Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata -=- 1. fejezet: Az interakciókutatás kérdései

Ez a dimenzió az előtörténetre, a származási családra helyezi a hangsúlyt. Milyen pszichogenetikai, szocializációs átörökítő hatásokat hordoznak és visznek tovább a párok, és mit vesznek át tőlük a gyermekeik? A nemzedékeken is gyakorta átívelő patológiáknak nem csupán a biológiai determináció oldaláról van és lehet jelentőségük, hanem a pszichológiai, érzelmi, viselkedési és tüneti magatartás átvétele, "eltanulása" és továbbadása szempontjából is. A mintakövetés nem tudatos interakciós jellegzetességeit éppúgy hordozza az anyai magatartás ("Nem fogok kiabálni a gyermekemmel- amint anyám tette"- mondja a kismama, majd pedig később "akarata ellenére" mégis önfeledten hangoskodik), mint a gyermek reakciója (modellkövető tanulását már óvodai kiabálásaiban tetten lehet érni). Később, felnőttként is az a viselkedés válhat számára a szülői szerepben "természetesnek", amelyet önmaga megtapasztalt, eltanult. A modellkövetés azonban az elhárító és feszültségfeldolgozó lelki mechanizmusok átvételére is kiterjed.

A családtörténet legbeszédesebb diagnosztikai nyomozó eljárása a genogram (Tóth, 2005). Nemzedékeken át követhetővé teszi a házassági vagy együttélési kapcsolatokban lévő felek "hozott" pszichopatológiáját, továbbadásának jellegzetes nyomvonalát. A pszichikai zavarok genetikai diszpozíciója és interakciós, a családi narratívumokból feltáruló "hozománya" jól követhető a genogram szemléletes, megjelenítő módszerével, melyben a csatlakozó családtörténetek a tünetek megjelenése szempontjából releváns, a fejlődésre leginkább ható tapasztalati viselkedésmintákat is magukba foglalják. Nyilvánvaló, hogy a klinikai kép, vagy a magatartászavar jellege dönti el, milyen súlya lehet a zavar létrejöttében a pszichogenetikai tényezőknek. Az otthonról gyakorta elszökdöső gyermek, vagy az iskolai teljesítménye, esetleg aktuális kudarca miatt túlaggódó eminens álmatlansága és iskolafóbiája a családrendszer működésére, szülőszerepekre és az interakciós jellegzetességekre fókuszálja a diagnosztikai munkát, és szükségessé teszi a szülői viszonyulás alaposabb elemzését. A szülők származási családjának története, az együttélés módja, a szülők jellegzetes reagálása nyomravezetője lehet pl. a maximalista követelmények eredetének. Rátalálhatunk azokra a problematikus készségekre, hajlamokra, melyeket a szülők saját házassági és családi életükben önkéntelenül is tovább örökítenek. A párkapcsolatok zavarai esetében a kollúziók (rejtett, tudattalan összejátszások) labirintusában mindig a származási családból hozott minták felderítése képezi az Ariadné fonalat (Willi, 1982). A gyermeket is bevonhatják a szülők a párkapcsolati játszmákba és a megoldatlan konfliktusokba, különféle koalícióképző, parentifikáló, bűnbak, stb. szerepekben. A családtagok előtörténeti idővonala a nemzedékeken átívelő családi mítosz-és titokképzésére, családműködési jellegzetességekre világíthat rá. Az utóbbi két évtized kutatásai és terápiás megfigyelései bebizonyították, hogy a történelmi traumatizáció az egyes családok, családtagok, gyermekek, túlélők lelkében hagyott - tudattalan - mély nyomokkal továbbörökítheti a szélsőséges rettegést, a veszteségtől való félelmeket, a pszichoszomatikus reakciómintákat, (ön) destruktív- autoagresszív pszichológiai hajlamokat (László, 1995, Virág, 1996). Az előtörténetre a családból hozható minták jelentőségére világít rá saját vizsgálatunk is a depressziós anya és párja, (diád) valamint (testvér pár esetén a legkisebb) gyermekük triadikus interakciós jellegzetességeit illetően. Az anyát a párkapcsolati diádban "szelf-diszkvalifikációs" ön-alulértékelő, és párját felértékelő vagy erősítő kommunikációs lépések jellemzik. A gyermek belépésével azonban átmenetileg feladja a szubordinált helyzetét, miközben a gyermek veszi át és kezdi el az önalávető anyai mintához hasonló interaktivitást (Bagdy, 2002). A vizsgált depressziós anyák hasonló magatartással jellemezték származási családjuk nő tagjait, gyakran az édesanyjukat.

