos esetekben relatív, aktivitásjegyekhez viszonyított gyakoriságok.)

Az 5.5.3.1. táblázatból látható, hogy sine morbo pároknál leggyakoribb döntéstípus a behódolás/meggyőzés, majd a befolyásolás és a többi döntéstípus következik. Elfogadva az általunk feltételezett hierarchiát, az adatok hátterében kontinuumot feltételezhetünk az integrált döntéstől a döntésképtelenségig. Következtethetünk tehát, hogy sine morbo mintában inkább rivalizálás, mint kooperáció hangsúly tapasztalható, összhangban a magyar kultúrában jellemző individualista értékhangsúllyal. A legtöbb válasz a vizsgált mintában egyszerű; egy személytől ered és indul, és valamivel nagyobb arányban tapasztalhatók a destruktív, mint a kreatív és "közös-kreatív" jegyek, bár a két jegycsoport előfordulása közelíti egymást.

Az affiliációt kifejező jelzések közül előtérbe kerül az elutasítás, amely a sine morbo pároknál a rivalizálás elsődleges kifejezője; bár a kommunikációs folyamat szempontjából többféle kontextusban eltérő hatása lehet. Az előfordulási arányt tekintve a más affiliációs jegyek jóval ritkábbak, bár a későbbiekben ismertetett összefüggések alapján előfordulásuk emellett is igen informatív.

A dominanciajegyek - gyakoriságukat tekintve -, jelentős fölényben vannak több más jegycsoporttal szemben. Legnagyobb a független javaslatok aránya (jegyzőkönyvenként átlagosan csaknem 20). Jegyzőkönyvenként átlagosan 6 javaslat kerül elfogadásra változtatás nélkül; s emellett a ragaszkodás, mint dominanciamutató, szintén jelentős arányt ér el.

A sine morbo párokra nem túlságosan jellemzőek a zavarjegyek, tehát a feladathelyzetben nem nagyon van számukra áthághatatlan akadály (ebből az okból számos jegyet ki is hagytunk az összesítő táblázatból). Az annullálást, mint a hangsúlyos belső bizonytalanság jegyét, más kiegészítő információinkat is tekintetbe véve, igen csekély arányban, a klinikai csoportokkal szemben jóval ritkábban adják.

Kissé meglepően alakulnak a tartalmak és szimbólumok gyakoriságai. Mindenekelőtt, jelölési rendszerünk relevanciáját és külső validitását erősíti meg a tény, hogy az agresszió és az élettelenítés előfordulása a táblák interpretációját tekintve jelentős - ez ugyanis a leggyakrabban előforduló (és mint később látni fogjuk, a leginkább ellentmondásos) tartalmi kategória. Minden más jegy alacsonyabb arányban van jelen, de - mint a kvalitatív mérési technikáknál tapasztaljuk - ez a csekély előfordulás akár még növelheti is előfordulásuk relevanciáját, súlyát. Ha az egyéni Rorschach interpretációt vesszük tekintetbe az élettelenítés és agresszió szempontoknál, feltételezhetjük, hogy a párok tagjai egyrészt rivalizálhatnak egymással, másrészt a hívóingerek, akár az egyéni helyzetben, közös szituációban is megmozgathatják azokat a személyiségrétegeket, amelyek sérültek, és amelyekből egy-egy közös döntésre nézve akadály származhat. További lehetőség, egyéni Rorschach ismeretekre alapozva, hogy a párok tagjai sok esetben legalábbis feszültek lehetnek. Végül, a pozitív érzelmek projekcióját, csakúgy mint a pozitív kommunikációs formákat a KRV-ben, mint külső szemlélő előtt játszódó helyzetben a partnerek kevésbé választják, mint a destruktivitást. Az agressziót tartalmi és kapcsolati szinten egyaránt jobban lehet "maszkolni", akadályozássá átformálni, tartalmakba vetíteni - a pozitív érzelmeket nyíltabban kell felvállalni, és ez feltehetően egy átlagos pár számára, külső szemlélő jelenlétében, nehezebb.

5.5.3.2. táblázat: Az integrált jelölési rendszer egyes jegyeinek előfordulása a
sine morbo mintában (A közölt adatok bizonyos esetekben relatív,
aktivitásjegyekhez viszonyított gyakoriságok.)

A férfiak és nők jegyei közt a párokon belül meggyőző különbségek tapasztalhatók (5.5.3.2. táblázat). A nők valamivel nagyobb fokú kooperációs hajlandósága mutatkozik meg az összesítés jegy fokozott gyakoriságában. A döntésképtelenség kimondása viszont gyakrabban jár a férfi nyílt állásfoglalásával, mint a nőével.

