5.4.

Interakcióelemzés:

a Közös Rorschach Vizsgálat jelölési rendszereinek fejlődése

Mirnics Zsuzsanna, Bagdy Emőke, Máth János

A KRV első jelölési rendszerét Bagdy, Kóta és Safir (2002) alakította ki Ruskó (1987) disszertációja, valamint Willi (1973) nyomán. A kidolgozáshoz Wichstrom és mtsai (1991,1993,1996), valamint a Palo Alto-i iskola publikációi is ihletet adtak. A jelölési rendszert a három szerző számos munkatársával, többek közt Kulcsár Évával, Bakó Tihamérral, Kóta Hedviggel, Safir Erikával és számos, klinikai szakpszichológus hallgatóval együtt tesztelte, "vizsgálta be". Az első figyelemre méltó eredmények Bagdy (2002a), valamint Bagdy és Mirnics (2002) tanulmányában láttak napvilágot.

A jelölési elemek tagolása racionális pszichológiai észjárással történt: megkülönböztettek indításra, interakcióra, valamint zárásra utaló jeleket; illetve informatívnak bizonyult a döntések minősítése (kongruens egyetértés, passzív beletörődés, egyetértés haraggal).

Az indítás és a zárás jegyeinek elválasztásához a kidolgozók már e rendszerben azt a reményt fűzték, hogy ezáltal jobban megragadható a párkapcsolatban domináns személy; megfigyelhetők azok a változatos minták, amelyek a kapcsolati légkör bensőségességét vs. indulatosságát, produktivitását vs. regresszivitását jellemzik.

Az egyes jegyek kidolgozásában mindazonáltal a szerzők ingadoztak a verbális kommunikáció és a pszichológiai jelentés szintje közt. Számos, a verbális kommunikáció formáját visszaadó jelet használtak (pl. kérdés, felszólítás), ugyanakkor más jegyek már egyfajta mélyebb működési szintet fejeznek ki (bizonytalanság, indulat, továbbszövés).

A jegyek összesítési szisztémája változott a kutatások előrehaladtával. A kidolgozókat klinikai pszichológiai észjárás segítette: arra a megfontolásra alapoztak, hogy a közös produktum szempontjából mely kooperációs aktusok visznek "előre", melyek hátráltatják a döntést, és melyek azok, amelyek ebből a szempontból indifferensek. Megkülönböztettek kooperatív, akadályozó és nonkooperatív jegycsoportot, melyeken belül direkt és indirekt jegyeket találhatunk.

A logikailag áttekinthető tagolás faktoranalitikus számításokkal mégsem igazodott; amit érthetővé tesz az a pszichometriai tény, hogy az egyes kódjegyek különböző jelölési szinteket (a verbális kommunikáció formája vs. funkciója, "jelentése") érintenek. Az elemzésekből bebizonyosodott, hogy a kérdések, részletezések például rendkívül heterogének lehetnek (Vargha, 2006, szóbeli közlés).

Könyves-Tóth Előd (in Bagdy, 2002) faktoranalitikus számításai nyomán, az 1995-2002 közt gyűjtött jegyzőkönyvek magyar standard anyagából nyolc interakciós faktor bontakozott ki; melyek számos vizsgálatban jelentősnek bizonyultak. Értelemszerű, jól használható jelentése volt a gátolt-passzív, az impulzív-kritikus és az egoisztikus, illetve a facilitáló faktoroknak, melyek tekintetében több klinikai csoportnál (pl. depressziós, hisztériás) is különbségeket lehetett felfedezni sine morbo személyekhez képest.

A három, illetve nyolc jegycsoportban személyenként, aktuscsoportonként százalékos gyakoriság számolható (az összes interakciós jegyhez viszonyítva); valamint informatívnak bizonyult a relatív gyakoriság kifejezése is. Több vizsgálat hívta fel a figyelmet arra, hogy a KRV-nek jóval több információtartalma van, mint amennyit önmagában a verbális kommunikáció elárul - mindez részben a külföldi, modern kommunikációkutatások, részben a klinikai esettanulmányok tanulságaként vált egyre bizonyosabbá. Míg a kezdeti jelölési rendszer kidolgozói és alkalmazói nap mint nap a rendszer kötöttségéhez alkalmazkodtak, a konferencia előadásokon és a klinikai vizsgálatokban számos alkalommal hagyatkoztak a szimbólumelemzésre, és az egyéni, Mérei nyomán kidolgozott Rorschach kategóriákra, mint adatforrásokra. Hasonló ellentmondások a külföldi szakirodalomban is megjelentek (pl. Melnick, 1996) illetve kutatásaiban Bakó (2002), Endreffy (2002) és Sáray (2002) is használt kvalitatív elemzéseket lépésmintákra vonatkozóan. Bármennyire informatívak is voltak tehát az empirikus mutatók, elmondható, hogy a KRV-t a klinikusok kivétel nélkül minden esetben a konkrét jelenségek minőségi megértésére használták - eklektikus jelleggel. Rendkívül sokatmondó volt például akár egyetlen, súlyos kommunikációs zavartól terhelt család esetének elemzése is (Mirnics, Szili, Kovács, 2005) ; melyben kialakult helyzet gyakorlatilag "leutánozta" a Palo Alto-i iskola által felismert patológiás kommunikációjegyeket, együttesen a Mérei-féle egyéni Rorschach-rendszer súlyos klinikai diagnosztikai jegyeivel. A módszer használói számára sokszor döbbenetes felismeréseket hoz egy-egy markáns példa.