Az előtörténeti szál felfejtésének szükségességével csaknem minden pár- és családterápiás irányzat egyetért. A feltárandó tényezőkre vonatkozó kérdéseket Davidson és munkatársai (2003) nyomán az alábbiakban vázoljuk:

• Előfordulhatnak-e valamelyik házasfél (szülő) származási családjában olyan különleges események, amelyek nyilvánvalóan erősen hatnak (pl. szexuális abúzus)?

• Léteznek-e olyan előtörténeti tapasztalatok, amelyek valamelyik szülőt befolyásolták (pl. erősen büntető viselkedés a származási családban)?

• Vannak-e utalások arra, hogy korábbi tapasztalatok maradandóan kihatnak valamelyik szülő szülői viselkedésére?

Diagnosztizáltak-e valamelyik szülőnél olyan pszichikai zavart vagy testi betegséget, amely befolyásolja szülői viselkedését?
Van e bármilyen jele annak, hogy az effajta zavarokra való különleges hajlamot átvitték a gyermekekre?
Milyen a szülő alapvető személyiségi stílusa, beállítódása (pl. introverzió), magatartási jellegzetessége (pl. erőszakosság, kritikusság stb.)

• Hogyan jellemezhető a szülők, gyermekek és nagyszülők jelenlegi interakciója?

• Támogatják-e a nagyszülők a szülők nevelési stílusát, vagy beleavatkoznak abba?

• A szülők gyermekükkel szemben jelenleg támasztott követelményeinek van-e összefüggése a nagyszülők (felderíthető) igényeivel?

• Mi vonzotta egymáshoz a házasfeleket/együttélőket, az apát és az anyát?

• Milyen elvárásaik voltak a kapcsolatuk kezdeti időszakában? Megváltoztak-e azok?

• Miképpen befolyásolják a korábbi házastársak a jelenlegi házasságot?

• Melyek most az elégedettség, illetve a frusztráció területei a foglalkozást, a pénzügyeket, a szexualitást és a szülői funkciót illetően?

