A pár- és családvizsgálatok a megfigyelés eszközével is élhetnek, melyet becslőskálák alkalmazásával kombinálhatunk. A közvetlen megfigyelés, mint mérésmód jellegzetessége olyan kódolók, értékelők alkalmazása, akik nem résztvevői az általuk tanulmányozott interperszonális rendszernek, és akiknek feladata, hogy egységes jelentést rendeljenek a vizsgált folyamat néhány aspektusához. Az e célra alkalmazott, megfigyelési becslőskálák egyik kritikus pontja az interrater reliabilitás kérdésköre. Szem előtt kell tartani, hogy az eszközök érzékenyek az értelmező személyek elfogultságaira, belső sémáira. A torzítások elkerüléséhez segítséget nyújthat a videofelvétel vagy a detektívtükör használata; maga a módszer ugyanakkor rendkívül emberigényes, technikaigényes és egyéb téren is költséges lehet.

A reliabilitás (megbízhatóság) és validitás (érvényesség) kritériumainak betartása az interakciókutatások esetében is elengedhetetlen. Az érvényesség fogalma "annak a mértéke, hogy egy adott mérőeszköz valóban azt méri-e, amire alkalmazták". Az eszközök megbízhatósága viszont, másrészről, tükrözi a talált eltérések konzisztenciáját és minimalizálja a hiba lehetőségét (3. táblázat).

4. 3. táblázat: Reliabilitás és validitás kritériumok

A formális mérések listája külföldön rendkívül hosszú: több mint ezer kiváló eszköz áll a terapeuták és kutatók rendelkezésére, amelyek olyan területeket is lefednek, mint az intimitás, a hatalom, a szülői szerep, vagy a viselkedés kontrollja. (A tanulmány mellékleteként csatolunk egy összefoglalást azzal kapcsolatban, hogy a klinikai értékelés mindennapjaiban, az Egyesült Államokban, mely konkrét formális mérőeszközök általában mely vizsgált kérdéskörrel kapcsolódnak össze.) Az eszközök, ha értő módon, esetlegesen kombinálva használják őket, gazdagíthatják mind a kutató, mind terapeuta, mind a vizsgálati személy vagy a kliens életszemléletét. Mindazonáltal, a választás távolról sem egyszerű: tüzetesen meg kell vizsgálni a mért változókat, az egyes skálák és alskálák jelentését, az interpretációs lehetőségeket, a megbízhatóság és az érvényesség bizonyítékait - minderre a gyakorló szakemberek csak ritkán vállalkoznak.

Természetesen, a mérőeszköz megválasztásánál nem mindig tudunk létező, formalizált eszközt használni, néhány esetben a téma inkább egyedi megközelítést kíván. Főleg kvalitatív vizsgálatoknál, nehezen kvantifikálható kérdésköröknél (például a gyakorlati pszichológiában) előfordul, hogy még nem rendelkezünk kellő információval, tapasztalattal egy-egy területen. Ilyen esetben szoktunk az informális eszközökhöz nyúlni. Az informális módszerek közé tartozhatnak a megfigyeléssel nyert adatok akár semleges, akár játékos szituációkhoz (pl. strukturális családterápiás technikákhoz) kapcsolódva.

Az egyik legjobb informális módszer az úgynevezett Family Assessment Form (Családfelmérő Űrlap, Piercy, McKeon és Laird, 1983), amely meglehetősen tömör, szűkszavú formában kér információt lényeges kérdésekről, és mindazonáltal a legtöbb elméleti beállítottságú szakember és terapeuta számára ráhangolódási lehetőséget nyújt a vizsgált vagy segített családdal való együttműködésre (fine-tuning) 1. Ezen az úton, rövid idő alatt, sok értékes információ nyerhető; lehetőség adódhat helyzethez igazított tisztázó kérdések és kapcsolódó intervenciók megfogalmazására. (A mérőeszközt mellékletben, keretes részben mutatjuk be.)