A nők önérvényesítése , mint azt a dominanciamutatók is bizonyítják, kissé más jellegű. Ők azok, akik elutasítóbbak, ha valami nem tetszik nekik; s ugyanakkor - mint azt a dominanciamutatóiknál is tetten érhetjük - aktívabbak a javaslattétel terén. Gyakrabban mondanak mind első felvetésként, mind pedig alkufolyamat közben új választ. Emellett jobban is ragaszkodnak az elképzeléseikhez. A férfiak viszont, úgy tűnik, kevesebb "feltűnéssel", szűkösebb verbális repertoárral jutnak számukra kedvező végeredményig, több elfogadtatott tartalomig - önérvényesítésük inkább egyfajta "kivárásos" taktika eredménye, mintsem erősködésé, az alkufolyamat aktív alakításáé. Az alkufolyamatban szívesen használnak továbbszövést, integrálást. A nők "nyüzsgő" szerepét ellensúlyozza, hogy a partnerhez viszonyítva több alkalommal kérnek véleményt, azaz valódi empátiát tudnak felmutatni. Fontos természetesen kiemelni, hogy a nemek közti eltérés adódhat a verbalitás eredendő szocializációs/biológiai különbségeiből is.

A férfiak további lényeges jegye lehet az egyébként kis gyakoriságot elérő pozitív humor. Ehhez ismét ambivalensen kapcsolódik, hogy rájuk egyúttal az agresszív tartalmak is jellemzőbbek; fokozottabban fordulnak elő a szexuális asszociációk és a hatalomhoz kapcsolódó tartalmak , összhangban az előbbiekben sugallt, "csendesebb" interakciós stílussal.

Érdemes rá utalni, hogy noha a nemi különbségek szignifikánsak, mégsem kiugróak, amiből végső soron arra következtethetünk, hogy a két nem közt fokozatnyi különbség van, miközben többnyire azonos eszközöket használnak egy-egy kommunikációs helyzetekben.

5.5.3.3. táblázat: Az integrált jelölési rendszer egyes jegyeinek előfordulása
a sine morbo mintában (A közölt adatok bizonyos esetekben relatív,
aktivitásjegyekhez viszonyított gyakoriságok.)

A következőkben - feltételezve, hogy az integratív döntés a lehető legmagasabb szintű, kölcsönösen kielégítő, kreatív kimenetelre lehetőséget adó döntéstípus - összehasonlítjuk azon párok kommunikációját, melyek tagjainál megjelenik ez a döntésfajta, és azok tagjait, melyeknél ugyanez nem jelenik meg.

Az 5.5.3.3. táblázatban látható, hogy a két csoport tagjai, miután eltérő mértékben engedik egymás hatását érvényesülni az egyeztetési folyamatban, bizonyos kommunikációs eszközöket is eltérő gyakorisággal használnak. Erre utal, hogy az integratív döntést hozók kompromisszumokat is inkább kötnek, erősebben befolyásolják egymást, illetve ritkábban hagyatkoznak "csak" az egyik fél véleményére. Ezáltal a közös döntés magasabb szintjét érik el, egyéni vagy közös kreatív válaszokat formálnak; ritkább az egyszerű és a regresszív végeredmény . Esetükben a független döntés és a döntésképtelenség előfordulása is csekély. Megjegyzendő, hogy a végső válaszokban fokozott a destruktív tartalmak jelenléte, ami abból is eredhet, hogy gyakorlatilag az alkufolyamatban jelentkező feszültségeket is beépítik, szintetizálják - akár azon az áron is, hogy egy közös, rombolást megjelenítő válasz születik. Az integratív döntésre jutók abból a szempontból "szerencsések", hogy sikeresen használják a továbbszövést és az integrálást, mint eszközt, tehát a partner véleményére építenek együtt dolgoznak vele. Elmondható tehát, hogy e párok komolyan veszik a "közös" feladatot, és minden törekvésükkel felvállalják, hogy a közös választ valóban "össze tudják adni".

Az integratív döntést nem hozó párok esetében viszont több kritikával találkozunk, ami a partnerek "csökönyösségét", véleményük rögzültségét jelentheti, utalhat erőteljesebb befolyásolási szándékra, kizárólagosságra, a másik fél személyének degradálására a saját nyereség érdekében. E csoportban több egyéni elfogadott tartalom jelenítődik meg.

Meglepő eredmény, hogy az agresszív tartalmakba kivetítődő feszültségek gyakrabban fordulnak elő az integratív döntést hozóknál. Bizonyos azonban az is, hogy az agresszív feszültségek e pároknál nem indítanak el regresszív interakciós kört, tehát a kölcsönösen elfogadó kommunikáció szintjére ritkán gyűrűznek be. Fontos kiegészítés, hogy az együttes élménnyel, pozitív érzelmekkel, játékossággal és hatalommal kapcsolatos tartalmak az integrált döntéseket hozó csoportban szintén fokozottan fordulnak elő. Úgy tűnik, e pároknál a kapcsolatnak minden szempontból több a "jelentése" mind a kölcsönös elfogadás, mind a rivalizálás tekintetében.

