A pár- és családinterjú alapvető típusai

Interjúzás a szakmai szándékok és előfeltevések összefüggésében

A család megismerésének helyzetében a kérdezés közvetlen szándéka a megértés elérése. Minden kérdés nézeteket hív elő és a szakember a válaszok (nézetek) megismeréséből szövi össze a megértés hálóját. Ezért az első kérdések tájékozódóak. Ekkor még nem célszerű a befolyásoló, értelmező, összefüggést teremtő kérdések alkalmazása. Ismeretes, hogy a segítő szakember fejében lévő koncepciók (a lelki jelenségek természetéről vallott nézeteik, ezen alapuló előfeltevéseik) határozzák meg azt, mit-mikor-hogyan kérdez meg. Karl Tomm (1989) nyomán az alábbi ábrán szemléltetjük a kérdező előfeltevései (függőleges tengely) és tájékozódási illetve befolyásolási szándéka (vízszintes tengely) függvényében előálló négyféle kérdéstípust, amelyet az elkövetkezőkben tárgyalunk.

3.2. ábra: Kérdéstípusok a segítő szakember
szándékainak és előfeltevéseinek összefüggésében (Tomm nyomán, 1990)

A lineáris kérdezés oknyomozó, egyszerűsítő (a dolgoknak egy okozója- oka van), normatív (létezik "egyedül üdvözítő" jó), ítélkező.

A cirkuláris kérdezés holisztikus, interakcionális, neutrális viszonyulású, értékítéletmentes és rendszerelvű (visszacsatolások alkalmazása).

A stratégiás kérdések mögött a család befolyásolására irányuló rejtett direktív szándék áll ezért lineáris oksági, "instruktív interakció" jellemzi a diskurzust. Ráébresztés, befolyásolás a cél és a javasolt megoldás elfogadását "letesztelik". A segítő úgy viselkedik, mint egy tanár, instruktor, olykor bíró. Ami "elromlott" a családban, azt kell helyrehozni, azon értékek mentén, amelyeket a segítő képvisel. Üzenete: "így kellene ezt csinálni". Olykor a direktivitása nyílttá válik, a konfrontációt is megengedi (pl. "Nem veszi észre, hogy dühíti a feleségét, ha szótlanul elvonul?"). A kérdések hatása kényszerítővé is válhat.

A reflexiv kérdések a család indirekt befolyásolását veszik célba, facilitáló szándékkal, mintegy kalauzolva a családot, bátorítják és saját problémamegoldó képességüket mozgósítják. Generáló hatással vannak a családra, mozgósítják az akcióra.

A szándék és kérdezés hatásainak viszonyát (3.3 ábra ) is szemügyre véve láthatjuk, hogy a cirkuláris és reflexiv kérdezésmód elemeit kívánatosabb alapfokú pszichológiai munkahelyzetekben is alkalmazni (így a tesztelést megelőző családinterjúban is) ezért helyezünk nagyobb hangsúlyt a tárgyalásukra.

3.3. ábra (Tomm nyomán 1990)

A rendszerelvű interventív (beavatkozó) interjúzás

Rendszerszemléletű tájékozódáson, cirkuláris kérdezési módon azt értjük, hogy a szakember képes a család azon visszacsatolásain keresztül vizsgálódni, amelyek válaszként jelentkeznek az általa bevitt információra (Selvini-Palazzoli és mtsai, 1999). Ez kizárja az oksági (ok-okozati) gondolkodást. Nincs "okozó", minden családtagnak része, szerepe van a történtek létrejöttében, bármilyen zavar, tünet áll is az előtérben. A változásokra és különbségekre reagálunk. Az interventív, beavatkozó interjúzás azt jelenti, hogy minden, amit a segítő szakember mond vagy tesz, beavatkozásnak tekintendő (Tomm, 1990).