Az egyéni érés/fejlődés a párkapcsolati és családi rendszer időbeli-folyamati változásával szoros, elválaszthatatlan összefüggésben a legfontosabb dinamikai generátor szerepét tölti be. Erikson (1991) az individuum érési folyamatának pszichoszociális modelljét "a bölcsőtől a sírig" nyomon követhető, epigenetikus (belsőleg programozott, törvényszerűen előrehaladó) ciklusokban láttatja. A pár- és családfejlődés szakaszoló "ciklusmodelljei" ehhez képest az egyének belső fejlődését is szolgáló családrendszer fázis specifikus feladataiban és történéseiben ragadják meg az időbeli- folyamati szükségszerűségeket. Haley (1963/1981) hét fázisú modellje (ld. Bagdy, 2002), és más, szakaszoló elméletek mellett olyan fejlődési koncepciókra hivatkozhatunk, amelyek pár/családdiagnosztikai hozama az idők során bebizonyosodott. Combrick-Graham (1985) például a családi életciklust soknemzedékes spirálmozgásként jeleníti meg. A centripetális (közelítő, összetartó) és centrifugális (távolodó, "kiröpítő") mozgáserők periódusai között oszcilláló fejlődés az egyének, a családi alrendszerek változásaiban képeződik le. A párkapcsolat kezdetének, a gyermek(ek) születésének, sőt a családot érő sokkhatásoknak vagy traumáknak az idején inkább a centripetális erők, míg az iskolakezdéskor, a fiatal felnőtt gyermek elköltözésekor vagy házasságkötéskor a centrifugális erők kerülnek átmenetileg túlsúlyba. Az individualitás, az autonómia fázisspecifikus hangsúlyozása a centrifugális erők aktivizálódásával jár. A szituatív hatások (státuszvesztés, konfliktusok) is módosítják az erőarányokat. Az alrendszer(ek)ben kialakuló dinamikai viszonyoktól és kiegyensúlyozó törekvésektől függ a rendszeregyensúly. Léteznek olyan időszakok egy család életében, amikor együtt élő nemzedékekre (nagyszülők-szülők-gyermekek) kiterjedően összhangba kerül a két fő erő, pl. az idősek nyugdíjra, a szülők az életközépi feladataikra, a gyermekek már a fiatal felnőtti életre (pl. tanulmányaik felsőszintű folytatására) készülnek fel. Máskor pedig a családrendszert alkotó egyének ill. alrendszerek, nemzedékek ellentétesnek, aszinkronnak élik meg az életeseményeket. Ilyenkor valószínűbb, hogy az egyensúly megrendülést különféle zavarjelenségek (esetleg tünetek, betegségek) megjelenése jelzi. Nem tervezett, gyors változások, elhagyás, válás, státuszvesztés, stb. krízisállapotként tükrözik az erőrendszerek diszharmóniáját.

Hogyan fejlődhet a párkapcsolatban a két fél és a "mi" együttesség szövetsége? Hogyan függhet ez össze az önértékeléssel, valamint a partnerről kialakított képpel? Hogyan viszonyulhat az ideális képhez a reális (noha szubjektív), melyet a felek kialakítanak egymásról? Erről ad bőséges információt a nagysikerű, (német nyelvterületen általánosan használt) Giessen teszt. Tételeit szociálpszichológiai és mélylélektani szempontok szerint állította össze Beckman, Brähler és Richter (1993). A teszt leginkább a párdiagnosztika és szociálpszichológiai kutatás számára ajánlott. Sokoldalú használhatóságával gyűjteményünkből is megismerkedhet a használatával próbálkozó pszichológus (3. rész, 15. fejezet).

Anders (1989) a sikeres vagy eredménytelen "szabályozás" összefüggésében vizsgálja a fejlődési folyamatot. Az egyéni fejlődés(eke)t elősegítő vagy gátló aktivitás(ok) a fejlődéssel együtt járó feladatok megoldási sikerének zálogai. A kiegyensúlyozott szabályozás egymás szükségleteinek felismerési érzékenységével és főként a gyermek igényeinek megfelelő szülői viszonyulással jellemezhető. Ha a szülők, avagy a mintaadó referenciaszemélyek hiányosan, ill. szélsőségesen reagálnak, akkor elégtelen vagy túlzott szabályozás állhat elő. Ha viszont az igényfelmérés helyes, de ezt nem követi adekvát szülői reagálás, ill. a szülői kontrollfunkció inkonzisztens, akkor "szabálytalan, következetlen szabályozásról" beszélhetünk. Mindegyik "kilengésnek" ára van, a túlzott szabályozás pl. a függőségi viselkedés bölcsője. A patopszichológiai jelenségek a szabályozás mikéntjével összefüggésben jól értelmezhetők.