Érdekességként említhető még, hogy a KRV munkalélektani alkalmazásának kipróbálása kapcsán Mirnics (2001) párkapcsolati kontextuson kívül is olyan információkhoz jutott, melyek meggyőzően támasztották alá, hogy a tudattalan projekciós folyamatok még olyan környezetek működésében is szerepet játszanak, amelyek messze túlmutatnak a párkapcsolatok "intim" keretén. (Megjegyzés: nézetünk szerint részben ennek beláthatatlan veszélyei indokolják, hogy a projektív tesztekkel szemben a munkalélektanban távolságtartás tapasztalható.)

Mindezek a vizsgálódások részben a módszer értékét támasztották alá, ugyanakkor felhívták rá a figyelmet, hogy a mért jelenség "több", mint pusztán a kommunikációs forma, és az interakció dinamikája nem teljesen fedhető le az interakciós jelzések felszíne, a verbalizálás vagy a jegyek funkciója által - több szintű folyamatról van szó, amelyben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a projekció mechanizmusát, és ennek párkapcsolati vonatkozásait. Részben e gondolatot bontotta ki Bagdy (2002b) a KRV összefüggéseivel jól egybecsengő Willi-féle kollúziómodell áttekintésével.

5.4.1. Máth János döntéselméleti modellje

Máth János, a Debreceni Egyetem kutatója habilitációs értekezésében, a Közös Rorschach Vizsgálatról készült leírásában és elemzésében törekedett e módszer a játék- és döntéselméleti paradigmában szemlélni. A módszert formalizált játéknak tekinti, feltételezve, hogy a párok sajátos döntési sémái az idő folyamatában egyértelműen megmutatkoznak, sőt, ha a döntési sémák közt feszültségek vannak, akkor ez a tíz tábla sorában elő fog kerülni. Feltételezi egyúttal, hogy a KRV, mint helyzet, fokozott konfliktuspotenciált hordoz magában, illetve az átlagosnál jobban palástolható az önzés és az egyéb, a partnerre nem túl kedvező stratégiák. További sajátosságként veti fel, hogy a KRV olyan folyamat, amelyen belül a felek akár változtathatnak is a viselkedésükön (például a felszólító jelleg hatására), akár tudatosulhat is bennük az együttműködés módja, önreflexióra kényszerülhetnek. A folyamatelemzés esetlegesen olyan dolgokat mutat meg, amelyek az összesített interaktometriai elemzésben rejtve maradhatnak.

A KRV tehát felfogható úgy, mint egy közös, megoldandó feladat, amelyben a felek egyéni céljaikat követik, és ezeket közös célokká ötvözik az alkufolyamat közben. Horváth (2003) nyomán, a szerző úgy véli, minél közelebb áll hozzánk egy másik személy, annál inkább törekszünk rá, hogy ne csak a saját nyereségünket növeljük, de az övét is. Újszerű gondolat Máth doktori disszertációjában, hogy a pár közös döntésén múlik nemcsak a végeredmény, de a helyzet definiálása is, a KRV-ben ilyformán akár a helyzeti tényezők hatásával is számolnunk kell.

A KRV analógiás viszonyba állítható a tárgyalástechnikai irodalomban leírt konfliktuskerettel; melynek három dimenziója a kapcsolathangsúly, vagy feladatmegoldási hangsúly (nyereségre törekvés értelmében), az emocionális vs. intellektuális beállítódás (érzelmek vs. tények felé orientálódás), és az együttműködés vs. győzelem (közös vs. egyéni nyereség lehetősége) .A három dimenzió kombinációjából alakul ki az altruista vs. egoista magatartás; azzal, hogy a házaspároknál a szakirodalom (Aldous, 1971) szerint általában fontos a viszony fenntartása , mint cél is - minek következtében elsősorban a harmadik dimenzió mentén változhat a viselkedés. A helyzetet még tovább bonyolítja, ha tekintetbe vesszük az időfaktort, mert ilyenkor a három dimenzió már nem bizonyul elegendőnek. A kimenetelre és a helyzet változására a másik fél viselkedése is hatni kezd, a két fél kommunikációja egymást alakíthatja.