Az informális mérés egy másik lehetséges módja a közvetlen megfigyelés formájában lehetséges. Az egyéni tanácsadással ellentétben, párokkal vagy családokkal dolgozva azt az egyedülálló lehetőséget kapjuk, hogy "közvetlenül láthatjuk a személyek problematikus interperszonális kölcsönhatásait, majd visszatükrözhetjük ezeket az eseményeket". Annak ellenére, hogy a folyamat bizonyos helyzetekben nagyon komplexszé válhat, felbecsülhetetlenül értékes eszközről van szó, olyan információk megszerzését teheti lehetővé, amelyek másféle módon nem nyerhetők.

A vizsgálati személyekkel létrejövő kapcsolat

Fishman (1988, in Gladding, 2000) állítása szerint a mérést végző terapeutáknak négyféle fontos szempontot kell figyelembe venniük: "a családra, a történelemre, a struktúrára és a folyamatra ható fejlődési kényszereket". Ebben az értelemben úgy működnek, mint a kubista festők, akik munkájukban több dimenziót egyesítenek. "A négydimenziós modell átfogó perspektívát nyújt", ... lehetővé teszi, hogy egy mozgásban lévő rendszerre több aspektusból is rátekinthessünk." Maga a terapeuta többször, több szempontból közelít rá a képre: ki- és belép a rendszerbe, néha semleges megfigyelőként, máskor bevonódott szereplőként viselkedik."

Mint a rendszernek átmenetileg részévé, vagy legalábbis "látogatójává" váló pszichológusként, vagy segítő foglalkozású szakemberként figyelembe kell vennünk azokat az etikai irányelveket, melyek a pár, illetve a család, mint rendszer tiszteletére, valamint a személyiségi jogok tekintetbe vételére épülnek. Emellett, be kell tartani azokat a jogszabályokat is, amelyek adott esetben egy-egy kutatási területen alkalmazandók. Előzők hangsúlyozása mellett az amerikai pár- és családterápiás egyesület (American Association for Marital and Family Therapy, AAMFT) megfogalmazza, hogy a jogi és etikai szabályok esetleges konfliktusát felelős emberi viszonyulással tudjuk feloldani, amennyiben viszont a két szabályrendszer közt összhang van (tehát a legtöbb esetben), a magasabb szintű kritériumokat kell alkalmazni.

Gondolatébresztő jelleggel, közreadjuk az AAMFT (www.aamft.org) legfontosabb kutatási és publikálási irányelveit (4. 2. keret)

4. 2. keret: Az AAMFT kutatási és publikációs normái

A vizsgálati személyekkel, illetve kliensekkel való, kutatási célú kapcsolattartást kiegészíti a kutatás gondolatának elfogadtatása a család felé, a kutatási cél fontosságának, értelmességének hiteles közvetítése. Thomlison (2006) nyomán, itt egy jól követhető sémát tarthatunk szem előtt.

1. Ismerjük meg a mérőeljárást - Jó esetben úgy, hogy mi magunk is kitöltjük az eszközt, végrehajtjuk a megfigyelendő feladatot, átgondoljuk az elméleti hátteret, érzékeljük a nyelvezetet, kellőképpen utánanézünk a szakirodalomban a megfelelő technikai tudnivalóknak. Még terápiát szolgáló mérésnél is előfordul, hogy a családok különböző szavakra kérdeznek rá, vagy a kérdések értelmét firtatják. E megjegyzésekre csak akkor adhatunk felkészült választ, ha valóban járatosak vagyunk a módszer alkalmazásában - és nagy eséllyel, még ekkor is lesznek nehezen feloldható dilemmák.

2. Beszéljünk a párnak/családnak a mérés okáról és fontosságáról - Hitelesen közvetítsük a mérés tudományos értékét. Szükség szerint beszéljünk a nyert információk jellegéről, és - terápiás keretek közt is - térjünk ki az adatkezelés titkosságára. Ezen a ponton informált beleegyezési űrlapra is szükségünk lehet.