5.5.3.4. táblázat: Az integrált jelölési rendszer egyes jegyeinek előfordulása
a sine morbo mintában (A közölt adatok bizonyos esetekben relatív,
aktivitásjegyekhez viszonyított gyakoriságok.)

A legalább egy esetben döntésképtelen párokat a legalább egy esetben integratív döntésre jutókkal közvetlenül összehasonlítva alátámaszthatók az előbbiekben ismertetett összefüggések (5.5.3.4. táblázat). A párok kommunikációjában egymás kölcsönös befolyásolásának eltérő rendszere, eltérő mértéke és ebből fakadóan eltérő kommunikációs eszköztára látszik: az integratív döntést hozók ötvözik ötleteiket, a döntésképtelenek alapvetően behódolnak, nehezebben egyeztetnek. Egyértelműen látható, hogy a kommunikáció hiányával együtt jár a közös kreativitás hiánya és a regresszió is. Nem törvényszerű azonban a destruktív elemek fokozott gyakorisága, utóbbiak tekintetében nem látható jelentős különbség, sem az interakcióban, sem a döntéseknél. Mint utaltunk rá, az agresszív feszültségek minden kapcsolatnak a velejárói, ugyanakkor nagy változatosság lehet jelen abban a tekintetben, hogy ezekkel melyik pár mit tud kezdeni a végső döntéseknél Az alkufolyamatban való előfordulásuk jellegét és "sorsukat" további vizsgálatok tisztázhatják.

Az integratív döntésekig jutók kooperatív tendenciái (továbbszövés, integrálás, vélemény- és magyarázatkérés, dicséret), továbbá a projiciált pozitív tartalmak (együttes élmény, játékosság) igen hangsúlyosak. A negatív jelzések tekintetében nem sok eltérés látható, ismét alátámasztva, hogy a rejtett feszültségekkel való megbirkózás minden kapcsolatban általános jelenség lehet, de eltérő szinten működhet. Ezt kiegészíti az az eredmény is, hogy mind az együttműködés, mind a versengés fokozottabb az integratív döntés mellett, maga a kapcsolat "gazdagabb".

Következő számításaink során szimmetrikus és komplementer működésmódú párokat hasonlítottunk össze kommunikációs jegyeik szempontjából - mind a szimbólumtartalmak, mind a kommunikáció verbális jegyei szintjére kiterjesztve az elemzést (5.5.3.5. táblázat). Komplementer kapcsolatot akkor definiáltunk, ha a pár két tagja által mondott záróválaszok számának különbsége három, vagy ennél több volt. A mintaelemszám egyenlőségének biztosítása érdekében szimmetrikus kapcsolatban élőknek csak azokat a párokat tekintettük, akik záróválaszainak száma közt nem volt számszerű különbség (5-5).

5.5.3.5. táblázat: Szimmetrikus és komplementer működésmódú
párok összehasonlítása (A közölt adatok bizonyos esetekben relatív,
aktivitásjegyekhez viszonyított gyakoriságok)

Szembetűnő eredmény, hogy e párok kommunikációs módja közt összesen négy szempontnál van markáns különbség. Ezen belül a komplementer párok több destruktív, élettelenítő tartalmat fogalmaznak meg, és több agresszív záróválaszig jutnak el. Feltételezhető, hogy a KRV helyzetben az egyenlőtlenségből fakadó tudattalan feszültség fejeződik ki, annak ellenére is, hogy a kommunikáció folyamata elvezethet a kívánt végeredményig, sőt akár változatos eszközökkel is biztosítható mindkét esetben a kooperáció. Feltételezhető, hogy a komplementer párok esetében kritikus lehet a konkrét agresszív tartalmak konfliktusjelző értékének, minőségének alaposabb kibontása.

Szabó, Darnyik és Márián (2005) vizsgálatában az Integrált Jelölési Rendszer egyes jegyeit hasonlította össze együtt élő, illetve válófélben levő sine morbo párok esetében. Az alábbi táblázatban, mivel saját vizsgálatunk szempontjából is relevánsak, bemutatjuk a legfontosabb eredményeket. Kódrendszerünk jegyeit számos egyéni Rorschach kategóriával egészítették ki, melyek a válófélben levők párkapcsolati kommunikációjában az átlagosnál jóval gyakrabban fordultak elő.