Ahhoz, hogy átláthassuk a családot a maga teljességében, valamennyi tagját fel kell kérnünk arra, hogy mondja el, hogyan látja a család többi tagjának a kapcsolatát. Egy kétgyermekes családban pl. informatívabb az egyik pl. fiúgyermeket megkérni: "Mondd el, milyen kapcsolatban van édesanyád és a húgod?" mint az anyát közvetlenül kérdezni arról, milyen kapcsolatban van a lányával. Amikor egy családtagot arra kérünk, beszéljen a többiek jelenlétében másik két családtag kapcsolatáról, a diszfunkcionálisan működő családok rejtett kommunikációs "szabályát" törjük meg ("nem beszélünk nyíltan"). Már egy hétköznapi kapcsolatban is rögvest kitűnik a különbség, ha például egy családtag a másik kettő viszonyát nem úgy éli meg, mint ők, együtt. Meglehet, hogy ők (külön-külön) sem értenek egyet, ezt eltérő viselkedésmóddal fejezhetik ki. Az apa pl. dühös lehet, hogy lánya úgy látja, kivételez a fiával, míg az anya esetleg egyetért. A családon belüli összefüggések ilyenképpen fokozatos kirajzolódása a szakember számára egy összmintázat gazadag képét tárja fel. "Munkája ahhoz hasonlítható, mint amikor a fonalat a szövetbe öltögetjük, mindaddig, amíg a minta jól követhető" (Selvini-Palazzoli és mtsai 1990, 61. old.).

Az indító kérdést meghatározó feltevéstől kezdve a "minta kirajzolódása" során formálódó hipotézis folyamatosan gazdagodik, megmutatva azt, hogyan tartja fenn a rendszer működése a problémát. A szakember e folyamatban úgy viselkedik, mint egy kutató, valami újat akar felfedezni. Az interakcionális feltevések alapján megfogalmazott kérdések előhívják a jellegzetes mintákat (patterns that connect), melyek a történésekkel, érzésekkel, személyekkel kapcsolatosak.

A dialógus kibernetikai elven, visszacsatolásokkal működik. Nem a problémák eredetére irányul a vizsgálódás, hanem az események lehetséges kapcsolataira. Kérdezhetünk a különbségekre és kereshetjük az összefüggéseket.

Tekintsünk át egy interjúrészletet Karl Tomm nyomán. (Négy fős család, két fiúgyermek, az apa depresszív).

Az interjúrészlet magában is elindítja bennünk az interakcionális összefüggéshálózatra vonatkozó hipotézis-szövést. A visszacsatolt cirkuláris minták kirajzolódnak.

Hipotézisként fogalmazhatjuk meg, amire ráláthatunk. Az apai szerep meggyengülésével az anya mellé megértő társnak belép a kisebb fiú, aki a fivérével való vetélkedésben az "anya társa" helyzetét megszerezte (perverz háromszög az apa viszonylatában). A kívülrekedt idősebb fiú az apai erőpozíciót kívánja magához venni. "Három férfi" vetélkedésében az erőviszonyok az apa "férfi elégtelenségi" állapotát erősítik és tartják fenn. Megkapja viszont feleségétől a szerető aggodalmaskodást, amelyet depresszív állapota megerősít.

Anélkül, hogy egy interjú felvételből feltáruló cirkuláris mintát túlértékelnénk, a példa azt kívánja elénk tárni, hogy a különbségre kérdező és összefüggéskereső, a résztvevők egymásra vonatkozó viselkedésének, cselekedeteinek, érzéseinek jelentését (értelmezését, üzenetét) letapogató közelítés magára a "nagy egész"-re enged rálátást és több ponton lehetővé teszi a változás megprovokálását. "A különbség különbségeket hoz létre" (Bateson, 1979).

A cirkuláris kérdések a családra általában felszabadító hatással vannak, új gondolatokat, rálátásokat, információkat hoznak a rendszerbe. Többféle, különböző optika, érzés, viszonyulás megértése több lehetséges változtatásra/változásra enged rátalálni. A cirkuláris kérdések információgyűjtő célt is szolgálnak. Több fajtájuk különíthető el (Ovid, Modrejewska, Rilecki, 2004).