A válaszok emocionális vs. intellektuális jellege szerinti súlyozás kifejezetten lényeges kérdés lehet, tudván, hogy a KRV helyzetben a másik fél javaslatának elhárítása akár játszmaszerűen is történhet, az intellektualitás mezébe burkolózva. (Egy-egy résztvevő személy abban az esetben, ha nem fogadja el a másik fél ötletét, azt is mondhatja: "nem látom".) Máth emellett úgy véli, a kommunikációban nemcsak a patológiás, hanem a sine morbo párok is taktikai elemek egész készletét alkalmazzák saját javaslataik minél tökéletesebb érvényesítése érdekében. E ponton óhatatlanul is felmerül a kérdés: hol a határ az egészséges és patológiás "játszmahelyzetek" között? (Megjegyzendő, hogy bár Máth alapvetően döntéselméleti szakirodalmat használ, óhatatlanul is eljut e kérdéseknél a Haley-féle paradox kommunikáció kérdésköréhez ; valamint a B1 és B2 jelölési kategória szintén rokonságot mutat Haley egyes meglátásaival. )

Játékelméleti megközelítésben a Máth-rendszer tekintetbe vesz számos olyan szakirodalmi vonatkozást a KRV rendszer szempontjából, melyek az egyéni nyereség és veszteség terminusait írják le. Mindenekelőtt, a résztvevőknek meg kell fogalmazniuk "belülről" a maguk számára, hogy inkább az egyéni nyereséget tartják-e szem előtt, vagy a közös döntést tartják "értékesebbnek". A helyzet felfogásában szerepet kap a "legrosszabb kimenetel" gondolata is - ez egyeseknek a döntésképtelenséget jelenti, mások számára pedig, hogy saját válaszjavaslatuk elsikkad (utóbbiak a "gyáva nyúl" játék szabályszerűségei szerint léphetnek fel). Figyelemre méltó kérdés, hogy a pár helyzetdefiniálási kontextusában egyáltalán szerepel-e az "összegyúrt", kombinált válaszjavaslat, mint döntési lehetőség, vagy - saját életük tapasztalatából építkezve - nem tudják használni. Sok esetben emellett, a "közös" döntésre való felszólítás ellenére, az egyéni nyereség megszerzése alapvető helyzetdefiníciós lehetőségként adódik, szintén nem függetlenül a párkapcsolati előzményektől. Máth úgy véli, a versengésnek fokozatai lehetnek, amit egy alapkérdéssel lehet szemléltetni: Meddig mehetek el az önzésben, hogy ez a másik felet ne zavarja? A KRV-ben e téren is folyamatos egyensúlyteremtési kísérleteknek lehetünk tanúi.

A Közös Rorschach helyzet összességében - a párkapcsolat, mint viszony jellegéből adódóan - átlépi a döntéselméleti paradigma kereteit, és három kérdés mérlegelését teszi szükségessé egy-egy pár esetében, és a kutatások szintjén is:

Számos olyan sajátossága is van továbbá a helyzetnek, melyek egy ismeretlenek közt játszódó, valamint a való életben működő döntésnél nem jelentkeznének, például a következők:

Összességében, a Máth-rendszer nagy újítást jelent azáltal, hogy érthetővé és áttekinthetővé teszi döntéselméleti szempontból a KRV helyzetet, valamint hangsúlyosan felhívja a figyelmet a párkapcsolati viselkedés folyamat jellegére és potenciális változásaira. Az áttekintés jelentős inspirációt is adott: Bagdy (2005) részben a Máth-rendszer felhasználásával dolgozta ki processzometriai kódrendszerét, melynek útján folyamatban mérhetők az interakciós magatartás változásai. Mirnics (2006) munkatársaival viszont az "Integrált Jelölési Rendszerbe" a Máth-jegyekből azokat próbálta beépíteni, melyek a korábbi statisztikai elemzések szerint jól körvonalazódnak, továbbá az értelmezés szintjén, a KRV helyzetek mindenkori jelölői számára "tisztának" hatnak. Hasonló szempontból, a döntési hierarchia felállításában játszott szerepet az "Integrált Rendszerben" a válaszajánlások előző javaslatokhoz való viszonya is.

5.4.2. Kitekintés a jelölési rendszerek fejlesztése irányába

Az előbbiekben bemutatott két jelölési rendszer segítségével több nagy információértékű elemzés született - ugyanakkor mindkét esetben számos ellentmondás körvonalazódott a kódolás megbízhatóságát és érvényességét illetően. Maga a jelölés elsajátítása is hosszadalmasnak bizonyult. Az ellentmondások áthidalására született meg a Károli Gáspár Református Egyetem kutatócsoportjában néhány fontos gondolat, melyek támpontot adtak a KRV további fejlesztéséhez.

Könyvünk egy további fejezetében mutatjuk be az ezen irányelvek szerint készült Integrált Jelölési Rendszert. Szintén külön részben szólunk a processzometriai módszerről.