Folyamat (avagy kölcsönviszony) szerveződési dimenzió

A folyamat diagnosztika a kommunikációt, az érzelmi viszonyulás kifejezésmódjait, a szabályokat és szabályozó mechanizmusokat teszi vizsgálatának tárgyává. Azokat a visszatérő diszfunkcionális interakciós mintákat deríti fel, melyek - jellegzetes kontextushoz, azaz fenntartó helyzetekhez kötötten - e mintákat szervítik.

A kommunikációs minták megragadása magában foglalja a család nyílt és rejtett üzeneteit, a verbális és nem verbális kifejezésmód összefüggéseit, ellentmondásainak felderítését, a tünetekkel, viselkedészavarral való kapcsolatának és értelmének kifejezését (ld. családi titok leleplezése, kínos ügy, erőszak, drog, stb.). A vizsgálatvezető célja a kommunikációs devianciák, meg nem felelések, disztorziók azonosítása, és annak megismerése, hogyan határozzák meg az egyes családtagok a problémát és a változtatási lehetőségeket.

Az interakciókat meghatározó családi szabályok és titkos paktumok (pl. kollúziók) bizonyosan diszfunkciót eredményeznek a rendszer működésében. Ez a megjelölt (index) személy, mint páciens inadaptív viselkedésében a legszembetűnőbb.

Jürg Willi saját kollúziómodelljének érvényességét vizsgálta az általa Európába áthozott, eredetileg Blanchard (1959) ötlete nyomán Loveland, Wyne és Singer által 1963-ban kipróbált Közös Rorschach vizsgálat (Willi, 1968). Utóbbi szerzők a NIMH -ben (National Institute of Mental Health) folytatták kutatásukat, eredetileg szkizofrén, pszichotikus betegekkel együttélő családokban. Az eredetileg "Családi Rorschach" néven ismert teszt Willi adaptációjában a Közös Rorschach Próba (Gemeinsamer Rorschach Versuch) elnevezést kapta és alapvető vizsgáló eszközévé vált a rendszerszemléleti keretekben pszichodinamikai és interakcionalista gondolkodású kutatásnak, még inkább a párterápiás praxisnak.

A "kollúzió-koevolúció" néven ismeretes Willi modell (Willi, 1985) a felek individuális pszichodinamikai folyamatainak sajátos összefonódásából vezette le a "tudattalan összejátszás" modelljét, melyben a kollúzív versus kollúziómentes (avagy "mentesített") szövetségek tükrében láttatta a párok kapcsolatfejlődési sajátosságait. A Közös Rorschach vizsgálat magyar adaptációja (Bagdy, 1988-2002) már felhasználta a teszt elméleti alapját képező pszichodinamikai elgondolások mellett a NIMH-ben is képviselt, Willi által is preferált rendszerszemléleti interakcionalista modellt. Saját kutatásainkban és a módszertani ismertetésben is hangsúlyt helyezünk a vizsgálat továbbfejlesztésének interaktometriai és processzometriai módszertanának bemutatására (2. rész 4., 5., 6. és 7. fejezetei).

A pszichodinamikai folyamatokat is szem előtt tartó, az egyénre és a diádra egyaránt koncentráló pszichoanalitikus szellemiségű interakciókutatási eszközök közül kiemelkedik a Luborsky és munkatársai (1998) által kidolgozott CCRT (Core Conflictual Relationships Theme azaz Központi Kapcsolati Konfliktustémák módszere) is. A módszer azokra a narratívumokra épít, amelyeket a kliensek vagy páciensek az ülések során mesélnek önmagukról és környezetükről. A kapcsolati epizódok azonosítása után egységes jelölési rendszer szerint tipizálhatók a reakciók és az elvárt reakciók egy bizonyos objekttel vagy az énnel kapcsolatban, valamint azok a szükségletek, motívumok, amelyek a kapcsolatban részt vevő személy(ek)ben munkálnak. A CCRT - megfelelő gyakorlat esetén - elsődlegesen terápiás értelmezési keretekben hasznosítható, de jelentős a felhasználó kutatók száma is. A párok - egymástól függetlenül elmondott a segítő szakemberrel folytatott dialógusából nyerhető feldolgozási anyag, valamint a Közös Rorschach textus ilyen szempontú elemzése módot ad a központi kapcsolati konfliktus feltárására és gyakorlati - esetleg terápiás szempontú - felhasználására. Rávilágít arra, hogyan működik a rejtett (de feltárható) konfliktus azokban az egyénekben, akik ennek kivetülésével együtt birkóznak meg. Illeszkedik-e a két konfliktusmező, vagy eltérő. Van-e esély páros (terápiás) megoldásra. A módszer Luborsky és munkatársai által jóváhagyott és támogatott leírását, alkalmazási lehetőségeit és a kezdeti hazai tapasztalatokat a jegyzet harmadik részében mutatjuk be.