1.) Kérdések egymást követő magatartásmintákról: pl. mit csinál a fiad, miután azt mondtad neki, hogy nem mehet el a bulira?

2.) Kérdések a hiedelmekről: mit gondolsz, miért tölt a lányod olyan sok időt távol a családtól?

3.) Kérdések kapcsolatokról: milyen hatással volt a mamáddal való kapcsolatodra, amikor jobb viszonyba kerültél a nővéreddel?

4.) Hipotézisalkotó kérdések: vajon milyen lenne a kapcsolatotok a férjeddel, ha a lányod elkerülne otthonról? Mit csinálna a lányod, ha legközelebb sem engednéd őt el este otthonról?

5.) Hármas kérdések: mit gondolsz, milyen a lányod nézete a férjeddel való kapcsolatotokról? Mit mondana a fiad az apjával való kapcsolatáról, ha hallaná, hogy te milyennek látod a kettejük viszonyát?

Fredman és Sherman (1989) további, árnyalatos elemzését nyújtják a cirkuláris kérdések fajtáinak.

1.) Konkrét, (sajátos, konfliktusos) eseményeknél az általuk kiváltott interaktív mintákra kérdezés, pl.: a fiú megütötte anyját. A szakember azt kérdi a fiú testvérétől: és amikor ő (a tettes) megütötte anyádat, mit tett még? Mit szokott tenni ilyenkor? És te, mit csinálsz? Mit nem teszel és mit tennél szívesen?

2.) Viselkedési különbségeket értelmező kérdések: pl. a gyermek a nagyszülőknél lakik, akik folyton civódnak. A szülők a szomszéd szobában laknak. A szakember azt kérdi: Mit csinálnak a nagyszüleid, amikor olyan veszekedősek? Hogyan veszekszenek? Mit mondanak? (Fiú: folyton beavatkoznak a szüleim életébe.) Szakember: "És ki avatkozik be leginkább?" (Fiú: a nagymama.) Szakember: "Hogyan avatkozik be? Milyen izgatott? Ki reagál, amikor beavatkozik?"

3.) A családtagok osztályozása, rangsorolása bizonyos viselkedés szempontjából: Szakember: osztályoznád a családtagokat abból a szempontból, hogy ki mennyire szeret otthon maradni vasárnap? Kezdd azzal, aki a legtöbbször marad otthon.stb.

4.) A kapcsolat változását indukáló viselkedés felkutatása egy bizonyos idő előtt és után (diakrónikus vizsgálat): pl. négytagú család, az apa rokkant nyugdíjas, a fiú agresszív, a lány passzív, az anya csatázik a fiával. Szakember (a fiú lánytestvéréhez fordulva): szerinted a veszekedések hogyan voltak apád betegsége előtt és hogyan lettek utána? Mikor változtak meg és hogyan? Apád hogy reagál? Mit mondott régen és a betegsége óta?

5.) A feltételezett körülményeknek tulajdonítható differenciák megtalálása - az előző példához kapcsolódva: Szakember: "Ha egyikőtök otthon maradna és nem kötne házasságot, melyikőtöknek örülne apátok jobban? (Megjegyzés: Nem a szimpatikus viselkedés elmondatása, hanem az egymásra adott reakciók a fontosak!) A cirkuláris kérdezés jellegzetes fordulataira kell felfigyelnünk: ".és amikor "xy" ezt csinálja, "z" mit mond, mit tesz?"

