5.5.

Vizsgálatok a KRV

Integrált Jelölési Rendszerével

Mirnics Zsuzsanna, Bagdy Emőke, Tóth Andrea

A Közös Rorschach Vizsgálat hazai alkalmazása során több kódolási és adatelemzési mód vált használatossá. Az Integrált Jelölési Rendszert Mirnics, Bagdy, Máth, Vargha és Tóth (2006) dolgozta ki azzal a céllal, hogy a korábbi KRV jelölési rendszerek kódjegyeit, valamint az egyes kommunikációs mintázatokkal összefüggő szakirodalmi adatokat egységbe ötvözve, egyszerűen használható, értelemszerű, illetve a kutatásban és a gyakorlati munka terén is megfelelő információt adó kódsor váljon használhatóvá. A rendszerből a szerzők törekedtek kiiktatni mindazokat a bizonytalanságokat és hiányosságokat, melyek az előző vizsgálatokban kibontakoztak (például az egyes jegyek értelmezési problémáit). Szükség volt egy új jelölési metódusra azért is, hogy a KRV elméleti alapjaira való ráközelítés ne csak a családterápia és kommunikációkutatás irányából, de döntéselméleti, analitikus, valamint tárgykapcsolat-elméleti optikából is megtörténhessen. Az új rendszerben emellett kibontakoznak azok a nyilvánvaló előnyök, amelyek a Rorschach, mint projektív módszer használatából általánosan adódnak, például a szimbólumtartalmak elemzésének empirikus lehetősége.

Az integrált jelölési rendszer filozófiája - ezt tükrözi neve is - hogy megőrizze, de ugyanakkor fejlessze mindazokat a tapasztalatokat, amelyek az eddigi KRV kutatásból származnak. Bár a jelölési rendszer jelen állapotában további módszertani finomításra vár, az előzetes eredmények, igencsak biztatóak, előzetes elvárásainknak megfelelnek. A jelenlegi fejlettségi szinten jól értelmezhető és áttekinthető, megfelelő interrater reliabilitás elérésére ad lehetőséget, és kellő diszkriminatív validitással rendelkezik, ugyanakkor még várat magára a faktoranalitikus számítások elvégzése, és ily módon a konstruktív validitás megállapítása. Folyamatban van a klinikai minták felhasználásával a klinikai területről származó diszkriminatív validitást alátámasztó adatok gyűjtése is.

A jelölés fejlesztésében irányadóak voltak tehát azok a kutatási tapasztalatok és összefüggések, melyeket a korábbi vizsgálatok egyértelműen megmutattak, például a jól működő és konfliktusterhes sine morbo párok, valamint a klinikai diádok kapcsolatáról. Ebben az értelemben az új jelölés törekvése, hogy már a kódolás szintjén világosan azonosíthatóvá váljanak a kommunikációs rizikójegyek, zavarjegyek. Az első fejlesztési és bevizsgálási munkafázisban olyan kategóriák kialakítására került sor, melyek az egyértelműség, jól értelmezhetőség és elméleti beágyazottság követelményeinek megfelelnek.

5.5.1. A jelölési rendszer által mért alapvető dimenziókról

Az Integrált Jelölési Rendszer leírását könyvünk függelékében adjuk közre. Ehelyütt a kódjegyeinek felsorolását az 5.5.1.1. táblázatba foglaltuk.

5.5.1.1. táblázat: Az Integrált Jelölési Rendszer elemei

A kódcsoport - a kommunikáció verbális szintjén -, Bagdy (megjelenés alatt) nyomán három fontosabb kommunikatív alapdimenziót mér: dominancia, affiliáció és aktivitás. Ez a három jegycsoport számos kommunikációelméletben megtalálható, és bármilyen interakciós közegben jó lehetőséget kínál az elemzésre. Jelölési rendszerünkben e három dimenzión belül helyezkednek el azok a kommunikációs kódjegyek, amelyek a korábbi KRV rendszer bevizsgálása nyomán tartalmilag és módszertanilag megfelelőnek bizonyultak. Az összesítés táblázatban történik, nemcsak az egyes interakciós szereplők, de a pár szintjén is , illetve ajánlott a kódjegyek aktivitásmutatókhoz viszonyított gyakoriságának kiszámítása (egyes diádoknál eleve több, másoknál kevesebb kommunikációs jegy található, hiszen kommunikációjuk nem egyformán intenzív, és jegyzőkönyvük sem egyforma hosszú).