5.5.3.6. táblázat: Az Integrált Jelölési Rendszer egyes jegyeinek,
valamint az egyéni Rorschach egyes jegyeinek közös helyzetben való előfordulása
válófélben levő és együtt élő pároknál (csak szignifikáns eredmények)

Az 5.5.3.6. táblázat adatai világosan érzékeltetik a válófélben levők kapcsolatának fontosabb jegyeit a verbális kommunikáció folyamatában, valamint a tartalmak szintjén. E csoportban előtérbe kerül a kritikus, indulatos, elutasító kommunikáció, a saját vélemény egocentrikus hangoztatása (ragaszkodás), a másik véleményétől való elzárkózás. Mindezek következtében az alkufolyamatok gyakran végződnek egocentrikus, független döntéssel vagy döntésképtelenséggel.

Fontos kiegészítő információkat nyújtanak a szimbólumtartalmak és más egyéni Rorschach jegyek is. Számos, a végső döntésben regresszívnek számító jegy elfogadásra kerül. Sokatmondó a tűz, vér, zuhanás és a piros ütközés megjelenése - melyek feltehetően aktuális agresszív asszociációkat hordoznak. A gyász tükrözője lehet a hiányjegy, de gyakorlatilag a kapcsolatok elemi szintű sérültségének állapotát is visszaadja. Maga a helyzet rendkívül paradox: van közös döntés, de rendkívül nagy belső, rejtett feszültséggel jár, fájdalmas, "jobb lenne nélküle". A negatív hangulat, szomorúság megnyilvánul a felhő jegy fokozott gyakoriságában is.

Hasonlóképpen gyakrabban jelentkeznek a torzításra utaló és a bizarr tartalmak, amelyek a projekció szintjén mutatják a válófélben levők helyzetének ellentmondásokkal teli jellegét egy önmagából kifordult, kizökkent, átmeneti, destruktív állapotban. Kiemelkedik még a Dd válasz, amely egy más szinten is meggyőzően példázza a részleteken való vitatkozást. A "szőrözés" a párok közös életének végjátéka lehet: egy olyan dominanciaharc, amely már önmagáért való, értelmetlen, amelynek már nem szándéka a megegyezés, és amelyben már nem lehet nyerni. A távolítás és torzítás fokozott jelentkezése tükrözheti, hogy a váló párok kapcsolata, közös identitása, "mi" élménye már nehezen megfogható, és a megküzdő mechanizmusok tudattalan rétegei ebben a formában is jelentkezhetnek.

Az előbbiekben felsorolt, világosan körvonalazódó, tartalmak szintjén megjelenő konfliktusjegyeket néhány hasonló jellegű eredménnyel egészítjük ki sine morbo párok anyagából is. A konfliktust kifejező egyéni Rorschach jegyek sorában Nacsa és Retek (2006) - 174 sine morbo pár anyagát megvizsgálva - a piros ütközés reakciót rendkívül jelentősnek találta. Ez a reakció a legtöbb esetben hangsúlyos bizonytalanságot, elakadást kísért- ezen a ponton megnőtt a független döntések aránya, tehát nagy eséllyel meghiúsult a közös válasz. A reakció környezetében 63%-ban fordul elő intenzív érzelmi töltést kifejező (vérhez kapcsolódó, agresszív cselekedetre utaló), vagy archaikus jellegű mitológiai (angyal, tündér, szörny, sárkány, totem, szerzetes, sámán) tartalom. Viszonylag jelentősnek mondható az élettelenítések aránya is a színütközések kontextusában: 37%.

A hiány reakció - véli a szerzőpár - azáltal is zavarja a konstruktív alkufolyamat létrejöttét, hogy más agresszív jegyekkel asszociálódik. A "baljós" tartalom a partnerben a legtöbb esetben ellenérzést vált ki, feszültségeket generál. A társ egyfajta dominanciával vegyes szorongással reagál: vagy a saját válaszát állítja szembe a szorongást hordozó tartalommal, vagy egyfajta "mindegy, mi lesz, csak az ne maradjon" attitűdöt képvisel. A hiány reakció a III. és VI. táblánál csúcsosodik ki.

Pszichometriai szempontból rendkívül különös, problémafelvető és nehezen magyarázható a szimmetria, mint konfliktusjelző jegy a kommunikációs folyamatban. E jelzés jelentőségét már Mérei Ferenc (2002) felismerte, aki az azonos neműek szexualitásától való félelem kifejeződésének tekintette. Nacsa és Retek (2006) vizsgálataiban a szimmetria környezetében igen ritka a szexuális tartalom, így ezt az interpretációt nem látjuk igazolhatónak; ugyanakkor figyelemre méltó, hogy együttes előfordulásban rendkívül sok ragaszkodást, elutasítást és indulatot figyelhetünk meg. Problémafelvető, hogy - egy kivételével - szinte valamennyi jegyzőkönyvben a férfi mondja ki a szimmetria szót.