6 .) Alcsoportok vizsgálata (az információgyűjtés fontos módja):

pl. Fiatal pár és két gyermek. Tíz éves fiú és testvére, ötéves fiú, vad, garázda, kezelhetetlen. Az anya otthon van a gyerekekkel. (Terápiás helyzet.) A terapeuta az anya-gyerek alrendszerre koncentrál. Terapeuta az apához: ki kötődik jobban az anyához, a nagy vagy a kisebb (keresztneveket mond) fiú? (Viselkedési különbségre irányulóan.) Mit tesz? Hogyan jut ez kifejezésre? (A sajátos eseménnyel (garázda magatartás) kapcsolatos interaktív mintákra irányulóan:) a kisfiúhoz: "Mikor te vadítod a testvéredet, mit csinál a mamád?" A nagyobb testvérhez: És amikor te vadítod a kicsit, mit csinál/mit mond pontosan a mamád? Az apához: "Amikor az egyik/másik gyerek vadul, mit tesz az ön felesége?" fiúkhoz fordulva: "És mit tesz ilyenkor a papátok?"

Csak a kapcsolatok működésének feltérképezése után lehetséges a család hic et nunc - jától bármerre elmozdulni.

Fenti példatár lehetőséget ad a cirkuláris kérdezésmód begyakorlására, hogy ezáltal ennek a kérdezési módnak az információgyűjtő hasznát a (jövendő) szakember kamatoztathassa és a vizsgálati helyzet interjú-fázisát pallérozottan vezethesse végig. Az ilyen kérdezésmódban megkívánható szakmai viselkedésmódot "neutrális viszonyulás"-nak nevezi a szakirodalom (Milánói iskola, Selvini-Palazzoli, Boscolo, Prata, Cecchin, 1990). A kérdező viselkedése teljességgel a családra irányul. Egymásról és viszonyukról sorra kérdező attitűdje a családtagokkal egyenként keletkező és változó szövetséget alakít ki ("mindenkivel és senkivel"), előítélet és megítélés-mentesen dolgozik. Az ítélkezés valamely családtaggal való szövetséget táplálna, pedig éppen a koalíciós viszonyba csábításoknak és alcsoport(ok)ba bevonódásnak kell ellenállni. A családtól elkülönítő ilyen "metaszint", ennek konzekvens tartása határozza meg a segítő szakember munkájának hatékonyságát.

A reflexív kérdezés helye a beavatkozó interjúzásban

A "reflexív" (kapcsolatteremtő, visszatükröző, gondolkodtató) kérdezés arra irányul, hogy a klienseket/családokat új gondolkodásbeli és viselkedési minták kialakítására ösztönözze. A kezelő szakember facilitáto. Szándékosan úgy kérdez, hogy a kérdéseiben rejlő, benne foglalt, a változást megindító vagy létrehozó mechanizmus, a tükröztetés (reflexivitás) révén működjék és kapcsolatot teremtsen a családi hiedelmek, konstrukciók jelentésszintjei között. Karl Tomm rotterdami családterapeuta (1990) nevéhez fűződik ennek kidolgozása. Elméleti hátterét azonban a szerző Pearce és Cronen (1980) kommunikáció-elméletéből vette át. A reflexivitás fogalma is az elméletből ered, melyet CMM-nek (Coordinated Management of Meaning) neveztek el. Ezzel azt jelölték, hogy "a személyek közt lezajló történések jelentéseket generálnak és tartanak fenn és időről-időre megváltoztatják azokat" (cit. Tomm, id. mű. 88. old.). Két szabálytípus szervezi a folyamatot, az egyiké a szabályozó, a másiké a jelentésadó funkció. Az egyik azt határozza meg, mit kell tenni egy helyzetben, a másik a kontextusfüggő jelentéseket alakítja ki. Ekképp egy vitában alulmaradót pl. nem szabad verbálisan megsemmisíteni (regulatív funkció) és egy ilyenkor mondott bók, bántó inkább szarkasztikus jelentésértéket nyer (jelentésadó funkció). A reflexivitás ebben a kontextusban a kommunikációs aktusokat vezérlő hiedelemrendszeren belüli, a jelentések közti viszony fontos jellemzője (Tomm, 1990). A Palo-Alto-i iskola által feltételezett két kommunikációs szint (jelentés és utasítás) helyett a CMM-ben hat hierarchikus szintet különítettek el (tartalom, beszédmód, epizód, személyközi kapcsolat, egyéni szkript és kulturális minta). E hat szint közötti cirkuláris, többszörösen kölcsönös meghatározottságú viszony a hierarchikus szerkezetet önszabályozó hálózatként működteti. Az állandó mozgásban való létből következik, hogy a szintek közti viszonyok gyorsan, sőt fordulatszerűen változhatnak. Két változata azonban jellemző e reflexív viszonynak: egyik esetben a jelentés, másikban a viszony módosul. A közlésben rejlő reflexivitás nagymértékű aktivizálódásával egy fordulat ("kanyar") alakulhat ki. Létezik "szokatlan kanyar" (ez átrendezi a jelentést, pl. megfordítja, kiegészíti). "Enyhe kanyar" esetén a jelentés változatlan marad, de a viszonyban némi változás előáll (pl. enyhül az ellenségesség).

