A Giessen Teszt keletkezése és általános jellemzői

A Giessen-teszt első kidolgozását 1964-ben kezdték el, ekkor még csak 16 itemből állt a kérdőív. A második, 1966-os változat 26 itemből, a harmadik már 42 itemből állt. A jelenlegi változat 40 itemet tartalmaz.

A 40 itemes Giessen Teszt felméri a vizsgálati személy szociális állapotát, szociális reakcióit, és szociális rezonanciáját. A teszt szerkesztésekor különös hangsúlyt fektettek arra, hogy segítségével fény derüljön arra a módra, ahogyan a vizsgálati személyek csoporton belüli kapcsolataikat pszichoanalitikusan releváns kategóriákba sorolják.

Az egyes revíziók során a különböző mintákon elvégzett kontroll-vizsgálatok eredményeit figyelembe vére egyes itemeket teljesen kihagytak, másokat átfogalmaztak, megint másokat felvettek - így jött létre a jelenlegi teszt.

A Giessen Teszt kialakításánál a következő követelményeknek igyekeztek megfelelni:

1.) A tesztnek képet kell adnia arról, ahogyan a vizsgálati személy belső állapotát és a környezettel való viszonyát látja.

2.) Az így kapott "énkép"-nek pszichoanalitikus nézőpontból informatív pszichoszociális- és belső jegyeket kell megjelenítenie.

3.) A tesztnek alkalmasnak kell lennie átlagos intelligenciájú, (18 éven felüli) fiatal és felnőtt személyek vizsgálatára.

4.) A teszt felvétele legfeljebb 10-15 percet vehet igénybe, ami azért szükséges, hogy diagnosztikai vagy csoportdiagnosztikai célból tanácsadókban, klinikákon rutineszközként alkalmazható legyen.

5.) A tesztnek egyaránt alkalmasnak kell lennie az "énkép" és a "külső kép" felmérésére (egyszerűen a teszt itemek egyes szám első személyből egyes szám harmadik személybe történő átalakításával).

Elsősorban az "énkép" és a "külső kép" összehasonlítására kell lehetőséget nyújtania (például segítségével összehasonlíthatjuk a páciens "énképét" az orvosi véleménnyel).

Másodsorban szociálpszichológiai vizsgálatok során, és házaspárok közötti, családon vagy egyéb csoportokon belüli kapcsolatok elemzéséhez kell hasznos információkat szolgáltatnia.

6.) A tesztnek közepes reliabilitással és konstans értékű megbízhatósággal kell rendelkeznie, valamint érzékenynek kell lennie a személy pszichés változásaira ismételt tesztfelvétel esetén (például terápia hatékonyságának felmérésekor).

Természetesen statisztikai szempontok alapján is ellenőrizték a tesztet. Az itemek átlagértékeit úgy kellett beállítani, hogy a skálák bipolaritása megmaradjon.