A rendszer nagy hangsúlyt fektet a döntések komplexitására, részben Máth (2004) nyomán, részben pedig a NIMH kutatás egyes tanulságait felhasználva. A döntések komplexitását a jelen rendszerben annak mutatójaként kezeljük, hogy adott pár milyen mélységben képes a két fél eltérő nézőpontját közös eredménnyé integrálni. A döntési komplexitás - nézetünk szerint - a párkapcsolatok minőségével nem közvetlenül bármely hétköznapi helyzetben, hanem elsősorban stressz- és krízishelyzetekben függhet össze. A "közös, kölcsönös sokoldalúság" lehetősége, mint a kapcsolatban rejlő alternatíva egy olyan lehetőséget modellezhet, amely terheltség mellett is jó esélyt ad a párok számára a megfelelő beilleszkedési mód felkutatására. Hétköznapi gondolkodással ésszerűen feltételezhető, hogy érett személyiségű partnerek esetén a komplexebb együttműködés vélhetően nagyobb párkapcsolati elégedettséget is jelent. Az egyes döntések hierarchikus meglátása mindazonáltal nem feltétlenül jelenti a párok "minősítését" (sokféleképpen lehet jól dönteni, elégedett házasságban élni), csak annyit mutat meg, hogy produktivitás szempontjából milyen fokú szinergia 1 várható (vagy nem várható) ebben a kapcsolatban. (Számolunk azzal a lehetőséggel is, hogy a kollúzió, mint nem túl adaptív kapcsolati minta, egyúttal fennmaradóképes, és a partnerek folyamatos "öncsalását" feltételezi.)

Feltételezve, hogy adott pár közös döntést hozott, elvégezhetjük a döntések további csoportosítását. A legkevésbé komplex formáról akkor beszélünk, ha csak egyik fél határoz (független döntés). Ha a döntés minimális szinten közös (akár csak rábólintott a partnerek egyike), akkor tudvalevő, hogy a feladatnak megfelelően együttműködés valósult meg. Ha ezen belül a tartalom kidolgozása közösen történik (akár egy részlet módosításával, vagy kölcsönös engedménnyel), akkor a pár produktuma még egy fokkal komplexebb (befolyásolás, vagy kompromisszum). Leginkább komplex döntési formáknál mindkét fél akarata egyszerre érvényesül (például az összesítés esetében), a hétköznapi életre vonatkoztatva, kölcsönös odafigyelés történik. S végül, az integrált döntés esetében a közös produktum jelentősen több, mint az egyéni válaszok összessége, egyfajta magasabb minőségként (pl. egyéni Rorschachban pl. DGKomb jó színvonalú válaszként) jelenik meg. A döntési hierarchia kapcsán a válaszok kreativitását is minősítjük - az integrált döntés közös kreatív válasznak számít, de a kifejezetten kreatív, egy személytől származó végeredményt is adminisztráljuk. Az integrált döntésekkel kapcsolatban kizáró okként fogalmazzuk meg az agresszivitás, a végső tartalomba projiciált destruktív szándék jelenlétét, abból az okból kiindulva, hogy a párviszony "destruktív produktumai" a valóság szintjén feltehetően nem az együtt-fejlődést szolgálják.

5.5.1.2. táblázat: A döntéstípusok sémája az Integrált Jelölési Rendszerben

Az új jelölési rendszerben tehát kreativitásának mértéke szerint (melynek elbírálásában a jelenleg készülő Rorschach vulger standard lesz mérvadó) is minősíthető a záróválasz. Elkülönítünk olyan kreatív produktumot, amely összedolgozás nyomán jelenik meg (K2) és egy személytől származó kreatív válaszokat (K1). Külön minősítést kapnak az egyszerű (1X), valamint a destruktív és agresszív asszociációk.