E koncepció jegyében olyan facilitáló kérdezés szükséges, amelyben változik a megfigyelő perspektíva. Így az interventív dialógusok során rácsodálkozás, új felismerés, új összefüggések teremtése, megértő belátás születhet. Önreflexív hatása élménytartalma szempontjából is kimagasló. A reflexív kérdéseknek Karl Tomm és Peggy Penn (1990) hét típusát különítette el. Ezek gyakorlására alkalmat adnak számunkra is a sajátélményű elemzési helyzetek.

A reflexív kérdések típusai:

1.) Jövőre irányuló kérdések: "előrecsatolás"

A családokkal elképzeltetjük, megterveztetjük, hogyan folytatódnak a kapcsolataik a jövőben (fél év, egy év, öt év múlva, s.i.t.). Mit gondolnak a gyermekeik jövőjéről, hogyan akarják közös céljaikat elérni, miben tudnak egyetérteni, mit terveznek életútjukon. Miközben szabadon portyázik a család a fantázia területén, aktuális konfliktusához képest metapozícióba kerül. Hogyan alakul pl. az anya kapcsolata a lányával öt év múlva, ha már majd túljut a serdülőkoron?

Az előrecsatolás katalizálhatja a változást és pozitív hangulatot hoz be a lélektani térbe. Ennek különösen nagy a jelentősége a "befagyott" helyzetekben, súlyos testi szenvedés (betegség) állapotaiban. A családi élet normál menetét felfüggesztő "súlyos beteg a családban" krízisállapota ugyanis dermedt atmoszférát hordoz. Ezt tudja feloldani a reménységre nyitó előre csatolás.

Általábanvéve is feltehetünk az interjú helyzetben olyan kérdéseket - javasolja Penn - mint pl.: "Mikor próbálkoztak először ennek a helyzetnek a megváltoztatásával? Mikor gondolt valaki valamilyen más megoldásra? Vagy pl.: "Most kirajzolódik, hogyan gondolják, de vajon lesz-e Önök közt valaki, aki erről holnap másként gondolkodik majd?"

Fontos pozitívum, hogy a jövőre irányuló kérdések aláássák a fatalista hiedelmeket ("úgyis minden meg van írva"; "nincs mit tenni"). A jövő megtervezése, a várt kimenetel elképzelése eleve modellezésre serkenti a családtagokat. Ezért hasznos, ha tapasztalati megerősítés is elősegíti a jövőbe vetett "másként lesz" hitet. Megkérdezhetjük a családot, vajon volt-e olyan változtatás az eddigi életükben, amelyet sikeresen megoldottnak tartanak. Akkor hogyan sikerült? Mit tettek, hogyan és mi adott erőt a változtatáshoz? Ha egyszer már sikerült ilyet elérni, akkor joggal tehetjük fel, hogy ismét sikerülhet. A feltárás révén tisztán állhat előttünk az a mód, ahogyan a család képes együttműködni.