3. Beszéljünk a párnak/családnak a mérés lényegéről - Főként abban az esetben, ha a gyakorlati munka területén járunk, fontos egy család vagy pár számára átadni, hogy ne törekedjen megfelelni, hanem adjon magáról valósághű képet. Ezáltal csökkenthetjük a szociális kívánatossági hatást, és minőségi információkhoz juthatunk. Természetesen, bizonyos mérési formáknál e lépés feltétele a bizalom megfelelő kiépítése.

4. Figyeljünk rá, hogy a használt mérőeszköz kulturálisan érzékeny, és nemi hatásoktól mentes legyen. Adott esetben, például egy kevéssé iskolázott, vagy eltérő kultúrájú családnál szükséges lesz változtatni egy-egy mérés elvégzésén, adatfelvételi módján. Végső esetben akár ki is hagyhatjuk a vizsgálati mintánkból azokat, akiknél a mért eredmények jelentősen torzulnának.

5. Adjunk visszajelzést az eredményről - A pár, illetve család érzékelje, hogy fáradozása nem hiábavaló, legalább oly módon megtérüljön neki a vizsgálatunkban való részvétel, hogy kapjon visszajelzést, elbeszélgethessen az eredményekről kutatóval, vagy a segítő szakemberrel. Esetenként tudomásul kell vennünk, hogy a terápia keretében végzett mérés a klinikai beavatkozás egyik formája, a családok pedig tudni akarják, milyennek látszik a problémájuk, és hogyan változik; illetve változnak ők maguk is a rendszerben. A visszajelzés motiváló, kapcsolatépítő hatású.

A párnál vagy családnál végzett mérések esetenként tehát személyes fejlődést is szükségessé tesznek. A mérőeszközöknek nemcsak technikai oldala, hanem mondhatnánk, "hatása" is van; a mérést végző személynek be kell építenie szakmai szemléletébe a velük való munkát. Ez a terapeutáknak jóval nehezebb. Annak ellenére, hogy a jó módszerek száma egyre csak nő, sok esetben úgy érzik, gátolhatják őket az innovatív-kreatív munkavégzésben, negatív irányban befolyásolhatják gondolkodásukat. Problémaként merül fel számos olyan régi beidegződés, melyek következtében a gyakorló szakemberek, megfelelő motiváció esetén is inkább elavult, nem vagy kevéssé rendszerszemléletű eszközökhöz nyúlnak, esetleg ismeretségeik hiányában nincs alkalmuk, idejük, lehetőségük kipróbálni az új eljárásokat, vagy egyszerűen csak ragaszkodnak korábbi sémáikhoz.

A kutatás és a szakma gyakorlatának találkoztatása nem könnyű, de nagyon fontos feladat, amely kölcsönös elkötelezettséget kíván mindkét oldalról. Biztos azonban, hogy akár klinikusoktól, akár akadémikus intézményből indul a felmérés, rendkívül fontos cél a kutatásból nyerhető adatok általános relevanciája - egyaránt elmélyedhessen bennük bárki, egy-egy kutató, egyetemi tanár, illetve terapeuta vagy más segítő szakember. Átfogó felméréseken keresztül a kutatók például betekintést nyerhetnek a családok általános struktúrájába (szerepek, kötöttségek); irányításuk módjaiba (hatalom, rugalmasság); az érzelmek/szükségletek jellegébe (érzelmi kifejezés, érzelmi témák) a családok kultúrájába (szociális helyzet, kulturális örökség), és a családi életciklusok tipikus alakulásába - komplex rendszerszemléletű perspektívában kezdhetnek gondolkodni. A gyakorló szakember által végzett mérés viszont amellett, hogy tudományosan is feldolgozható, segítheti a terapeutát szakmai világképének gazdagításában, a családokat és a családtagokat pedig a kapcsolati dinamika jobb megértésében. A minőségi kutatás és az értő segítés találkozása közelebb visz bennünket a szakma ellentmondásainak csökkentéséhez, és a pszichológia, mint tudomány új lehetőségeinek megteremtéséhez.

1 Magyarországon, a szerzők tudomása szerint hasonlóan szokták használni az eddig csak kéziratos formában publikált Jenkins-féle Első interjú formát.