A CS-S-T értékelése

A CS-S-T kiértékelése mennyiségi és minőségi alapon történik. Először kiszámítjuk a kohéziót és a hierarchiát, valamint meghatározzuk a családi kapcsolatrendszert. Ezután kerül sor a minőségi interpretatív folyamatra. Nézzük mindenekelőtt a kohézió és a hierarchia fogalmát.
A teszt végső változata gyenge, közepes és erős kohézió illetve hierarchia között tesz különbséget. A kohéziónál nemcsak a geometriai kritériumokat vesszük figyelembe, hanem az egész alakzatot. Ezáltal hosszas felderítő munka takarítható meg, másfelől a klasszifikációs és kötődési rendszer már a család és az alrendszer szintjén is jól meghatározott. A hierarchia kiértékelésénél nem csupán a hatalmi különbségek bukkannak felszínre, hanem a generációs határokat is meghúzhatjuk. Végezetül pedig a két szempont kombinálásával a kapcsolattípusok feltárását is elvégezhetjük.

A kohézió kiszámításának módja a teljes családi rendszer és az alrendszerek szintjén egyaránt fontos és lehetséges.

Családi szinten a kohézió meghatározásához egy olyan mezőt veszünk alapul, amelynek alakja négyzet és oldala három mező hosszúságú. Ezt a négyzetet úgy helyezzük föl képzeletben a táblára, hogy a lehető legtöbb figura férjen el rajta. Azok között a családtagok között áll fönt közepes vagy kifejezetten erős kötődés, akik belekerülnek ebbe a mezőbe. Ha valaki kívül kerül ezen a négyzeten, akkor az ő kohézióját gyengének kell tekinteni. Tekintettel azonban arra, hogy a minősítés függ a felhelyezett figurák számától is az alábbiakban részletesen leírjuk a kódolás rendszerét. Erős a kohézió, amennyiben valamennyi figura egymással szorosan határos mezőben helyezkedik el. Közepes kohézió jellemzi azt a családot, amelynek valamennyi figurája a 3x3-as négyzeten helyezkedik el. Amennyiben több mint négy figura tartozik egybe, annyiban további kritériumok is érvényesek: öt figura esetén egy a négyzeten kívül helyezkedhet el, de egyiknek közvetlenül (nem átlósan) határosnak kell lenni valamelyik négyzeten belüli figurával. Hat figura esetén már két ilyen figurát enged meg a közepes kohézió minősítés. Akkor is közepesen kohézív egy család, ha a figurákat vízszintes vagy függőleges láncban állítja a vizsgálati személy. Gyenge kohézióról akkor beszélünk, ha nem teljesülnek a közepes kohézió feltételei.

Az alrendszerek kohéziójának kiszámításakor megkülönböztetünk egy-, illetve kétgenerációs kapcsolatrendszereket. A szülői alrendszert akkor nevezzük erősen kohézívnak, ha a két szülő közvetlenül határos területen áll. Közepes a kohézió, ha átlósan határos a mező, és gyenge a kohézió, hogyha nem határosak a mezők. Ugyanezen kritériumok érvényesek a testvérek alrendszerére. Természetesen, ha több testvér van, a családi szinten leírtak szerint kell eljárni.
A generációk közötti koalíciók meghatározásának alapja a szülői, illetve a gyermeki alrendszerek kohéziójának meghatározása. Akkor beszélünk koalícióról, ha a szülői kettős kevésbé kohézív, mint bármelyik szülő-gyermek kettős. Ennek a szempontnak a megvitatására kitérünk majd esetünknél.

A hierarchia kiszámításánál legfontosabb szempont, hogy a hierarchia a figurák magassági különbségének függvénye.

Családi szinten a hierarchia megítélése annak alapján történik, hogy megállapítjuk a szülői alrendszer és a gyermeki alrendszer közötti hatalmi különbséget. Amennyiben a figurák nem azonos magasságúak, a hierarchia különbséget úgy állapítjuk meg, hogy a legkevésbé magas szülő és a legmagasabb gyermek közötti különbséget vesszük alapul. Erős hierarchia van akkor, ha a különbség legalább három egység. Közepes a hierarchia, ha a különbség egy vagy két korong. Alacsony hierarchia van akkor, hogyha azonos a magasság vagy a gyermek figurája magasabban áll, mint az alacsonyabb szülői figura.

Az alrendszeri szinten különbséget teszünk egy- és kétgenerációs kapcsolatok között. A szülői alrendszert erősen hierarchikusnak ítéljük meg, hogyha a szülői figurák között két vagy több korongnyi a magasság különbség. Közepes hierarchiát jelent az egy korongnyi különbség, és gyenge hierarchiáról beszélünk, ha nincs magasság különbség.
Ugyanezen kritériumok alapján ítéljük meg a testvéri alrendszert is, függetlenül a gyermekek számától. Saját tapasztalataink arra intenek, hogy ezt a szempontot némi kritikával illessük - esetünk kapcsán részletesen kitérünk majd erre.
Hierarchia megfordításról beszélünk abban az esetben, ha van olyan gyermekfigura, amely magasabb, mint valamelyik szülő figura.

A kapcsolati szerkezetek klasszifikációja úgy történik, hogy a kohézió és a hierarchia dimenzióját három főcsoportba osztjuk az alábbi ábrának megfelelően.

Ábra: Családi kapcsolati szerkezetek

Kiegyensúlyozott a család szerkezete, hogyha a kohézió közepes vagy erős és a hierarchia közepes. Labilis-kiegyensúlyozott a struktúra, ha a kohézió közepes és a hierachia gyenge vagy erős, illetve a kohézió gyenge és a hierarchia közepes. A kiegyensúlyozatlan családot a szélső értékek jelenítik meg.

A klasszifikáció egyaránt történhet a család, illetve az alrendszerek szintjén. E kategóriarendszer segítségével könnyen leírható a különféle családrendszerek közötti különbség.

A családi rendszer rugalmasságát is kiszámíthatjuk a teszt eredményei alapján családi vagy alrendszeri szinten. A rugalmasságot úgy határozzuk meg, hogy a kapcsolati szerkezetek kiértékelése mezőben az adott dimenziót (családi vagy alrendszer szint) az adott területen (kohézió és hierarchia) összevetjük a v.sz. különféle kirakásaiban. Egyszerűen kiszámoljuk az érintett mezők közötti különbséget. A pontozás úgy történik, hogy az egymással szomszédos mezőben lévő jelölések különbsége nulla, az átlósan szomszédos mezőben lévőké egy, az átlósan, vagy horizontálisan vagy vertikálisan egy mezőnyi távolságra lévőké kettő, az összes többié pedig hármas értéket kap.

Az észlelési különbségek kiszámításának alapja a családok illetve az alrendszerek kohéziós és hierarchikus szintjének különböző megítélése az egyes családtagoknál. Ennek kapcsán kétféle elemzés végezhető: az egyes családtagok értékelésének különbsége, illetve a csoportértékelés és az egyes családtagok értékelésének különbsége. Ez hasonló számítási metódussal történik, mint a rugalmasság kiszámítása, csak éppen itt a reprezentációs típusokon belül maradunk (például két családtag illetve egy tag és az egész család ideális reprezentációit hasonlítjuk össze). Ha a különbség nulla pont, az azt jelenti, nincsen jelentős különbség az értékelések között, három pont esetén pedig nagy az eltérés.