2.) A megfigyelő perspektíva változtatása

Az ide sorolható kérdések abban segítenek, hogy a családtagok jobb megfigyelői lehessenek saját viselkedésüknek. Aszerint, hogy kit kérünk meg, a kérdések osztályozhatók. Kérhetünk egy családtagot, mondja el mit érzett (pontosan) magában (testében, közérzetében, állapotában), amikor ez és ez történt vele a családban. Hogyan élte meg, hogyan tudná tolmácsolni az ott történteket. Idézze fel, hogyan válaszolt, mit érzett, mit gondolt, mit tett, és még mi mindent tehetett volna. A többiek - őt hallgatva - fokozhatják önnön megfigyelésük hatásfokát, mit érezhet most ez a családtag, és olyankor, ha hasonló helyzetbe kerül. Az interperszonális észlelést is ki lehet bontani: pl. mi a fantáziája arról, hogy mit gondolhat, mi járhat a fejében, amikor öngyilkossággal fenyegetőzik.

Párkapcsolati relációban a megfigyelő perspektíva változása a viselkedés kölcsönösségének megértését segíti elő. Pl. mit csinál a feleség, amikor a párja visszahúzódó, dühös, türelmetlen és mit tesz akkor, ha ő maga ilyen? Hogyan zajlik ugyanez a férjben és a férjnek az ő dühéhez, türelmetlenségéhez való viszonyulásában? A családtagok együttes megfigyelésére vonatkoztatva a gyakorlatot a cirkuláris ("triádikus") kérdezés eleve megfigyelő perspektívát kínál (és teremt) a harmadik fél számára, akit a másik kettő közötti kapcsolatról kérdeznek. Ilyenkor a többi családtag is olyan passzív "megfigyelői" pozícióba kerül, amelyben a látottakból, a hallott és magukban is megfogalmazódó válaszokból sok új információt gyűjthetnek.

3.) Rejtett összefüggéseket kiemelő kérdések

Miközben beszélünk, nem tudatosítjuk, hogy a "rossz" csak a másik pólusnak (a "jónak") viszonylatában létezhet. Ilyen ellentétpárok segítik elő a jelentések kiformálódását bennünk. Gyakorta észrevétlenek maradnak bizonyos kontrasztok, összefüggések, melyeket a szakember kiemelhet, kérdésként előtérbe hozhat. A "csőlátás", a bizonyos pozícióba, egyféle beállítódásba rögzülés sokszor elfedi a dolgok másik oldalát, más érvényességét. Az eredetivel ellentétes összefüggést emeli ki pl. az a történés, amikor (terápiában) a terapeuta váltást indít a betegségbe és annak tüneteibe belemerülő párban: "Mikor történt utoljára, hogy Önök ketten együtt jól szórakoztak? Mit csináltak akkor olyasmit, amit élveztek? Mikor szoktak együtt ünnepelni?" Csakugyan - ébred rá a pár, nemcsak betegség van, örömök is maradtak az életben. A példát idéző terapeuta, arról számolt be, hogy a nézőpontváltás nyomán pl. a pár szabadságot vett ki és együtt elutaztak közös programra.

Az állandó cívódásban élő párok (családok) életébe is új szempontot hozhat az a kérdés: "Ki leli ebben leginkább örömét? Kinek hiányozna leginkább, ha hirtelen megszünne?"

Arra is rá lehet mutatni, hogy "Tegyük fel, volna valami fontos oka annak, hogy kénytelenek ezt tenni. Vajon mi lehet az ebben a családban, ami ilyen viselkedést kényszerít ki?" A dolgok ellentétes és kiegészítő tartalmára vonatkozó - közbevett - kérdések mindig hasznosak. Paradox változatuk alkalmazása azonban fokozott óvatosságot igényel. Amikor az áruházi tolvaj kamasz a családi settingen azzal a kérdéssel szembesül "Hogy kaphattak el ilyen könnyen? Hogyhogy csak ezt tudtad ellopni?", akkor az ilyen kérdésekben megbújik egy paradoxon. Pl. az, hogy a lopás jó, noha rossz, a lebukás rossz, pedig jó. Ha megfelelő pillanatban hangzik el, mégis elősegítheti a helyzet újraértékelését.