A stratégiai és kommunikáció orientált családterápiás iskolák (Watzlawick, Weakland, Fisch, 1974), valamint a fentemlített rendszerszemléletű pszichodinamikai közelítések (Willi, 19.) egyaránt a fejlődési dimenziót tekintik a legfontosabbnak. A "folyamat" írja le az interakciós dinamikát, mely szabályozza a viselkedést és a kapcsolatokat. A kommunikációs minták fogalma a folyamatelemzésben nélkülözhetetlen. A diszfunkcionalitás (Wynne fogalma) a családi kommunikációs stílus jellegzetességeiből, pl. ellentmondásos üzenetek cseréjéből fakadhat. A double bind pl. a verbális és viszony-meghatározó nem verbális üzenetek közti ellentétesség iskolapéldája (Bateson, 1979). Az ilyen jellegű kettős megkötések érzelmi instabilitásra hajlamosítják az elszenvedő családtagot. Ezt példázza az az anya, aki szavakban fiát felnövekedésre buzdítja, de folyamatosan elárasztja ellenőrző, gyámolító viselkedésével, kontrollálja fia minden megmozdulását - eképp szóbeli üzenete szerint a fiú csak az általa előírt feltételek mellett nőhet fel, illetve maradnia kell kisfiúnak. Bármit tesz, az hibás.

A folyamat-központú megközelítés a kapcsolat kontextusában elemzi és határozza meg a problémát, tünetet, nem az egyén valamely belső vagy eleve adott negatív potenciáljából (betegséghajlamából) származtatja le. A kölcsönösség, kölcsönviszony-szövődés (interdependencia) fogalma pontosabb e vonatkozásban, mint a "folyamat", mely nem asszociálja bennünk a cirkularitás törvényszerűségét.

A családműködés "folyamat-dimenziójának" kérdésköreit a vizsgálandó területek szabják meg, öt alcsoportot képezve:

Világosság, egyértelműség

Tiszták-e a családi szabályok?

Sikerül-e a családnak az interjúban világosan feltárnia a klinikai kérdéseket?

•  Közvetlenül kifejezik-e a családtagok az érzelmi üzeneteket? Elérik-e ezzel a kívánt hatást?

Az érzelmek kifejezése

•  Milyen jellegű az érzelmek kifejezése a családban? Melegszívű, ellenséges, támogató, vagy kritikus?

•  Megfelelnek-e az érzelmek a szóban forgó témáknak (pl. bosszúság valaki elfogadhatatlan viselkedése nyomán, vagy pl. veszteség esetén szomorúság?)

•  Érzékenyen észreveszik-e a családtagok egymás érzelmeit?

•  Milyen érzést kelt a család kommunikációs stílusa az interjú készítőjében?

Probléma-megoldás

•  Hogyan oldotta meg a problémáit eddig a család?

•  Egyes családtagok jobban részt vesznek-e a problémák megoldásában mint mások?

•  Vannak-e sajátosan nemi jellegű különbségek a problémamegoldási stratégiákban?

•  Ki hozza meg a döntéseket? Megkérdezi-e az érintett a családtagok véleményét?

•  Milyen szerepe van a gyermeknek a problémák megoldásában?

•  Túl sok, vagy túl kevés befolyása van-e a gyermeknek?

•  Többféle fegyelmezési módszert alkalmaznak-e? Megváltoztatják-e a fegyelmezési viselkedést, ha az sikertelen?

Kommunikáció

•  Kongruens-e a verbális és nem verbális kommunikáció?

•  Más családtagok megerősítik vagy érvénytelenítik-e a verbális megnyilatkozásokat?

•  Ismétlődően szélsőségekbe esik-e a család verbális konfliktus esetén?

Magatartásminták

•  Késznek mutatkozik-e a család arra, hogy eltérjen a bevett magatartási mintáktól?

•  Kész-e a család arra, hogy megfontolás tárgyává tegyen változtatásokat? Úgy fest-e mintha a szükséges változtatásokat kerülnék a fennálló homeosztázis javára?

A metaperspektivától a gyakorlatig: négydimenziós megközelítésünk haszna

Változó világunk, érzelemszegény, sikerorientált emberképünk és a gyorsan változó család valósága arra késztet, hogy minden lehetséges megismerési utat felhasználjunk az emberi együttélés legintimebb szférájának életminőség-biztosítására, épségének, tagjai egészségének megóvására. A négy dimenzió integratív metaperspektívát kínál, sokoldalú megközelítést tesz lehetővé mind a (még) jól funkcionáló párok, családok erőforrásainak felderítéséhez (egészségpszichológiai perspektíva), mind a "beteg-gondozó" családrendszer diszfunkcionális működésének megismeréséhez (klinikai optika). Szellemi utunk a megközelítés elvont szintjétől a praktikus és adekvát kérdésfeltevésekig haladva ezt a megismerési és segítő intervenciós szándékot követi.