A kommunikációs zavar fogalomköréből (Wynne, Singer és mások nyomán) az integrált jelölési rendszer több olyan mutatót is átvesz, amelyek sine morbo személyeknél rendkívül ritkán fordulnak elő, krízishelyzetben, klinikai csoportoknál viszont gyakrabban lehet velük találkozni. Ilyen például a kétértelműség, amely a válófélben levők viszonyát minősíti (Mirnics, Szili, Bagdy 2006), az annullálás, amely az oslói egyetem munkacsoportja szerint és a Mérei-féle Rorschach kódolásban is hangsúlyos zavarjegynek számít, valamint a szkizofréneknél végzett megfigyeléseink nyomán ebbe a csoportba került a szintén rendkívül ritka "elárasztás". E kódjegyek, noha jelen tanulmányban nem foglalkozunk velük alaposabban, kiváló lehetőséget nyújthatnak a rendszer további fejlesztése során a hangsúlyos rizikó felismerésére.

Korábbi kötetünkben és tanulmányainkban, kvalitatív elemzési próbálkozásaikban munkatársaink a klasszikus Mérei-féle Rorschach rendszer számos elemét használták (pl. Bakó, 2002, Endreffy, 2002, Mirnics, Szili és Kovács, 2005, Szili és György, 2005 stb.) Az új jelölési rendszerben e tartalmi jegyekből aszerint szelektáltunk, hogy melyek voltak a leginkább jelzésértékűek egy vagy több patológiás csoport konfliktushelyzeteiben, illetve a sine morbo konfliktusok minőségi elemzése szempontjából. Az egyik fontos jegycsoportba kerültek a konstruktív (vagy pozitív) tartalmak, melyek egy kapcsolatban való elhangzása részben köznapi tapasztalatunk nyomán, részben számos KRV jegyzőkönyv ismeretében, a viszony bensőségességét, tartalmasságát mutatja egy vagy mindkét fél részéről (pl. játékosság, közös élményekre utalás, családdal kapcsolatos asszociációk). A másik csoportba kerültek azok a negatív tartalmak, amelyek belső vagy külső feszültségeket, destruktív asszociációkat tükröznek - vagy az alkufolyamat, vagy a döntés szintjén - és ily módon közvetlenül megmutathatják a rivalizálás dinamikáját (Mirnics, 2001) és az egyéni, de a kapcsolatban generálódó feszültségeket. Ide tartoznak az agresszív, élettelenítő, bizarr, negatív érzelmekre utaló asszociációk, melyek száma a vártnál jóval nagyobb a sine morbo csoportban - feltehetően azért, mert a KRV-ben olyan stresszhelyzetről van szó, amely a hétköznapi életnél valamivel fokozottabban hívja elő őket.

Végül, Bagdy (2006, szóbeli közlés) javaslata nyomán több olyan kategóriát fogalmaztunk meg a jelölési rendszerben, amelyek külön az emberválaszok besorolását érintik - szintén a tárgykapcsolat-elméletekből kiindulva. Azt feltételezzük, hogy a "Mi" érzés, az együttesség megjelenítése, illetve a "Te", mint másik személy fontosságának (homonómia törekvésnek) kifejezése a párviszony kedvező működését direkt formában a Rorschachban megjelenő szóhasználat formájában mutatja meg. Ezzel ellentétben, az autonómiatörekvések az M válaszokban (tükörre, egyedüllétre utaló válaszok, főleg a II., III. tábláknál, ahol a vizsgáltak többsége páros cselekvést lát), és a versengés (pl. huzakodás, civakodás, mely jegyekre számos jegyzőkönyvben adódnak példák) direkt módon leképezi azt a kapcsolati dinamikát, amely a felek viszonyában a jövőre nézve pozitív vagy veszélyeket hordozhat, bármely élethelyzeti krízisnél, vagy a családi életciklus bármely kritikusabb pontján. E kategóriákba tartozó adatok kis gyakorisága miatt, feldolgozásuk leendő vizsgálataink feladata lesz.

Lábjegyzet:

1 Szinergia (görög): egy interakcióban létrejövő produktum magasabb szintű, mintha az az interakcióban álló felek egyéni produktumai volnának.