4.) Burkoltan sugalmazó kérdések

Ha a család csökönyösen letapad egy helyzetben és szükség volna a megmozdításukra, viszont a segítő szakember nem kíván stratégiás direktívák irányába lépni, akkor frappáns hatást válthat ki egy jól megragadott, implikáltan közölt "utasítással". Pl. az anorexiás lánytól megkérdezheti: "Mikor határozta el, hogy elveszíti az étvágyát?"

5.) A normálishoz viszonyító kérdések

A családi problémák által kiformálódó negatív identitástudat, mely szerint "nem vagyunk normális család" ("Ez a miénk egy bolond család"), gyakorta segítséget kaphat a "talpraálláshoz", ha összehasonlító kérdéssel (milyen volna az egészséges) helyére kerülhet a túlzott szubjektív önlebecsülés. Lehet a különbségekre vagy a hasonlóságokra összpontosítani. Pl. "Mit gondolnak Önöknél sűrűbbek a nézeteltérések, mint máshol? Az egészséges családoknál nincs ilyen?" A normálishoz tartozás érzését segíti elő pl. egy szuicid páciens esetében, ha a családtagoktól megkérdezzük, "vajon ha a páciens elhinné, hogy másnak is vannak ilyen gondolatai, akkor könnyebben tudna róla beszélni?"

6.) A különbségeket tisztázó kérdések

Tapasztalat szerint a családi hiedelemrendszer az értéktudatban mutatja a legmagasabb különbségeket. Egy serdülő lány lopása például olyan értékítéleti feszültségbe kerülhet a családban, hogy nem tudnak konstruktív megoldás irányába lépni. Ha a terapeuta a lopás mivoltára vonatkozó értékítéleti különbségeket feltárja, segít tisztázni a probléma természetéről fennálló - erősen különböző - nézeteket és ezzel segít a családi megoldás felé jutásban. Esetünkben pl. a következő kérdést intézték minden családtaghoz: Mit gondol, a maga (anyja, apja, testvére, fia, lánya) a lopást bűnnek, táradalmi rossznak, pszichés bajnak, vagy értelmetlennek tartja?

A jó-rossz dimenzióban is alkalmasak e kérdések a kategóriák tisztázására. Ha pl. egy férfi sír, ezt minek tartják a többiek? Lehet tisztázni a megítélésbeli különbségeket, a következményeket, a dilemmákat, a hozzá fűződő érzéseket, s.i.t. Az ilyen tisztázás a kirekesztő elítélést bizonyosan feloldja.

7.) A folyamat megszakítását szolgáló kérdések

Az interjúban zajló események olykor túldinamizáltak, felfűtődnek az indulatok és begerjednek a viták. Ha a szülők pl. a gyermekek előtt vitába keverednek, a leállítása egy, a gyermekekhez intézett kérdéssel valósítható meg: "Otthon is ilyen sokat vitatkoznak a szüleitek, mint itt? Vagy még többet? Hogyan érint ez benneteket? Ki az közületek, aki leggyakrabban beavatkozik ebbe?"

Ehelyütt a reflexív kérdezésmód típusainak tükrében tettük láthatóvá, hogy a pszichológiai munka eszközrendszerében számos olyan lehetőséget ragadhatunk meg, amely szakmai kompetenciánkat erősíti, egyszersmind minőségében megfelel a szakmaiság követelményeinek: valóban segítő intervenciókkal szolgálja a pár, a család önreparatív, önfejlesztő erőinek és kapacitásának helyreállítását.

Záradékul megjegyezzük, gyakorlatorientált tankönyvünk e fejezetében is a tapasztalati tanulás professzionális kompetenciafejlesztő hatására hívjuk fel a figyelmet. A családinterjú kérdéstípusainak begyakorlása a tanulmányi gyakorlat védett helyzeteiben arra is alkalmas, hogy általa önfejlesztő folyamatok részesévé tegyük legfőbb munkaeszközünket saját személyiségünket.