A Szubjektív Családkép tesztanyaga

A tesztanyag két részből áll. A tesztelt személyek részére háromféle kérdőív áll rendelkezésre, külön egy-egy a szülők (apa és anya) és külön egy a gyerekek számára. A lapok felépítése és elosztása azonos, valamennyi családi viszonylatra ugyanazok a kérdések vonatkoznak (lsd. később). Van néhány címezetlen kérdőív is, melyek segítségével bármely egyéb tetszőleges kapcsolatról azonos szempontok alapján kérhetünk szubjektív értékelést.

Ábra: Az SFB tesztanyaga

A teszttelő rendelkezésére áll a kézikönyvön kívül kétféle sablon, melyekkel kitöltött SFB lapok nyerspontjai megszámolhatók és átvezethetők az értékelő lapokra. Ezen kívül a tesztcsomagban profil-lapok találhatók, melyekre a teljes triád valamennyi értékelése felrajzolható grafikus formában mindkét dimenzióban.

A Szubjektív Családkép kérdőíve és értékelő lapjai

A kapcsolatok észleléséhez a Szubjektív Családkép kérdőíve az Osgood-féle szemantikus differenciálás módszerét használja. A családtagok egy hat jelzőpárból álló polaritás-profilt értékelnek.

Ábra: A Szubjektív Családkép jelzőpárjai

Három jelzőpár tartozik az érzelmi kötődés és három az egyéni autonómia rendszeréhez, más szóval a valencia illetve a potencia dimenziójába.

A teszt úgy működik, hogy például egy háromtagú család esetében a gyerek értékeli a hat jelzőpár szerint saját maga apjához, azután az anyjához fűződő viszonyát, majd ugyanígy az apa gyerekéhez illetve feleségéhez való viszonyát, majd pedig az anya gyerekéhez illetve férjéhez fűződő viszonyát.

Ábra: A Szubjektív Családkép valencia képének grafikus megjelenítése

Az adatok alapján kapjuk meg a szubjektív valenciaképet, ami az adott családtag szubjektív családképét mutatja. Minden irányban maximum 9, minimum -9 lehet az érték. A valencia skálán a magas pozitív szám erős kapcsolati értéket jelent, azaz melegszívűséget, érdeklődést és megértést), míg az alacsony értékek felé haladva egyre hűvösebbek, távolságtartóbbak és egyre kevésbé megértők egymással a családtagok.

Ábra: A Szubjektív Családkép potencia képének grafikus megjelenítése

A potenciaskála értékei ugyanilyen nagyságrendűek, tehát +9 és -9 között mozoghatnak. A magas számok itt azt jelentik, hogy a családtagok egymást önállónak, magabiztosnak és döntésképesnek érzik, míg a skála másik véglete bizonytalanságot, önállótlanságot és toporgást mutat.

Értékes információk ezek a diagnoszta számára, aki természetesen felhasználja valamennyi családtag valenciaképét (ez egy triád esetében három ilyen ábra), és a három potenciaképet is, melyeket saját benyomásaival kiegészítve már egészen jó áttekintést adnak, különösen, ha a profillapra is felvezetjük az eredményeket.

Ábra: SFB Profillap

Amennyire hátránya a tesztnek, hogy triádoknál nagyobb egységeknél már nehézkesen működik, annyira előnye, hogy könnyen transzformálható különféle szituációkba. Fel lehet tenni a kérdést, hogy mit szeretne a tesztelt személy, mi volt a helyzet származási családjában, hogyan válaszol a kérdésekre, ha konfliktushelyzet lebeg a szeme előtt, vagy hogy szerinte a másik személy mit válaszol, illetve a másik személy szerint ő mit válaszol, sőt azt is, hogy a másik személy mit gondol arról, hogy a tesztelt személy szerint ő mit válaszol. Az ilyen ericksoni konfúziókeltő kérdések egyben már meg is mutatják az átmenetet a közvetlen terápiás felhasználás lehetőségei felé, de jók arra is, hogy a "szakértő modell" komorsága és felelőssége alól felszabaduló tesztelő-terapeutának megmutassák a játékos kreativitás lehetőségeit.

Nagy lépés ez ahhoz az objektivista törekvésekhez képest, amelyek a kontextus teljes eliminálását tűzték ki célul, miközben a viselkedés objektív megítélése volt a céljuk. A rendszerszemlélet rámutat, hogy maga az interpretáció is cselekvés, viselkedés, míg a cselekvés és a viselkedés mindig interpretációs térben zajlik. Ebből egyrészt az következik, hogy maga a tesztelő-terapeuta is folyamatosan interpretál, miközben megfigyel, másfelől az, hogy a tesztelt személy nehezen tesz különbséget a cselekvés és annak megélése között, de maga a tesztelő-terapeuta sem jogosult a cselekvés mögé egy bizonyos élménytartamot vetíteni.

Akárcsak a többi modern törekvés, a Szubjektív Családkép is azon van, hogy megmutassa a pozitívumot az autonómiában, a negatívumot a túlzott összefonódásban és azt, hogy mindkét mozzanat csak egyénre kalibrálva, az adott család ökológiai rendszerének keretében értelmezhető.

Az interperszonális diagnosztikában olyan szerepet tölt be a Szubjektív Családkép, mint a személyiségdiagnosztikában az önbeszámoló kérdőívek. Természetesen sokkal bonyolultabb az élménytartam és az interpretáció összeegyeztetése, hiszen az a beszámoló, hogy "Szeretem édesanyámat." egészen mást jelent abban az összefüggésben, hogy "Ő is szeret engem.", mint abban, hogy "Ő viszont elutasít.", esetleg "És ő is szeret engem, csak eltávolodtunk." vagy "Ő viszont elutasít, de nem száll le rólam". Megint csak más értelmet nyernek ugyanezek a kijelentések, ha az "Eltávolodtam édesanyámtól." összefüggésben teszik őket.

Az is releváns kérdés, hogy mennyire hat vissza a teszt és a tesztelési helyzet a tesztelt személyre és a családra. Nos elsősorban a tesztelő-terapeutának adatik meg, hogy több fokkal összetettebb rendszert lásson át. A Szubjektív Családkép a maga teljességében igazából a terapeuta előtt bontakozik ki rendszerként, így tényleges szuverenitást és magabiztosságot adhat.

A teszt felvétele is egyszerű, így a terapeuta gyakorlatilag teljesen kívül maradhat az eseményeken, sőt, a feldolgozásból is kimaradhat, mert a kitöltéshez és a feldolgozáshoz egyaránt elegendő az átlagos intelligencia - a teszt jellegéből adódóan akár asszisztens is elvégezheti a felvételt és a numerikus kiértékelést, meghagyva a pszichológusnak az eredményekből a rendszer megalkotását.