Epstein (1993) a családvizsgálati lehetőségeknek az un. családi funkciószint McMaster modelljét kínálja fel. A rendszerszemléletű fejlődéskoncepció keretében e modell az egészséges (jól funkcionáló) család hat működési területét ragadja meg. Ezek: a problémamegoldás, kommunikáció, szerepek, érzelmi reakciókészség, érzelmi részvétel (bevonódás) és a viselkedés ellenőrzése. Ez a megközelítés a jól funkcionáló, "egészséges" rendszer felől méri fel a hiányok mentén megragadható zavarfaktorokat. Módszerük a Family Assessment Device = FAD, "családfelmérő kérdőív" melyet Keitner Gábor (1988) majd Kurimay Tamás (1994, 2004) magyar nyelvterületen is bevezetett. Alkalmazásával egy-egy család klinikai versus jól funkcionáló működésmódjának "sávszélességét" tudjuk megállapítani. Az 53 tételes önjellemző módszer tranzakcionális és rendszerelvű megközelítést képviselve, kevéssé koncentrál az egyénre, azaz mellőzi az intrapszichés folyamatok feltárását. Hét alskálája közül a hetedik egy összesítő értékelő skála, mely minden alskálával magasan korrelál. A FAD népszerű kérdőívvé vált, mivel már 12 éves kortól alkalmazható, egyszerű, érthető, információgazdag és valid. Rendkívül hasznos a terápiás gondolkodás szempontjából. Arra szolgál, hogy megkülönböztesse a klinikai populációt az alkalmazkodóképes, nem "klinikai" családoktól, a szimptómahordozó közösséget az "egészségesen" funkcionálótól, sőt érzékeny a kultúrák közötti különbségek családi életben mutatkozó tükröződéseinek szemléltetésére is. Magyar "egészséges" családok (jól funkcionáló rendszerek) amerikai családokkal történt összehasonlítása pl. feltárta, hogy a családi szabályok és határok tartásában, a felelősségek teljesítésében az észak amerikaiak kedvezőbben láttatják magukat, mint a magyarok, a problémamegoldásban és kommunikációban viszont a magyar családok értékelik önmagukat kedvezőbben (Keitner, 1990, idézi Kurimay, 2004).

A párhelyzeti fejlődés folyamatának követésére, a változásorientált kutatások eszközéül illetve a tanácsadó valamint terápiás beavatkozások eredményességének vizsgálatára dolgozta ki Schneewind és Kruse (2002) az un. Párklíma Skálát . A rövid (24 itemes) és hosszú (54 itemből álló) változatokat pszichometrikusan egyaránt "bevizsgálták" és alkalmasnak találták arra, hogy általa a családrendszeren belüli pár-stresszt, konfliktuskezelési stílust és a résztvevő személyek autoritás-fokát, dominanciáját megítélhessék. A rövid tesztet az összetartozás, függetlenség és javaslat-tevő, cselekvő aktivitás faktorai jellemzik. A hosszú változat pedig az összetartozás, nyitottság, konfliktustagadás önállóság, teljesítményorientáltság, kulturális irányulás, aktív szabadidő-alakítás, szervezettség és kontroll tényezőiben teszi megítélhetővé a párhelyzetet. A párklíma-skálát is tartalmazza teszt-tárunk harmadik része (Harmadik rész, 16. fejezet). A kérdőíves rendszerű önkitöltős módszerből is következik, hogy az egymáshoz való illeszkedés tükrében láttatja a módszer a párt alkotó személyiségek és viszonyuk milyenségét.

A családi kapcsolatok "fejlődési és kohéziós modell"-jére épül a "szubjektív családkép" eljárás ( Mattejat és Scholz, 1994), amely a szemantikus differenciál metodikáját alkalmazva minősítteti a családtagokkal: "Hogyan viselkedik X személy Y személlyel", egyrészt érzelmi, másrészt individuális önérvényesítő attitűd szempontjából. Ezt a "cirkuláris kérdezési stílust" hordozó kérdéslistát egymástól függetlenül válaszolják meg, majd pedig a kiértékelést a tagok válaszdiagramjainak szemléletes megjelenítésével és összehasonlításával végzik el. Teszt-tárunk harmadik részében - ezzel a módszerrel is alaposabban megismerkedhetünk (14. fejezet).

