A Szubjektív Családkép fő dimenziói
A Szubjektív Családkép úgy operacionalizálja ezt a modellt, hogy kizárólag a családtagok szubjektív beszámolóira hagyatkozik, lemondva arról, hogy objektív módon vizsgálja a kapcsolatrendszer fejlődést segítő vagy gátló tényezőit (ha ez egyáltalán lehetséges). Egyszerűen arra kérdez rá, hogy erős vagy gyenge az érzelmi kötődés a családtagok között, és hogy az egyéni autonómia magas vagy alacsony fokán állnak-e a családtagok. A szubjektív emocionális kötődést azzal jellemzi, hogy a családtagok érdeklődnek egymás iránt, melegszívűek és megértőek egymással. A gyenge kötődést arról lehet felismerni, hogy a családtagok viszonya hűvös, kevéssé érdeklődnek egymás iránt és kölcsönösen türelmetlenek egymással. A magas fokú egyéni autonómiát a családtagok úgy élik meg, hogy egymást önálló, döntésképes lényekként kezelik. Ha alacsony fokú a szubjektív autonómia érzet, akkor a családtagok önállótlanok, szoronganak és bizonytalanok. A jól megélt kötődés ennek megfelelően kölcsönös megértésre, érdeklődésre és érzelmi melegségre utal, a jól megélt autonómia pedig annyit jelent, hogy magabiztosan viselkednek a családtagok (szuverenitás), önállóak és döntésképesek. Az érzelmi kötődés az egyén pszichikai szintjén megfelel az önérték megélésének, míg az autonómia ugyanezen a szinten az önbizalomnak feleltethető meg (Deusinger, 1989; Neubauer, 1989). |
<< SFB elméleti alapjai |