Az érvényben lévő pár és családfejlődési modelleknek (pl. Haley 1973, Solomon 1973, Carter 1980, Walsh 1982, Jenkins 1983, Wynne 1984, Combrinck-Graham 1985, Carter és McGoldrick 1989) beláthatóan közös vonásai, hogy a családot időben - folyamatban - mozgásban lévő rendszerként szemlélik, melyre belső és külső erők hatnak. A befolyásoló erők a biológiai meghatározóktól, személyiségi tényezőktől, az alrendszerek, valamint a külső csoportok és a szociális hálózat hatásain át a kulturális és társadalmi befolyásokig terjednek. A családnak mint fejlődő rendszernek életciklusaihoz illeszkedően feladatok sorát kell megoldania, pl. családtagok normatív vagy akcidentális érkezését-távozását.

Normatív távozás lehet a fiatal felnőtt "kirepülése a fészekből" saját családalapítás felé, vagy egy idős beteg családtag halála. Akcidentális távozás viszont egy halálos baleset. Minden változás a határok módosítását és az érzelmi folyamatok átélését, feldolgozását követeli meg. Ha ezeket a család nem képes elviselni, megoldani vagy feldolgozni, akkor problémák, tünetek, zavar, vagy betegség lehetnek a nyomjelzői az elégtelen működésnek.

A családfejlődési modellek sokféle elméleti bázisból indulnak ki. Éppen ezért érdemel említést Steinhauer és Skinner (1984) FAM (Family Assessment Measure) kérdőíve, melynek érdekessége, hogy különféle elméleti modelleket integrál, saját nézőpontjaik beépítésével (tanuláselmélet, fejlődéspszichológia, krizeológia, pszichoanalitikus nézőpont). Leginkább ezzel hozható összefüggésbe általános elterjedtsége. Megjegyezzük, hogy a tesztkritériumoknak leginkább hat családvizsgáló kérdőív tesz eleget. Az 1. sz. táblázatban mutatjuk be a fent említett, szilárd elméleti alapokon álló, objektív, valid, megbízható és időtállónak igérkező családvizsgáló kérdőíveket.

Az alábbiakban vázoljuk, milyen kérdéscsoportok mentén deríthetjük fel a fejlődési dimenzió legfontosabb összetevőit:

• Hogyan szab határokat a család, és hogyan közvetíti az internalizálásokat, ill. az önkontrollt?

• Hogyan segíti elő a család a korai szocializációs folyamatok zavartalan megvalósulását?

• Hogyan segíti elő a család a teljesítményt és a sikert, beleértve az iskola sikereket is?

• Hogyan segíti elő a család a függetlenséget, ill. az önállóságot és az individualizációt?

• Kiegyensúlyozottan és empatikusan reagál-e a család a gyermek fejlődési szükségleteire?

• Összehangolják-e a szülők a gyermekek fejlődésének szabályozását, vagy ellentmondásosan járnak el?

• Megfelelő vagy nem megfelelő a fejlődési szükségletek szabályozása családban? Mutatkozik-e túlzott vagy elégtelen szabályozás, illetve következetlen inkonzisztens szabályozás?

• Hogyan készült fel a család az aktuális életciklus eseményeire, és hogyan viszonyul ennek feladataihoz?

• Milyen előre nem látható és sajátos kihívásokkal szembesült a család (pl. munkanélküliség, státuszvesztés, betegségek)?

• Összhangban vannak-e a nemzedékek, ami fejlődési szükségleteiket illeti a személyi tér és távolságszabályozás vonatkozásában (vagy pl. az egyik nemzedékben centrifugális erők uralkodnak, miközben a másikban centripetális erők)?

• Hogyan befolyásolta a család szocio-ökonómiai státusza a gyermekeket, magatartási vagy pszichikus zavarjelenségeiket?

• Voltak-e korábbi időszakokban más jelentős események (pl. költözések, újraházasodás, iskolaváltás)?

• Elszigetelődött-e a család a külső szociális környezettől, vagy pedig kapcsolatban áll más csoportokkal?

Ráirányul-e a család figyelme a meghatározott központi témára, vagy a létrejött kihívásra, krízishelyzetre?

Kérdőív